Szima Gábor: „talán túl sok rossz döntést hoztunk”

Véget ért az NB I. 2019-2020-as idénye, amely nem a DVSC szurkolói várakozása szerint alakult. A Paks elleni 1-1-es döntetlen azt jelentette, hogy a DVSC 27 év után kiesett az első osztályból. A Hajdú-bihari Napló ennek kapcsán megkereste a DVSC elnökét, aki interjút adott a lapnak.

A klubelnök részletezte, hogy az előző idényben elért bajnoki harmadik helyezett csapathoz képest a 2019-2020-as bajnokságot egy támadósorában megerősített Debrecennel kezdték, miközben a csapat többi része nem gyengült. Mérkőzésről mérkőzésre azonban hibákat ejtettek a játékosok a pályán, amelyeket kegyetlenül megbosszult az ellenfél. Mutatja ezt a sok kapott gól. Az egyéni gikszereket csak az utolsó négy találkozóra sikerült mérsékelni; meg is látszott az eredményen, csupán két gólt kapott a csapat.

– Lehet, hogy Vitelki Zoltán nem a megfelelő edző volt a csapathoz – fogalmazott Szima Gábor, ám hozzátette, hogy személyében kiváló embert, szakembert ismert meg.

Milyen érzésekkel várta a Paks elleni meccset, és mit érzett a lefújás pillanatában?

Senkinek sem kívánom azt az érzést. Borzasztóan lesújtott, hogy nem sikerült megtartanunk az élvonalbeli tagságunkat. Ráadásul a Paks elleni meccs utolsó negyedórájában két kapufát is lőttünk. Ferenczi János lövése után a labda félig talán át is haladt a gólvonalon. Teljes terjedelmében sajnos nem.

Egy éve a nemzetközi szereplést ünnepelhettük, most pedig lényegében ugyanazzal a gárdával kiesett a magyar élvonalból a DVSC. Mi történt, hogy ide jutott a csapat?

Ezt egy picit javítanám, mert ez nem ugyanaz a csapat. Ugyanis tavaly nyáron Zsóri Dániel és Takács Tamás személyében két távozónk volt. Ők Szécsi Márk mellett felváltva játszottak csatárpozícióban. A távozók helyére igazoltuk le Haruna Garbát, Adeniji Babatundét, Nikola Trujicsot és Kundrák Norbertet. Mellettük maradtak a kapusok, a hátvédsor, a középpályán és elöl a csatárok. Mindenkinek az volt a véleménye, így a szakmai stábnak, a szurkolóknak és a médiának is, hogy a DVSC erősödött. Ezzel szemben nem ezt mutatta a játék, a csapat teljesítménye. A siker és a kudarc, mint ahogy azt már számos interjúmban elmondtam, sok-sok apróságon múlik. Pici dolgokon dől el, hogy abból a cselekedetből siker, esetleg kudarc születik egy-egy mérkőzésen vagy egy idényben.

„Mindannyian, akik a klubnál döntéshozó helyzetben voltunk, talán túl sok rossz döntést hoztunk az elmúlt egy évben. Ebbe beleértem a játékosokat is, hiszen a legfontosabb döntéseket ők hozták a pályán. Ebben látom a kudarc okát.”

Sok olyan apró momentum volt az év során, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna.

Hogy érzi, hol ment el a bentmaradás?

Ősszel és tavasszal körülbelül egyformán hoztuk a pontokat. Korábban el sem tudtuk képzelni, hogy kiesési gondjaink lesznek. Csak a bajnokság legvégén döbbentünk rá, hogy baj van. Akkor, amikor a kiesést jelentő helyre kerültünk, néhány fordulóval a vége előtt. Igazából a kaposvári döntetlen után.

Lesznek-e következményei a gyenge szereplésnek?

Nem gondolom, hogy itt bárki is azt akarta volna, hogy a DVSC ne legyen sikeres. A mi játékosállományunk semmivel nem rosszabb, mint az NB I. csapatainak többségéé. Ha a Kaposvár ellen a két hazai meccsünket megnyerjük – amit egyébként nem lett volna nagy dolog behúzni, hiszen ősszel kikaptunk 1–0-ra, most 1–1-et játszottunk ellenük –, tehát ha azt a két meccset győzelemmel hozzuk, akkor öt ponttal többet gyűjtünk, és már 44 pontunk van. A több győzelmünkkel pedig mi vagyunk az ötödikek a Mezőkövesd mögött és a Budapest Honvéd előtt.

Jelenleg hány olyan játékosa van a klubnak, aki érvényes szerződéssel rendelkezik a következő idényre?

A csapatkapitány, Tőzsér Dániel visszavonult, és egy játékosnak, Barna Szabolcsnak jár le a szerződése. Ő egyetlenegy mérkőzést játszott a most befejeződött bajnokságban. Mindenkinek élő szerződése van.

„Együtt akarjuk tartani a csapatot, kivéve a légiósokat.”

A keretben van két magyar felmenőkkel rendelkező, de nem magyar állampolgárságú játékos, ők szintén a keret tagjai maradhatnak. Erős csapattal kell nekivágni az NB II.-nek, nem lesz egyszerű a feljutás, végig ott kell lenni, koncentráltan kell játszani. Természetesen mindenki a DVSC-t akarja majd megverni. Nem lesz könnyű dolgunk.

Erősítésre gondoltak?

Nagyon nehéz erősíteni ezen a csapaton. Egy jó NB I.-es futballista nem akar az NB II.-ben játszani. Akik az NB I.-ben alapemberek, nem nagyon akarnak NB II.-be menni. Akik meg perememberek, nem biztos, hogy jobbak a mi játékosainknál.

Ki fogja vezetni a csapatot?

Kilencvenkilenc százalék, hogy Kondás Elemér lesz a vezetőedző. Ez kedden realizálódhat.

Térjünk még vissza a játékosokra. A DVSC-nél hogyan megy az igazolás? Ki az, aki rábólint, megmondja, hogy kit igazoljanak le, és kit nem?

A mindenkori vezetőedző és az elnök a fő döntéshozó, azzal együtt, hogy természetesen a szakmai stáb minden tagjának a véleményét kikérik.

Milyen költségvetéssel tudnak nekivágni a bajnokságnak? Köztudomású, a másodosztályban többet kell utazni, nagyobb a költség, kevesebb a bevétel, olcsóbbak a jegyek, nincsenek tévéközvetítési jogdíjak.

Így van. A bevételeink jelentősen apadni fognak. Viszont a költségvetésünket nem tudjuk számottevően csökkenteni, mert akkor nem tudunk egy olyan erős csapattal nekivágni az NB II.-nek, amely fel tud jutni. A költségvetésünk összege valamennyivel csökkenni fog, a bevételünk nagyon sokkal kevesebb lesz, mintha NB I.-esek maradtunk volna. Többe fog kerülni az NB II., mint az NB I.

Hogy alakul a DVSC és a DEAC együttműködése, mivel mindkét gárda az NB II.-ben játszik?

Kettős játékengedélyt csak NB I.-es klubok adhatnak ki. A DEAC-nál most is vannak DVSC-focisták. Ezek közül lesznek, akiket vissza fogunk hozni. Bárány Donátot például, aki 16 mérkőzésen 20 gólt szerzett. A többiekkel mi lesz, és a DEAC-cal hogyan fogunk együttműködni, az még a következő napokban fog eldőlni.

Lát esélyt, hogy 14 csapatos legyen az NB I.?

Reálisnak tartanám, hogy ne legyen kieső az NB I.-ből, mert ez a bajnokság abszolút nem a fair play szellemében fejeződött be. Hiszen láttunk olyan mérkőzéseket, amikor az egyik csapat kiállt a legerősebb összeállításban egy kiesés ellen játszó ellenféllel szemben, aztán néhány nap múlva sok fiatallal, mondhatnám, nem is a B, hanem a C sorával a másik kiesőjelölt gárdával szemben. Ez többször is előfordult a vírushelyzet utáni időszakban. Tehát ezek az esetek bizonyítják, hogy nem mindig a fair play szellemében zajlott a bajnokság hajrája. Nem tartanám igazságtalannak, ha 14 csapatos volna a hazai labdarúgás élvonala. Erre azonban nagyon minimális esélyt látok.

Mi a cél az NB II.-ben?

Mi lehetne más, csak az, hogy visszakerüljünk az NB I.-be, oda, ahol a helye van ennek a klubnak.

Kovács Zsolt

Kapcsolódó cikkek:

„Visszatérünk”, üzenik a DVSC ultrái

„Szégyen...”, írják posztjukban a debreceni ultrák

„Elnézést kérünk a szurkolóktól, Debrecen városától”

„Szétszéledünk mi is, és szerintem a csapat is” – hiába várták a drukkerek a lokistákat