„Pattanjon meg, ahányszor csak akar!”

Amikor 2016. június 19-én, az Izland elleni Eb-meccs másnapján lassan magához tért négyfős baráti társaságunk, még mindig kicsit szürreálisnak tűnt az egész. A magyar válogatott két mérkőzés után vezette csoportját, és mi éppen Marseille egy kedves kis kertvárosi részén készültünk útnak indulni, hiszen várt még ránk Lyonban a portugálok elleni meccs.

Borkóstolás

A két város közötti nagyjából háromszáz kilométert három részletben tudtuk le. Először Avignonban töltöttünk el egy napot, ahol tettünk egy városnéző túrát. Mint utóbb kiderült, a felkészültségünk nem volt éppen a legideálisabb, hiszen a nyári kánikulában négyünknél 3-4 deci házi pálinkán kívül semmilyen folyadék nem volt, de ez nem különösebben zavart bennünket. Következő nap átmentünk a Valence nevű városba, és ha már a Rhône folyó menti borvidék egyik központjában jártunk, ellátogattunk egy rögtönzött kóstolóra. Ez kifejezetten jól sikerült, mondhatni, a foglalkozás elérte célját. Így amikor este vacsorázni mentünk, akkor nem is tűnt fel, hogy egyikünk – úgy, hogy már negyedik napja Franciaországban voltunk – magabiztosan „buongiorno”-val, a „jó napot” olasz megfelelőjével köszönt a kedves kis török étterem dolgozóinak. Apropó, itt fejezném ki sajnálatomat azzal kapcsolatban, hogy megvalósítatlan maradt azon hiánypótló ötletünk, hogy elindítunk egy gasztroblogot, ami kizárólag dél-francia döneresekre koncentrál. Utazásunk során igen komoly tapasztalatot gyűjtöttünk a témában.

Alkoholtilalom

Másnap indultunk tovább Lyonba, ahonnan olyan rémhíreket hallottunk, hogy teljesen megtiltották az alkoholos italok forgalmazását. Nem mertünk kockáztatni, ezért mielőtt beértünk volna a városba, egy hipermarketben alaposan bevásároltunk. Szerencsére logisztikában jártas volt a társaság, így tökéletesen befért minden az autóba. Pedig már olyan lehetőségek is felmerültek, hogy hagyjuk ott a szennyes ruhákat a parkolóban, hogy legyen elég hely a söröknek. A szállás elfoglalása után elindultunk egy körre a városban. Elárulhatom, hogy olyan komoly alkoholtilalom volt érvényben, hogy már a legelső utcasarki kocsmában vidáman felesező emberekbe botlottunk. Megkerestük a hivatalos szurkolói zónát, ahol kivetítőkön, pár csocsóasztalon, tébláboló embereken és igen borsos árakon kívül túl sok minden nem volt. Amikor visszaértünk átmeneti otthonunkba, akkor szembesültünk a szomorú valósággal, hogy ott nem volt előfizetés semmilyen sportcsatornára. Ezért a tévében olyan embereket néztünk, akik nézték a meccset és franciául beszéltek róla. Remélem többet nem lesz ilyen élményben részem.

A mérkőzés napján – tanulva abból, hogy az előző meccsre csak a tizenötödik perc környékén jutottunk be – korán elindultunk, villamossal lehetett kijutni az Olympique Lyonnais stadionjához. A két szurkolótábor egymással vegyülve, teljesen vidám hangulatban utazott 30-40 percet az úti célig. Meghökkentő találkozásunk egy portugál ketchup-emberrel – a később " target="_blank" rel="noopener noreferrer">klasszikussá váló Szalai-interjú fényében – utólag talán még viccesebb lett.

Portugál szerencse

Ezúttal már vagy egy órával kezdés előtt bent voltunk a stadionban, úgyhogy szépen végig tudtuk nézni, ahogy megtelik az aréna. Egészen szokatlan érzés volt, hogy mi várhattuk nyugodtabban az összecsapást, hiszen négy ponttal vezettük a csoportot, a portugáloknak viszont két döntetlen után a továbbjutásuk forgott kockán.

A mérkőzés elején erősen kezdtek ellenfeleink, Juhász és Guzmics is többször nehéz helyzetbe került. Félelmetes volt élőben látni, hogy az olyan játékosoknak mint Ronaldo, vagy Nani tényleg minden megmozdulásuk életveszély volt, de álltuk a sarat. Sőt! Egy Dzsudzsák szöglet után Gerához került a labda, aki ballal kilőtte a hosszú alsó sarkot.

Hihetetlen volt, teljesen megőrült mindenki a lelátón.

Aztán a félidő vége felé kicsit lehűtött minket a fentebb említett két klasszis összjátéka, Nani szerzett gólt Ronaldo passzából. A második félidőben jött ugye a két felejthetetlen megpattanós Dzsudzsák-gól, mind a kettőre Ronaldo válaszolt zseniálisan. Talán sose gondoltuk volna, hogy amikor Portugália ellen éppen az Eb addigi legjobb meccsét játsszuk, akkor 3-3-as döntetlennél azon bosszankodunk majd, hogy Elek Ákos kapufája még bemehetett volna. És tényleg hatalmas szerencséje Ronaldóéknak, hogy az nem lett gól, hiszen akkor nem jutottak volna tovább a csoportból, és nem lett volna belőle meg az Eb-győzelem.

A lefújást követően még legalább fél órát maradtunk a lelátón, és ünnepeltük, hogy csoportgyőztesként jutottunk tovább a nyolcaddöntőbe. Amikor visszaérkeztünk a szállásra, és megnéztük a híreket, akkor láttuk, hogy Magyarországon milyen elképesztő fieszta vette kezdetét a találkozó után. Budapesten leállították a villamosokat a Nagykörúton, több vidéki városban az utcán karneváli hangulat uralkodott. Egy ilyen eredmény kapcsán bizonyosodik be, hogy mit is jelent a foci ennek az országnak.

Büszkék vagyunk

Este biztossá vált, hogy Belgium lesz az ellenfelünk, egy pillanatra el is gondolkodtunk rajta, hogy jegyet kellene szerezni, és maradni tovább, de hamar elvetettük az ötletet. Sajnos több szempontból sem tudtuk volna megoldani, illetve már hetedik napja, hogy elindultunk otthonról, ideje volt hazamenni. Következő reggel elhagytuk Lyont, és Strasbourg felé vettük az irányt, ahol még megpihentünk egy éjszakát a hosszú út előtt.

A portugálok elleni meccs után két nappal, péntek este érkeztünk vissza Debrecenbe, fáradtan, de rengeteg élménnyel és emlékkel. Vasárnap a nyolcaddöntőt együtt néztük egy belvárosi teraszon, és akkor szembesültünk vele, hogy itthon tényleg elképesztően sok embert mozgatott meg ez az egész. Az egész városban minden hely tele volt, mert a magyar válogatottnak akartak szurkolni az emberek. Belgium ellen ugyan egy sima vereséget szenvedtünk, és ezzel ért véget a csodálatos 2016-os Eb-kalandunk, de senki nem volt csalódott, hiszen tényleg a maximumot hozták ki magukból a srácok. Azóta is örömmel és büszkén gondolunk vissza arra a két hétre, amikor egész Magyarország lázban égett egy fantasztikus csapat miatt.

Bakos Attila

MAGYARORSZÁG–Portugália 3–3 (1–1)

Eb-mérkőzés, F csoport, 3. forduló

2016. június 22. Lyon, Parc Olympique Lyonnais, 55 514 néző. Vezette: Atkinson (angol)

MAGYARORSZÁG: Király – Lang, Juhász, Guzmics, Korhut – Gera (Bese, a szünetben) – Lovrencsics (Stieber Z., 83.), Elek Á., Pintér Á., Dzsudzsák – Szalai (Németh K., 71.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck

PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Vieirinha, Pepe, Ricardo Carvalho, Eliseu – Joao Mário, William Carvalho, Moutinho (Renato Sanches, a szünetben), André Gomes (Quaresma, 61.) – Cristiano Ronaldo, Nani (Danilo, 81.). Szövetségi kapitány: Fernando Santos

Gólszerző: Gera (19.), Dzsudzsák (47., 55.), ill. Nani (42.), Cristiano Ronaldo (50., 62.)

Kapcsolódó cikk:

Fesztiválhangulat Marseille utcáin