Élet a gyűrű körül: ilyen volt Boriszov, Harrison és Drenovac eddigi idénye

Milos Boriszov

A rutinos dobógép az előző szezon után bizonyította, hogy megérte meghosszabbítani a szerződését

- írja a deac.hu. 17.8 pontjával ezúttal is a csapat első számú pontfelelőse volt (Moody érkezéséig), de a lepattanók megszerzésében is jeleskedett (7.4). Bár a hatékonysága valamelyest romlott az elmúlt évhez képest, támadóoldalon nem érheti szó a ház elejét, hiszen minden ellenfélnek kiemelt figyelmet kellett fordítani a semlegesítésére. Sokat játszott négyes pozícióban, főleg Armwood távozása után, de ott is abszolút megállta a helyét. A 45 százalékos mezőnymutató és a 36 százalékos triplázás jónak mondható, főleg úgy, hogy általában a riválisok legjobb védője lihegett a nyakában – emeli ki a klubhonlap cikke. A tavalyi 90 százalékos büntetőzését még tovább sikerült javítania, 54 próbálkozásból 49-szer célzott pontosan.

A játék látványos elemeiben kiemelkedőt nyújtott, ám a védekezése miatt több kritika is érte. Sérüléséig 15 találkozón tudott pályára lépni, de hiába vállalta többször is a játékot komoly fájdalmakkal, végül nem tudta elkerülni a műtétet. Tény, hogy a kiválása után 5-1 volt a csapat mérlege, ugyanakkor ezt nem lehet egyértelműen összefüggésbe hozni egymással. Összességében idén is nagyon pozitív képet mutatott Boriszov, nem véletlenül volt a debreceni közönség nagy kedvence.

Damarcus Harrison

Nagyon hasznos tagja volt Kovács Adrián együttesének, s bár hétszer kezdő volt, elsősorban a klasszikus hatodik szerepe jutott neki. Rendszeresen nagy energiákat hozott a padról, a közel húsz perc alatt hozott 8.3 pontja, 3.2 lepattanója és 1.7 gólpassza pedig egész jónak mondható.

Legnagyobb erénye ugyanakkor nem a statisztikákban keresendők, hiszen az amerikainak rendszeresen az ellenfél legjobb játékosának semlegesítése volt a feladata, az irányítótól a négyes posztig gyakorlatilag mindenkit rá lehetett bízni.

Nem „égett” a labdáért, nem volt ellenére, hogy gyakran a támadásokban ő volt a negyedik vagy az ötödik opció. Rendszeres szereplője volt a látványos gyorsindításoknak, jobb napjain igazi 3&D játékos tudott lenni. Negatív oldalon a kiegyensúlyozatlansága említhető, bohókás természetéből adódóan rendkívül hullámzó volt a játéka. A mérkőzések felén két számjegyű ponttermést szállított, de több összecsapáson szinte láthatatlan volt. A számai és a mutatott játéka erős közepesnek mondható, de összességében rá sem lehet panasz, nagyszerűen egészítette ki a reflektorfényben lévő társait.

Djordje Drenovac

Nem volt irigylésre méltó helyzetben a szerb, hiszen a szezon közben kellett csatlakoznia egy kisebb hullámvölgyben lévő csapathoz, ráadásul nem sokkal később a közönségkedvenc Milos Boriszov helyettesítése volt a feladata. Az első két mérkőzésén kicsit ránk ijesztett, de aztán igazolta, hogy nem véletlenül fordult már meg a magyar bajnokságnál komolyabb ligákban is, hangsúlyozza a deac.hu értékelése. Hét mérkőzés jutott neki, 11.6 pont, 4.9 lepattanó, 1.4 gólpassz és 1.1 szerzett labda voltak az átlagai.

Furcsa dobómozdulata miatt többen kételkedtek a hatékonyságában, de az akklimatizálódás után már kifejezetten jól célzott mezőnyből.

Posztján elit védőnek számít, egyénileg és csapatszinten is az egyik legjobb volt a DEAC-ban. Nagyon jó atléta, labdával és anélkül is nagy sebességre volt képes, ráadásul a rugói is rendben voltak, több látványos zsákolást is bemutatott. Nagy szerepe volt benne, hogy a Debreceni Egyetem gárdája a szezon lefújásakor a bajnokság legjobb formában lévő együttese volt.

Kapcsolódó cikkek:

Így sikerült a félbevágott szezon: nagyító alatt a DEAC centerei

DEAC: van, akinek jól ment, van, akinek nem annyira

Borítóképünkön Miros Boriszov látható a DEAC januári, Oroszlány elleni mérkőzésén