DVSC: a közösség ereje jelentette a különbséget győzelem és vereség között

Májusban volt 25 éve, hogy a Loki női kézilabdacsapata – akkori nevén DVSC Symphonia – másodszor is megnyerte az EHF-kupát. Egyfajta világcsúcs volt ez, hiszen nem szimpla második alkalomról volt szó, hanem duplázásról, ugyanis a Loki címvédőként vágott neki a sorozatnak. A Hajdú-bihari Napló Köstner Vilmossal, a DVSC edzőjével, valamint Németi Gyula akkori technikai vezetővel idézett fel részleteket a sikerből.

Kiállítás öt perc után

A győztes csapat együtt maradt a következő idényre is, annyi változás történt a keretben, hogy mivel Horváth Ildikó befejezte a játékos-pályafutását, így a pályaedzői feladataira összpontosító kiváló jobbszélső helyére Kókainé Molnár Erzsébet érkezett a cívisvárosba. Az első fordulóban erőnyerő volt a Loki, a legjobb 16 között pedig egy svájci amatőrcsapat, a TV Uster várt a piros-fehérekre, amelyen kettős győzelemmel (idegenben 26–20, otthon 28–15) lépett túl a DVSC. A párharc legnagyobb izgalmát talán az jelentette, hogy Svájcba – vasutascsapat lévén – vonattal, hálókocsis vagonokban utazott a Debrecen.

A negyeddöntő első meccsén aztán jött egy pofon, hiszen a dán GOG Gudme hazai pályán 25–16-ra verte a hajdúságiakat 1996 januárjában. – Az egy nem várt nagy vereség volt – ismerte el Köstner Vilmos. – Elég kemény bíráskodást kaptunk, a végeredmény megfogott mindenkit, de nem volt idő búslakodni, mert egy héttel később már jött a visszavágó a Hódosban, ahol 24–15-re nyertünk, így idegenben lőtt több góllal mi jutottunk tovább – elevenítette fel a mesteredző.

Az a találkozó nem csak a kemény bíráskodásról és a nagy különbségű vereségről maradt emlékezetes, ugyanis Németi Gyula már az ötödik percben piros lapot kapott egy, a bírókkal folytatott felebaráti diskurzus után.

„A lefújás után bementem a játékvezetőkhöz, a spori azt hitte, meg akarom ütni, pedig eszem ágában sem volt, hiszen tudtam, ha bármi negatívum történik, végleg elvágjuk magunkat a bíróknál.”

Sokkal inkább azért kopogtattam be, hogy a visszavágóra mi is megkapjuk a hazai pályát, mert az első meccsen eléggé lejtett – mosolygott Németi.

Szemaforral

A visszavágón a kilencgólos hátrányt csak igen nehezen tudta ledolgozni a Loki a kiváló játékosokból álló dánok ellen. Köstner Vilmos az utolsó 20 percre kapuscserére szánta el magát, és Szopóczy Brigitta helyére Irina Szamozvanovát állította a kapuba. Mint utóbb kiderült, ez remek húzás volt, hiszen a kiváló ukrán hálóőr gyakorlatilag lehúzta a rolót. – A hajráig csak 4-5 góllal tudtunk vezetni a Hódosban, mert bár láthatólag a dánokra is hatással volt a pokoli hangulat, de összeszedetten játszottak – emlékezett vissza Köstner Vilmos. – Az 52. percben átálltunk egy 4-2-es védekezési formációra – az egyik elöl lévő játékosunk emberfogó volt, a másik zavaró –, amely kockázatot hordozott magában, hiszen megnyílt a terület a kapunk előtt, de Szamozvanova több ziccert is fogott, talán az utolsó 10-12 percben gólt sem kaptunk – ismertette a szakember.

– Azon a meccsen Jeddi Mária hét találatot szerzett, de hiába játszott jól, majdnem tragikus hős lett belőle. Az utolsó támadásunknál ugyanis rossz helyre passzolt, az északiak szélsője pedig megindult a labdával, de Ira „szemaforral” védett, így meglett a továbbjutás – szúrta közbe Németi Gyula.

A legjobb négy között a mai Rosztov Don elődje, az Isztocs­nyik Rosztov várt a Lokomotívra. A debreceni odavágón 25–20-ra, a visszavágón pedig a nyolcgólos Borók Rita remeklésének is köszönhetően 23–22-re nyertek Csapó Erikáék, így kettős győzelemmel lépett tovább az oroszokon a csapat. A második mérkőzésen Köstner Vilmost óvatosságból Komáromi Ákos szakosztály-igazgató helyettesítette, ugyanis a kiváló trénerre vélhetően eltiltás várt az odavágón történtek miatt, így a klubnál úgy látták jónak, ha a későbbi mesteredző otthon marad.

– Amikor jött haza az együttes már üzentek nekem, hogy készüljek, mert a csapat a reptérről egyből hozzánk jön. Így Barabás Zoltán barátommal lezsugáztam, hogy hozza a töltött káposztát, meg a currys csirkét, mert utóbbi volt akkor a nagy sláger a csajok között. Nem volt kicsi az akkori lakásom, de a 86 négyzetméteren így is nehezen fértünk el, ennek ellenére jó alaposan megünnepeltük a továbbjutást – árulta el Köstner.

Repült be minden

– Az én feladataim közé tartozott, hogy tartsam a kapcsolatot a nemzetközi kézilabda-szövetséggel – vette át a szót Németi Gyula. – Minden forduló után mentem ki Bécsbe a sorsolásra, vagy ha úgy adódott akkor fegyelmi tárgyalásra. Az oroszok elleni első meccs után már a meccsvideóval a táskámban utaztam Ausztriába. A felvételen ki volt kockázva, hogy nem úgy történtek a dolgok, ahogy a jegyzőkönyvbe bekerült. Mindig próbáltam megvédeni a csapat és a magunk igazát, volt amikor ennek helyet adtak, de olyan is előfordult, hogy hajthatatlannak bizonyultak az illetékesek. Emellett egy másik fontos feladatom a bírói testülettel való kapcsolattartás volt, mert bizony például egy olaj­ipari szponzorokkal megerősített rosztovi együttes ellen komoly háttérmunkára volt szükség ahhoz, hogy Oroszországban nagyjából egyforma esélyekkel indulhassunk neki a visszavágónak, márpedig akkor erre nagy szükségünk volt – szögezte le a technikai vezető.

A döntőt a Larvik ellen játszotta a DVSC, az első meccsen a norvégok győztek hazai pályán 23–20-ra, a visszavágón a Hódosban viszont a Loki diadalmaskodott 18–15-re, így újfent idegenben lőtt több góllal hódította el a kupát, megvédve a címét. Érdekesség, hogy a Debrecen a két győztes EHF-kupa-idény alatt összesen négy párharcból ment tovább idegenben lőtt több találatának köszönhetően. – Mint az eredmény mutatja, ez sem volt egy sima edzőmeccs jellegű győzelem – nevetett Németi Gyula. – Egyrészt a döntőben Jeddi Mária bokatörés miatt nem játszhatott, másrészt Szamozvanovát egy a bíró felé történt legyintésért a Nacsevszki testvérpáros egyik tagja kiállította. Mivel Szopóczy Brigitta ekkor már terhes volt, be sem lett nevezve a mérkőzésre, így Szász Mária állt a kapuba.

„Ekkor befújtak egy büntetőt a norvégoknak, és úgy tűnt, elszabadul a pokol, repült be minden a pályára, még én is bementem csitítani a szurkolókat, illetve hogy nemtetszésemet fejezzem ki a sporiknak.”

Mivel a skandinávok értékesítették a hetest, egy támadásunk maradt a kupagyőzelem kivívására úgy, hogy kettős emberhátrányban voltunk. Igyekeztünk járatni a labdát, majd a betörő Virincsik Anasztázia elleni durva fault után már a macedónok is kénytelenek voltak büntetőt adni. Mivel addig mind a három hetest kihagytuk, a kijelölt dobók nem vállalták, így Köstner Vilmos választása végül Csapó Erikára esett, akivel Anasz ápolása miatti szünetben megbeszélte, hogy miként és hova kell majd lőnie a labdát, Csapesz aztán egy lövőcsel után be is bombázta a mindent eldöntő gólt – mondta el a technikai vezető.

Négy mezőnyjátékossal

Volt még hátra fél perc, amelyet négy mezőnyjátékossal kellett kivédekeznie a Lokinak, de a piros-fehérek hősiesen állták a sarat. A norvégoknak a végén még járt volna egy szabaddobás, de mivel beözönlött a közönség a pályára azt már nem tudták elvégezni az északiak, így a DVSC óriási csatában védte meg a címét.

Még egy adalék a Larvik-meccsekhez: az odavágó előtti egyik edzésen Szamozvanova foci közben összerúgott Horváth Ildikóval, és nagyon fájlalta bokáját. Németi Gyula a sérülést követően azonnal hívta telefonon Császári Attilát, az Adidas magyarországi főnökét, hogy egy speciális cipőre lenne szükség, és már rohant is Budapestre a csukáért. Mi­után visszaért, Tordai Mihály masszőr egy gipszre hajazó egyedi bandázst rakott Szamozvanova lábára, így azzal, valamint a spéci cipővel – még ha csak „féllábbal” is –, nagyjából játékra alkalmas állapotba került a kapus.

– Soha nem engedtem, hogy focizzanak, de akkor rávettek a lányok, hú de mérges voltam utána miatta. A kinti meccsen Ira gyakorlatilag nem bírta megemelni a sérült lábát, így az egyik ziccert például az egészséges lábával oxival hárította – elevenítette fel Köstner Vilmos, aki azt is elárulta, hogy mi volt a titka annak a csapatnak.

„Közhely, de a gárda legnagyobb ereje az egysége volt.”

Nem tudtunk volna duplázni, ha ezek a játékosok nem alkotnak olyan kiváló közösséget, egy olyan csapatot, amelyet nem elégített ki az első siker, a másodikért is ugyanannyit dolgoztak. Nemcsak remek képességű kézilabdázók, hanem csodálatos sportemberek is voltak, akikkel el lehetett érni azokat a célokat, amelyekben csak titokban bízhattunk. Jellemző volt, hogy minden olyan meccsen, amikor nagyon kellett, a kézilabdázóim a tudásuk legjavát adták – fogalmazott a kiváló tréner.

Molnár Szilárd

Az EHF-kupa-győztes DVSC névsora

Játékosok: Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Szász Mária (kapusok), Kókainé Molnár Erzsébet, Sándor Csabáné Sipos Éva, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit, Borók Rita, Csapó Erika, Szász Andrea, Csirinyi Csilla, Halcsik Ildikó, László Krisztina.

Vezetőedző: Köstner Vilmos. Edző: Horváth Ildikó. Klubelnök: Erdei Zoltán. Szakosztály-igazgató: Komáromi Ákos.

Technikai vezető: Németi Gyula. Masszőr: Tordai Mihály. Orvos: Petri Attila. Marketingvezető: Gurics Attila.