„Nem tudtunk élni a lehetőséggel, de eljutni idáig nem akármi!”

A kedd este Walesben elszenvedett 2–0-s vereséggel biztossá vált, hogy a magyar labdarúgó-válogatott a selejtezőben nem ér oda a továbbjutást érő második helyre, így egyenes ágon nem jutott ki a részben budapesti rendezésű 2020-as Európa-bajnokságra.

Mindez azt jelenti, hogy marad a vigaszági szereplés, a jövő márciusi NL-pótselejtező, ahol két ellenfelet kell legyőzni a kijutáshoz. Az ellenfél- és helyszínsorsolás november 22-én, péntek délben lesz a svájci Nyonban.

A Debrecen korábbi kiváló jobbhátvédje, Paróczai Sándor úgy véli, valahol borítékolható volt a keddi vereség.

– Sajnos reális eredmény született – mondta a válogatott játékos. – Nyilván én is nagyon szurkoltam a csapatnak, de az az igazság, hogy tökéletesen kellett volna működnie minden csapatrésznek a sikerünkhöz. Az elején megszerezték a vezetést a házigazdák, és onnantól borult minden, kockázatot kellett volna vállalniuk a mieinknek. Azonban annyira pontatlanok voltunk, hogy nagyon nehezen jutottunk el az ellenfél kapujáig. Ez el is döntötte a mérkőzést. A húzóembereink egy része már nem megoldás hosszú távon, a fiatalabb labdarúgók – Szoboszlai, Sallai például – pedig még nem értek be a nemzetközi porondra. Küzdeni tudásból, akaratból jelesre vizsgáztak a fiúk, de összjátékban nem tudták felvenni a versenyt Bale-ékkel.

Minőségileg előttünk járnak. A szlovákok elleni hazai meccset sajnálom én is, azt nyernünk kellett volna, az volt a fordulópont – vélekedett a 63 éves Paróczai, aki tökéletes megoldásnak tartja a szövetségi kapitányi posztra az olasz Marco Rossit.

Bízik a kapitányban

– A kormányzati és a szövetségi akaratnak köszönhetően biztos vagyok benne, hogy felfelé ível a magyar labdarúgás. Ami a pótselejtezőket illeti, azt mondhatom: a remény hal meg utoljára. Rossi kitűnő megoldás a kispadon, remekül válogat és bátran beveti a fiatalokat. Olykor kockáztat azzal, hogy a még nem teljesen felépült futballistákat is beválogatja olykor, mint Szlovákia ellen Nagy Ádámot. Ez hiba volt, de egyébként Marco magyarabb a magyaroknál, a karmesteri pálca remek kezekben van, meg kell adni neki hosszú távon is a lehetőséget. Az, hogy a negyedik kalapból kisorsolva az utolsó meccsig volt esélyünk a kijutásra, mindenképpen bravúr. Nem tudtunk élni a lehetőséggel, az egy dolog, de eljutni idáig nem akármi! Rossit Dárdai-szintű edzőnek tartom. Bízom benne, hogy kitalálja a nyerő taktikát a játékosoknak, és sikerrel vesszük a márciusi pótselejtezőket.

TN