Supka Attila bánja, hogy 2006-ban felmondott a DVSC-nél

Supka Attila, aki a Debrecen csapatával kétszer is bajnokságot nyert, aki a Manchester United ellen vezethette a Lokit a BL-selejtezőben, és akit minden idők legjobb kisvárdai szereplése után sem marasztaltak, most Mezőkövesden kapott munkát. Szerinte a magyar válogatottnak nincs saját játéka, a csapat túlértékelt, a magyar szövetségi kapitányoknak pedig soha semmit sem néztek el a szurkolók. Akkor sem, ha ugyanazt a teljesítményt produkálták, mint később a pajzsra emelt külföldiek. A Loki volt edzőjével az Origó készített interjút.

59 évesen mennyire érzi magát szerencsésnek, kiváltságosnak, hogy még mindig munkát kap edzőként a magyar NB I.-ben?

Egy 59 éves ember nem öreg edző. Ötven felett kezdődik az az időszak, amikor egy tréner rutinosabb lesz, amikor sokkal többet tud a futballról, amikor látott már annyit, hogy a játékosoknak át tudja adni a tapasztalatait. Szerencsésnek azért mondhatom magam, hogy miközben egyre több a fiatal edző a csapatoknál, rám még mindig számítanak.

A 63 éves Várhidi Péter két héttel ezelőtt azt mondta, hogy ennek a korosztálynak lefőtt a kávé, hogy soha többet nem lesznek edzők a magyar élvonalban. Mert a tulajdonosok többsége a külföldi edzőkben gondolkodik. Igaza volt?

Egyet szögezzünk le: azért nem volt Magyarországon olyan sok külföldi edző, aki a klubcsapatoknál elképesztőt alkotott volna. Szergej Rebrov a Fradinál, vagy Marco Rossi a Honvédnál a kivételek közé tartozik, de ez csak két név. Ugyanakkor rengeteg külföldi edző villámgyorsan távozott a magyar futballból. A mi kávénk szerintem még nem főtt le. Ha valaki eredményes, teljesen mindegy, hogy hány éves. Amikor a Honvéd edzője voltam – háromszor dolgoztam ott – mindig kijutottunk a nemzetközi porondra. Kisvárdán egy kieső csapatból az ötödik helyre hoztam fel őket, nem voltak kiesési gondjaik. Most a második helyen állnak, az alapok lerakásában talán volt némi részem.

Az ön sikerességét senki sem vitatja, de nem érzi úgy, hogy szinte az összes nagy műve befejezetlen, torzó maradt?

Én is hoztam nagyon rossz döntéseket. Ilyen volt a pécsi szerepvállalásom. Oda nem lett volna szabad leszerződnöm. A tulajdonos, Matyi Dezső ragaszkodott hozzám, de az őt körülvevő embereknek más volt az elképzelésük. Úgy mentem el Pécsre, hogy az előző idényben a Honvéddal negyedik lettem, kijutottunk a nemzetközi kupába. Maradnom kellett volna. Nagyon rossz döntés volt a szombathelyi munka is a Haladással. Hittem olyan embereknek, akik azt ígérték, hogy mindent megteremtenek a csapatnak. Mire odaértem, kiderült, hogy a játékosok három hónapja nem kaptak fizetést, az egész csapat a csőd szélén állt. Onnan szerettem volna az NB I.-be igazolni, de nem engedtek el, majd egy hét múlva kirúgtak. A Honvédnál George Hemingway távozása az én végemet is jelentette, mert az utána érkező tulajdonosok nem engem akartak.

A mai eszével felmondana Debrecenben úgy, ahogy 2006-ban megtette ezt, amikor a macedón Rabotnicki Szkopje nagyon elverte önöket a BL-selejtezőben?

Nem. Az is egy nagyon rossz döntés volt a részemről.

Megsértődött?

Meg.

Nem ismeri azt a mondást, hogy akkor sértődj meg, amikor neked is jó?

Dehogynem. Csak akkor rutintalan voltam, fiatal, azt gondoltam, hogy nyertem a Debrecennel két aranyérmet az NB I.-ben, ide nekem az oroszlánt is. Ha felállok, akkor majd tárt karokkal várnak máshol, és kapkodnak értem. Ott a tulajdonos, Szima Gábor a szkopjei vereség után nagyon keményen belegázolt a magyar edzőkbe.

„A felmondásommal valahol a magyar edzőkért is szerettem volna kiállni, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy viszonzást az ember itt ne reméljen.”

Utána viszont jött a Honvéd ajánlata, meg az a Magyar Kupa-döntő 2007-ben, amelyet éppen a Debrecen ellen játszottunk, és meg is tudtunk nyerni tizenegyesekkel. Ez némi elégtételt jelentett. De ha nem jövök el Debrecenből, a harmadik aranyamat is megnyerem a Lokival.

Egy sportkvízjátékban akár többmilliós kérdés is lehetne, hogy ki az az edző, aki az NB I.-ben először adott játéklehetőséget Dzsudzsák Balázsnak?

Az is én voltam (nevet.) Na, látja, ő is fiatal volt és magyar játékos, mégsem volt bennem szemernyi kétség, hogy a mélyvízbe dobjam. Nincs olyan hülye magyar edző, aki ne küldene pályára egy fiatal magyar tehetséget, csak azért, mert helyette jobban szereti az idősebb, külföldi játékosokat.

Lesz még Dzsudzsák Balázs magyar válogatott?

A nyáron erre a kérdésre azt feleltem, hogy nem. Mert Balázs játékáról azt gondoltam, hogy a játéka lefelé szálló ágban van. Abba a válogatottba, amely a nyári Európa-bajnokságon szerepelt, nem lett volna helye. Csakhogy, azóta eljött az ősz, s látva a nemzeti csapat mostani produkcióját, azt kell mondanom, hogy

„Dzsudzsák Balázs tudna segíteni a magyar válogatottnak.”

Mi történt a nyár óta a magyar válogatottal?

Először is a nyári Eb után egy kicsit túl lett értékelve az a csapat. Hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy mást kellett játszanunk a németek, a franciák, vagy éppen a portugálok ellen, mint most, Albániával szemben. Arra alkalmasak voltunk. Egy nagy csapat játékát bármikor szétromboljuk. De ha olyan ellenfél jön, amellyel szemben nekünk kellene dominálni, már baj van. Erre képtelenek vagyunk, nem tudunk bátran futballozni.

De akkor nekünk nincs saját játékunk?

Nincs. Mi most, a magyar futball hagyományaitól teljesen idegen 3-5-2-es felállásban játszottuk a meccseket.

Na de eddig mindenki azt mondta, hogy ez volt a mi zseniális húzásunk.

Nem találtuk meg a saját játékunkat, holott tényleg a 3-5-2-ben hitt mindenki.

Most a Mezőkövesd edzője lett, de vannak még bármilyen szakmai vágyai?

Vannak. A legnagyobb vágyam régen az volt, hogy a Honvéddal bajnokságot nyerjek. Most is ez, ebben nincs változás.

Ez érdekes. Meggyőződésem volt, hogy azt mondja, hogy a Fradi edzője szeretnék lenni.

Nem.

Nem? Nem az a non plus ultra most Magyarországon?

De igen. Az egy teljesen más közeg. A Honvéd igen. Ha hívnának, azonnal mennék, nem gondolkodnék.

Szövetségi kapitányság?

Az sem. Egy magyar edzőt ott nem fogadják el a szurkolók. Nincs esélyünk. Marco Rossi munkáját – tegyen bármit is – sokkal jobban tolerálják, mint bármelyi magyar trénerét. Ma már nem beszélünk arról, hogy Egervári Sándor – egy magyar edző – 19 ponttal lett harmadik az Eb-selejtezőn 2011-ben. Akkor a harmadik hellyel nem lehetett kijutni egy Eb-re. Aztán Bernd Storck szintén harmadik lett az Eb-selejtezőben, s ez pótselejtezőt ért. Rossi meg negyedik a következő sorozatban, mégis eljutott az Eb-re, mert a szabályváltozások lehetőséget teremtettek erre. De sem Storck, sem Rossi nem ért el jobb eredményt, mint a magyar Egervári Sándor.

Neki azonban semmit sem néztek el, mert magyar volt. Nem szeretnék szövetségi kapitány lenni. Van még ezen a pályán 6-8 évem. Szeretnék nyugodtan dolgozni, építkezni és megmutatni, hogy van még bennem kurázsi.