„A sakknál jóval többet szeretnék tanítani”

Balogh Sándor nemrég azzal kereste meg a Hajdú Online szerkesztőségét, hogy szívesen segédkezne egy sakkrovat létrehozásában. Miután a Netflix sikersorozata, A vezércsel (The Queen's Gambit) nyomán új lendületet kapott és számos lelkes amatőrrel gazdagodott a sportág, úgy gondoltuk, olvasóink körében is népszerűségre tehet szert. Portálunkon azóta hetente több alkalommal jelennek meg friss feladványok, amelyek egytől egyig Balogh Sándor nevét fémjelzik. A mestert többek között arról kérdeztük, milyen szerepet tölt be az életében a sakk, és hogyan segítheti a sokadvirágzását élő táblajáték a felnövekvő generációk szellemi fejlődését.

Kései szerelem

Mindössze 13 éves volt, amikor megtette első lépéseit a sakktáblán, ám a sportág viszonylataiban már ekkor túlkorosnak számított. – Kamaszkoromig táblát sem láttam. Hetedikes voltam, amikor édesapámtól kaptam egy sakk- és malomkészletet, amivel baráti körben ő maga is szívesen játszott. Az első próbálkozásom hamar kudarcba fulladt, csúfos vereséget szenvedtem. Miután jól kibőgtem magam, elbaktattam a nagykereki könyvtárba szakirodalmat szerezni. Sakk-könyv sajnos nem akadt, de látván a bánatomat, a könyvtáros előkotort néhány régi Népszabadságot, a hétvégi lapszámokban ugyanis volt sakkrovat. Ezeket kezdtem böngészni, de csak fokozták a zavaromat: sem a betűk, sem a számok nem stimmeltek. Időbe telt, mire rájöttem, hogy az újságban nem királynőt jelölnek, hanem vezért, és ló vagy csikó helyett a huszár megnevezést használják – elevenítette fel gyermekkori emlékeit Balogh Sándor, aki ezután autodidakta módon merült el a sakk rejtelmeiben. Mint mondta, egyetlen emberfia sem volt a faluban, aki segíteni tudott volna neki. Amit magától kikövetkeztetett, az tette ki az összes felhasználható tudását, nyolcadikosként mégis veretlenül nyerte meg az iskolai bajnokságot.

Mélyvíz

Hamarosan Debrecenbe sodorta az élet, megkezdte tanulmányait a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol közel négy év telt el anélkül, hogy bárki felfigyelt volna a sakk iránti vonzalmára és affinitására. Utóbb mégis mérföldkőnek számított, hogy éppen az a Filep Tibor lett az osztályfőnöke, aki ekkor a térség egyik legjobb sakkozója és mestere volt. Sándor ugyanis érettségizőként az ő jóvoltából került be a Debreceni Vörös Meteor élvonalbeli csapatába, miután az Országos Testnevelési és Sporthivatal kötelezővé tette az ifi játékosok szerepeltetését az NB I.-ben. Addig egyetlen versenyjátszmát sem játszott, mégis pozitív mérleggel zárta az első szezonját. – Ezután javasolták, hogy induljak a városi bajnokság versenysorozatán, ahonnan egészen a vidéki döntőig és az országos ifjúsági bajnokság döntőjéig jutottam, az utóbbiról végül a kötelező katonai szolgálat miatt maradtam le. Innentől szinte repült az idő, 10 év az NB I.-ben, majd 30 év az NB II.-ben – elevenítette fel.

„Munka, szorgalom, akarat és elszántság nélkül mit sem ér a tehetség.”

Csak papír

Mindeközben megszerezte a FIDE-mesteri címet, az erről szóló oklevelet azonban több mint 18 évig nem igényelte meg. Úgy volt vele, nem a papír a lényeg. Végül egy növendék pimasz beszólása miatt gondolta meg magát. – Az egyik tanítványomat bejuttattam a Kossuth Lajos Gimnáziumban tartott szimultánomra, hogy ismerkedjen leendő iskolájával. A rendezvény után a gyerek megjegyezte, hogy „Sanyi bácsit mesterként mutatták be, pedig nem is az” – mesélte nevetve, majd hozzátette, célt ért a megjegyzés, és végül megkereste a Magyar Sakkszövetséget a címét igazoló dokumentum kapcsán.

Szellemi meztelenség

Egykor otthonában fogadta a tanítványait az 1980-ban edzői oklevelet szerző FIDE-mester, ám manapság Skype-on zajlanak a tréningek. – Ennek egyik oka a koronavírus-járvány. Másrészt így a szülőnek is praktikusabb, hiszen nem kell elhozni, majd hazavinni a gyereket. Az online edzések hátránya azonban, hogy így „nem minden jön át”. Nagy kihívás elérni, hogy a külső ingerek ne tereljék el a gyerekek figyelmét, a saját otthoni környezetükben ez még problémásabb. A másik nehézséget a változáshoz való alkalmazkodás jelenti, hiszen a sakkban minden lépésnél változik az állás – hangsúlyozta Balogh Sándor, aki általában 45-60 perces edzéseket tart az ifjaknak. Hozzáfűzte, nagy örömmel fogadná az idősebb korosztály tagjait is. – Közülük sokan nem mernek jelentkezni. Ahogy korosodik az ember, az egója egyre inkább „megcsontosodik”. A tanítványok „szellemi meztelenségükben” állnak elém, mint ahogy egy tüzetes orvosi vizsgálat előtt is le kell vetkőzni. Szívesen kipróbálnám, milyen élmény, amikor kitárulkozik előttem egy felnőtt elméje – árulta el.

A sakkmester a tréningek mellett egy blogot is üzemeltet, ahol az érdeklődők felvehetik vele a kapcsolatot, továbbá feladványokat is találnak. A weboldal neve A sakk az élet szimulátora, amely már önmagában sokat elárul Balogh Sándor sakkfilozófiájáról. – A sakknál jóval többet szeretnék tanítani. Nem az a fontos, hogy valaki mesterré váljon, sokkal inkább a szellemi képességek fejlődése a cél – mondta. Egyúttal megjegyezte, van olyan tanítványa, aki korábban kezdett el olvasni, mint járni, így aztán eleget tesz a sakk kapcsán sokszor felmerülő „zseni” kifejezés követelményeinek. – A sakk esszenciája, hogy megtanít elmélyedni, fejleszti a problémamegoldó gondolkodást. Ezt hiányolom a magyar oktatásból, ami javarészt csak a „memóriatár” fejlesztésére szolgál. Egyébként nem veszem szigorúan a tanítást, sokat beszélgetek a növendékekkel, nem szeretném, hogy sérüljenek. Aki nem tud viselkedni, azt viszont eltanácsolom. Ezek a gyerekek nem állnak készen arra, hogy elmélyedjenek a gondolataikban – vallja.

„Kaszparov azt mondja, 1 százalék tehetség és 99 százalék munka.”

Amatőr profi

A mester szerint sokan azt próbálják elhitetni, hogy a sakk mindenre jó, ám ez nem igaz, különösen nem a gyerekek esetében. – Egy gyereknek mozogni kell, hiszen az izomzat és az idegrendszer ezáltal fejlődik. Szüksége van a szabad levegőre, meg kell, hogy erősödjön. Erre a sakk nem alkalmas. Az egyik kossuthos növendékem arra bátorítottam, hogy tanuljon meg fekvőtámaszt csinálni. Később a testnevelés órán ő volt az egyetlen, aki helyesen végrehajtotta a gyakorlatot. A tanár megkérdezte tőle, mit sportol, hogy ilyen jól megy neki, mire a gyerek rávágta: „Sakkozok!” – emlékezett vissza derülten.

Balogh Sándor a mestercím ellenére sosem volt főállású sakkozó, saját magát amatőrnek aposztrofálja. – A versenysakkozást jó néhányszor meg kellett szakítanom, mert úgy hozta az élet. Ilyen volt, amikor a lányom megszületett, és el kellett mennem a kényelmes délelőtti irodai munkából három műszakba dolgozni – magyarázta Sándor, aki két évtizedet lehúzott Közép-Európa egyik legmodernebb és legnagyobb konzervgyárában, ahol osztályvezető, főosztályvezető lett, majd saját kft.-t alapított. A munkát egyébként már egészen fiatal korától kezdve ismerte, első sakk-könyveinek árát középiskolás korában saját kezűleg kereste meg, diáktársaival tehervagonokból pakoltak fát és szenet. – Az a helyes, ha a gyerek megérti, hogy a sikerekért és javakért meg kell dolgozni. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amely előtt anyagi háttértől függetlenül nyitva állt a kapu. Ez ma már sajnos nem így van. Túlságosan anyagias a világ, a tehetség háttérbe szorul. Napjainkban nagyon sokat számít, hogy valaki szegény vagy gazdag családból származik. Ha mindkét rétegből kiemelünk egy-egy azonos képességekkel rendelkező gyereket, vajon melyikük viszi többre? – tette fel a költői kérdést.

„A győztes partik megcsillantják erényeidet, a vesztettek rámutatnak fogyatékosságaidra. Ha akarod, ha nem, tükröt tartanak eléd, látnod kell magad, szembenézni önmagaddal akkor is, ha az épp nincs az ínyedre.”

Úriemberek

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mester kiket tart számon a műfaj legjobbjaiként. – Leginkább az úriemberként viselkedő sakkozókat tisztelem. Ilyen például Liberzon, akivel egy debreceni verseny alkalmával személyesen találkozhattam, illetve Capablanca is, aki 8 éven át veretlen maradt az élvonalban. Említhetném még Anandot, a magyarok közül Portisch Lajost, Szabó Lászlót, Lékó Pétert, illetve az egyetlen magyar női sakkvilágbajnokunkat, Polgár Zsuzsát. Nem maradhat ki a sorból Bobby Fischer sem, akiről csak kevesen tudják, hogy magyar származású, hiszen Neményi Pál, a híres matematikus-fizikus volt az édesapja.

Értékválság

– A mai világ a pénzkereső sakkozókról szól. Az én időmben még megadtuk a módját, és szépen felöltözve, rendezetten jelentünk meg a sakkeseményeken. A sporthoz való hozzáállás azóta teljesen átalakult, a résztvevők már a megjelenésre sem adnak. Régen a sakk a lovagi erények egyike volt, mára viszont eligénytelenedés figyelhető meg, kommerszé vált a sportág – jegyezte meg letörten. – A sakkozók egyike-másika nem tudja elviselni a vereséget. Van, aki kudarc esetén felborítja a táblát, leszólja az ellenfelét, néhányan az alkoholhoz nyúlnak. Az online sakkvilágban előfordulnak csalások, a remi állásokat nem adják döntetlenre: „időre”, a másik fél „leesésére” játszanak. Előfordul, hogy teljesen vesztett állás esetén is tovább játszanak, bízva az internetes kapcsolat megszakadásában a másik oldalon. Én a lovagias viselkedésre buzdítom a növendékeimet, némely versenyen Sakklovagok nevű csapatként ültünk tábla mellé. A sikerhez nem kell jellemdefektesnek lenni. Felesleges megalázni, szenvedtetni az ellenfelet. A győzelmet szerényen, a vereséget méltósággal kell kezelni – zárta gondolatait.

Vadász-Tari Nóra

Borítókép: Balogh Sándor (balról) és tanítványa, Varga Bálint, aki többszörös magyar bajnok kerékpározásban