DVSC: tíz évvel ezelőtt és tíz év múlva

Miután akkor a cívisvárosban nem volt ehhez a szinthez méltó stadion, a találkozót a régi Puskásban játszották. A Lokiban három légiós (Simac, Mijadinoski, Yannick), néhány neves magyar labdarúgó (Laczkó, Czvitkovics, Szakály, Kabát) és persze egy jó kis debreceni mag (Bernáth Csaba, Bódi Ádám, Varga Józsi, Dombi Tibi, Kiss Zoli) lépett pályára az amúgy tét nélküli, mégis értékes győzelmet hozó mérkőzésen – olvasható a visszaemlékezés a klubhonlapon.

Nosztalgiázni néha jó érzés, ám nem szabad állandóan a visszapillantót bámulni, mert az ember előbb-utóbb nekimegy valaminek. Azóta van már modern stadionunk, a Puskás is megújult, légiósaink nincsenek, viszont újra van Bódink, Vargánk és a pályaedzőként Dombink. Az EL-szereplőket tisztelni kell, de igazából már nem is az az érdekes, mi volt tíz éve, hanem hogy mi lesz 10 év múlva.

Vizionáljunk egy képet, amiért érdemes dolgozni: legyen tíz év múlva a DVSC egy profin működő, szerte a Kárpát-medencében elismert klub, egy nyolc-tízezres átlag nézőszámot felmutató, bátor, büszke és becsületes csapat, amely helyi értékekre épít, de világra szóló célokért küzd. Irreális? Talán az, talán nem. De egy biztos: büszkének kell lennünk a múltunkra. de bátran kell néznünk a jövőbe. Másképp nem fog menni – hangsúlyozta írásában Tóth Csaba Zsolt.