Apja nyomdokain jár Kecskés Karina

Kecskés Karina neve minden bizonnyal ismerősen cseng a helyi sportélet iránt érdeklődők számára, hiszen annak ellenére, hogy még a csak a 16. évében jár, már sikert sikerre halmozott nemzetközi szinten is, és méltán gyakori szereplő a médiumok sportrovataiban. Még úgy is, hogy egy éve nagyot váltott: fitneszhercegnőből klasszikus súlyemelő lett, és minden babért learat. A sportágváltást egy hátsérülés indokolta, no meg az, hogy a vér kötelez.

Nem kerülhette el a sorsát

„Én már háromhetes koromban az edzőterembe „jártam”, anya megetetett, aztán a masszőrszobában aludtam, amíg ő és apa kint edzést tartottak” – idézte fel „sportpályafutása kezdetét” Karina, aki ezzel alighanem mindenki számára leleplezte magát: a debreceni fitnesztermeket üzemeltető házaspár, Kecskés Zoltán és felesége, Melinda egy szem lánya. Apa olimpiákat, Európa- és világbajnokságokat megjárt súlyemelő, anya helyi fitneszedző, aki korábban maga is versenyzett. Karina nem kerülhette el a sorsát.

„Nem az én döntésem volt, hogy fitneszversenyző leszek, ebbe a világba születtem bele. Ovis tornával kezdtem, majd amikor komolyabb ugrásokra lettem képes, akkor hirtelen már a versenyeken találtam magam.

„Tizenegy évesen Budapesten nyertem világbajnoki címet, amire igazán büszke vagyok, hiszen nagyon erős volt a mezőny.”

Az aranyéremért a legnagyobb riválissal maradtunk a végére a színpadon, extázisban éltem meg az egészet, amikor pedig eredményt hirdettek, elsírtam magam” – eleveníti fel vb-címének történetét Karina, akinek a fitneszsport ma már csak szép emlék. Hátsérülés miatt ugyanis váltania kellett. Nem is igazán sérülés, hanem csak a „genetika rossz vicce”, hogy a fitneszben bizonyos elemeket csak nagy fájdalmak árán tudott megcsinálni. A súlyemelés már régen csábította, de félt attól, hogy elveszti a nőiességét. Aztán rájött, hogy nem kell attól félni, meg lehet azt őrizni súlyemelőként is.

Eleinte 30 kilóval

„Amikor a fitnesszel felhagytam, súlyzóztam, kardióztam az edzőteremben, azaz próbáltam formában tartani magam, közben apa súlyemelőedzést tartott néhányaknak. Egyszer rávett, hogy guggoljak egyet-kettőt, majd rögtön a szakítás és a lökés technikáját kezdte gyakoroltatni velem egy bottal. Másnap megint rávett egy edzésre, két nap múlva megint… Így kezdődött. Eleinte maximum 30 kilóval tudtam guggolni, ma ennek közel a négyszerese is megy.” Kecskés Karina ma a Debreceni FISZEJ SE versenyzője.

Ennek az egyesületnek (Fiatalok Szövetsége az Egészséges Jövőért Közhasznú SE) az égisze alatt támadt fel poraiból a súlyemelés Debrecenben, köszönhetően Kecskés Zoltánnak.

A törekvést a debreceni önkormányzat egy, a Monty ezredes utcán lévő helyiséggel ismerte el, amire ugyan ráférne egy alapos felújítás, de Karinának így, „lepukkantan” is nagyon tetszik. „Szerintem a súlyemelés a legnehezebb sport az összes közül, sok-sok év tanulás, edzés szükséges ahhoz, hogy komolyabb szintre jusson el az ember. Én azt a szintet annyira akartam, hogy egy év alatt talán hármat is ledolgoztam. Nagyon sok lemondással és szenvedéssel járt, de – úgy érzem – megérte, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is nagyon sokat fejlődtem. Jelenleg szakításban 58 kg, lökésben 68 kg az egyéni csúcsom, és guggolok 110 kilóval. Öt napja versenyen, az iskolás országos bajnokságon 121 kg-os összetett értem el” – így Karina, és férfi legyen a talpán, aki ezt megcsinálja egy 59 kilogrammos tinédzser lány után!

Miért nehéz a súlyemelés?

A súlyemelést sokan erősportként tartják számon, ami tévedés. Pontosabban: a súlyemelés nem csak erősport! Tudniillik egy speciális technika révén a versenyző képes a saját testtömegének kétszeresét is a feje fölé emelnie, anélkül, hogy agyonnyomná a nagy súly. Ennek a technikának az elsajátítása rendkívül nehéz – erre utal Karina is. „Az ember nézi a súlyemelőversenyeket, és azt hiszi, egyszerű ez, csak erőből fel kell emelni a súlyt és guggolni kell egy nagyot, aztán kész is a gyakorlat. Ennél sokkal bonyolultabb a súlyemelés technikája, éppen ezért egy edzés nemcsak fizikai, hanem szellemi kimerüléssel is jár.”

A kiváló sportteljesítmények elérése – a genetikán túl – nagy mértékben függ az edzésmunka mellett a táplálkozástól, a súlyemelők esetében különösen.

Mit eszik Karina, hogy ekkora súlyok emelgetése mellett is csinos és nőies? – kérdezheti a fotók láttán a nyájas olvasó. „Rengeteg kalóriát égetünk el egy-egy edzés alatt, ezt pedig pótolni kell, de nem mindegy, hogy mikor és mit eszel, mennyit eszel, mennyit iszol. Inkább a rendszeresség a fontos. Mi jellemzően természetes szénhidrátokat eszünk, édesburgonyát, rizset, vagy bármilyen teljes kiőrlésű gabonafélét, de gyakran cukrot is, továbbá fontos a fehérjék pótlása, hús és a tojás fogyasztása. Sokan iszunk, napi több litert, illetve a megfelelő táplálékkiegészítőkkel pótoljuk azokat a vitaminokat, tápanyagokat, aminósavakat, amikhez a normál táplálkozás során nem juthat hozzá a szervezetünk” – avat be a részletekbe Karina, aki szerint nemcsak az egészséges táplálkozásból kap ízelítőt az, aki csatlakozik a FISZEJ SE súlyemelőcsapatához, hanem teljes életmódváltáson esik át, és ez még nem minden.

„A súlyemelés nekem nagyon sokat változtatott a felfogásomon, teljesen másképp, érettebben látom a világot, mint addig. Ezt nemtől és kortól függetlenül el lehet kezdeni, szellemileg érettebb, fizikailag erősebb lesz az ember” – teszi hozzá Karina, aki provokatív kérdésünkre válaszul elmondta: a barátját nem zavarja, hogy ő sokkal erősebb nála, nagy támogatója és szurkolója is egyben, és ez így van fordítva is, bár az udvarlója nem a sport, hanem a zene megszállottja.

Apa és lánya edz, anyára marad minden más

„Apa a világ legjobb edzője!” – így Karina, aki szerint nem okoz feszültséget az edzések során a kettejük kapcsolata. Az edzőteremben minden versenyző egyforma, vele sem kivételeznek. Az egykori kiváló súlyemelő minden rutinjával és tapasztalatával vezeti az edzéseket. Tudja, milyen érzés az, ha egy gyakorlat nem sikerül, és azt is tudja, hogy miért nem sikerült, mondja a Karina, akinek most egy cél lebeg a szeme előtt: bekerülni a válogatottba. Az edzőteremben ők apával együtt megtesznek ezért mindent. Minden más anyára marad, mert anya nélkül semmi sem lenne, mondja.

Cs. Bereczki Attila