Közös szerelmük a sport és a mozgás

Annak idején 1875. május 6-án rendezte a Magyar Athletikai Club a kontinens első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére 2000 óta minden május 6-án tartják a magyar sport napját. Országszerte ünnepségekkel, versenyekkel emlékeznek meg e napról, valamint ekkor osztják ki azokat a díjakat, okleveleket, amelyekkel a magyar sportban elért eredményeket, illetve a sportért tett oktatói-nevelői munkát ismerik el. A jeles dátum kapcsán a Hajdú-bihari Napló három megyei kötődésű sportbarátot kért meg, hogy osszák meg az olvasókkal a sporthoz fűződő kapcsolatukat.

Imád korcsolyázni

Dr. Bácsné dr. Bába Éva egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Sportgazdasági- és menedzsment Intézetének igazgatója még általános iskolában kezdett kézilabdázni, aztán pedig atletizált. Ugyan a versenyzéssel később felhagyott, de a szabadidős sport azóta is az életének a része.

– Hobbi szinten mindig űztem valamit, nekem ez egy nagyon jó kikapcsolódási forma. A mai napig imádok korcsolyázni, biciklizni és egy időben futottam is. Több felmérés igazolja, hogy a fizikai aktivitásnak nagyon fontos egészségmegőrző szerepe van, és még hatékonyabb, ha ez sporttevékenység formájában történik.

A professzor tudományos munkáját is a sporttal kapcsolatos kutatásoknak szenteli, ez azért is alakulhatott így, mert elmondása szerint ők egy szurkolócsalád, és ez terelte ebbe az irányba. Szabadidejükben igyekeznek minden debreceni sporteseményre kilátogatni, amire lehetőségük van.

Dr. Bácsné dr. Bába Éva sportélményeiről is beszélt. – Focirajongóként, a magyar futballválogatott Eb-szereplése magával ragadott, és általában az olimpiai sikerek is nagyon felemelőek. A nemzeti identitás szempontjából egy nagyon fontos tényező, hogy Magyarország az éremtáblázaton ilyen előkelő helyen áll, ahhoz képest, hogy mekkora népességű országok között sikerült ezt elérni.

Bringára pattan

A rockzenéért rajongóknak nem kell bemutatni Tóth-Laboncz Attilát, aki alapítótagja volt a Tankcsapda zenekarnak, legutóbb pedig a Benzin kötelékében pengette a négyhúrost. A basszerről kevesen tudják, hogy korábban versenyszerűen úszott.

– Gyerekkoromban valóban szeltem a vizet, országos bajnoki dobogóig jutottam pillangóban – mondta a zenész. – Abból az időből személyesen is ismerek néhány úszónagyságot, itt a Darnyi Tamás-féle generációra kell gondolni. A szüleim érezték úgy, hogy le kell vigyenek kisgyerekként az uszodába, reggel suli előtt edzés, majd délután a napközi helyett szintén a vízben töltöttem az időt. Fegyelmezett világot ismertem meg ezáltal, de középiskolába kerülvén elmaradt az úszás, mert nem tudtam összeegyeztetni a kettőt. Tíz év után valahol felszabadultságot is éreztem a kemény edzések elmaradásával. Aztán persze felnőtt fejjel másképp láttam a sport abbahagyását – fogalmazott „Labi”.

A muzsikus szobabicikli vásárlását tervezi, mert felszaladtak rá a pluszkilók. – A feleségem beszélt rá, mert már lassan száz kiló vagyok... De erről ő is tehet, mert nagyon jól főz a kedvesem. A sportvilág történéseit figyelemmel kísérjük, mert nagy tippmixesek vagyunk, én kevesebb sikerrel játszom, a feleségem viszont szokott nyerni is.

Inspiráló kollégák

Papp-Kunkli Nóra tűzoltó hadnagy, a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság megyei szóvivője bevallása szerint gyermekként félős volt, és nem akart megsérülni, így eleinte a sporttal a kötelező testnevelés órák kivételével csak nézőként találkozott.

– Bár korai éveimben nem sportoltam aktívan, magát a sportot kiskoromtól kezdve szeretem. Édesapám után bátyám is évekig díjugrató volt, így sok időt töltöttem Hortobágyon, ahol a lóversenyeken drukkoltam a testvéremnek. Imádok élőben nézni és végig izgulni egy sporteseményt, büszke vagyok minden magyar sikerre. Mióta családom van, együtt járunk a fiaimmal télen-nyáron a Loki meccseire, ami nőként szerintem nagy dolog – mosolyog a hadnagy, miközben azt is elárulja, hogy a tűzoltóknak köszönhetően pár esztendeje közelebb került a mozgáshoz, ugyanis munkatársai fizikai edzettsége és teljesítménye inspirálólag hatott rá.

– A kollégáim a sporttal tartják szinten az állóképességüket. Körül vagyok véve igazi bajnokokkal, világbajnokokkal, többszörös ironmanekkel, az ő energiájuk miatt húztam futócipőt. Nagyon szeretek futni, jóleső érzés, hogy a Nagyerdőn minden futó köszön a másiknak, még akkor is, ha nem is ismerik egymást. A hosszútáv jobban megy nekem, legbüszkébb a félmaraton eredményemre vagyok. Remélem a későbbre halasztott versenyekre is jól fel fogok tudni készülni. Szeretnék egyszer az Ultrabalatonon is részt venni, és emellett minden sportot megmutatni a fiaimnak, hogy ők is megtalálják azt, amiben örömüket lelik – mondta el a szóvivő.

BA, TN, MSZ

Borítókép: A Hajdú-bihari Napló februárban jutalmazta az év legjobb hajdú-bihari sportolóit