Loki-induló a párt kérésére

Holnap, vasárnap délben a rangadók rangadója következik a Nagyerdeiben. Mindent visz a derbi. Ehhez képest csak gyermeki játszadozás egy Fradi-Újpest, vagy egy Zalaegerszeg-Szombathely összecsapás. Az utóbbi hatvan esztendő Szpari elleni meccsein jobbadán ott voltam. Sok emlékezetes maradt meg bennem, az egyik különösen.

1979. június harmadikára készült a keleti régió. A mieink ugyanis ekkor játszottak a szomszédvár ellen. Ha nyernek – így a latolgatás -, bizton feljutnak az első osztályba.

Jómagam nemcsak szurkolóként lehettem jelen. Kezdődött azzal, hogy április derekán behívattak a megyei pártbizottságra. Magyar elvtárs – Magyar József megyei titkár, egyébként jó fazon volt – leültetett.

- Tudomásomra, fülembe jutott, hogy szereted a zenét, állítólag értesz is hozzá. Írj nekünk egy Loki-indulót. Olyan munkásmozgalmisat. Amire masírozni lehet akár május elsején is. Most jóvá tehetsz mindent, amit a műsoraidban rólunk terjesztesz. Június harmadikán ez szóljon a Nagytemplom előtt, de a stadionban is!

Tény, szeretem, és akkor is szerettem a zenét. Mindenevő voltam, vagyok ma is. Vivalditól Ganxstáig tudom a módit, ismerem a kottát, hét évig jártam szolfézsra, öt évig hegedültem, de már a beszélgetés idején sem tudtam a vonóval rendesen bánni. Bach Parasztkantátáját játszottam akkor hibátlanul, de semmi több. Akkoriban a nevesebb csapatoknak volt indulója.

A Dózsa kézilabdázóinak Heller Tomi írta, a DVSC jutott nekem.

Néhány nap múlva felhívtam Pazár Istvánt – ő volt a Csokonai Színház karigazgatója – eldúdoltam neki, ami eszembe jutott. Lekottázta, majd kérte a szöveget. Május első hetére kész lettem. Pista hangszerelte, majd megfűztem a Debreceni Dixieland srácait, játszák fel, én éneklem. Egy teljes napot próbáltunk a zeneművészeti kar stúdiójában, és megszületett a mű. Vittem a Perényi utcába. Hónom alatt egy MK 23-as magnóval és egy kazettával egész délután ezt hallgatták az elvtársak.

Elfogadták. Kérdeztem, nyitva van-e a pénztár, mert mennék a gázsiért. Közölték: ez pártfeladat volt.

- Nem is vagyok tag! – tettem hozzá.

- Nem baj, mondták, akkor KISZ-munka volt.

Közeledett a meccs napja. Két héttel előtte már nem volt jegy, a Nagyerdei Stadionban még a salakos pályára is székeket tettek. A fiúk pedig elvonultak háromnapos táborba. Bodaszőlőn, ha jól emlékszem, a Barnevál házában készültek Teleki Gyula mester irányításával. A rangadó előtti napon, szombaton délután vidám műsort adtunk számukra a színházasokkal. Annyi ciki beszólást életemben nem kaptam, mint akkor.

Vasárnap délben hömpölygött a tömeg a csónakázó körül. Volt előmeccs: Színészek – Újságírók küzdelem. Húsz percet kaptam a jobb szélen. Alakításomról annyit: nem kerültem be a szövetségi kapitány noteszébe. Utána Color-koncert, majd a DERBI!

Harmincezer fanatikus előtt felcsendült fantasztikus mozgalmi indulóm, ami senkit, de senkit nem érdekelt.

A nagyérdemű, az ezerfejű űzte, hajtotta Menyhártékat. A 12. percben Nérey szöglete után Maczkó Gyula bólintott Buús kapujába. Ezt még a nyíregyházi Czeczeli egalizálta, de egy jogos büntető után Tóth Ernő lövésével kialakult a végeredmény. 2:1 -re nyert a Loki, felkerült az NB I.-be. A fieszta másnap hajnalig tartott.

Az indulót még néhányszor az őszi szezonban lejátszották, aztán a jótékony feledés borított rá fátylat.

https://haon.hu/wp-content/uploads/2021/04/7886943Lokiindulo1979WeiszGyorgy.mp3

Az utókor számára megtaláltam, nem szégyellem. Nem egy Tankcsapda, de Lukács Laci szavaival élve: a vérem már akkor is és most is piros-fehér.

Mikor ezeket a sorokat írom, jött a hír, hogy a meccs első góljának szerzője, Maczkó Gyuszi már a fellegek felett melegít. Az ő emlékének is szólhat a hajdani, mozgalmisra sikeredett DVSC-induló.

Weisz György

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/sport/helyi-sport/emlekezetes-debrecen-nyiregyhaza-rangadok-nyomaban-5153752/