Szabó Anita: mindig hálás leszek a sorsnak, hogy ilyen kalandban vehettem részt

A 22 éves debreceni születésű uszonyos­úszó hazánkon kívül is szép nemzetközi eredményeket tud felmutatni, amivel az egyik legsikeresebb sportoló a szakágában. Szabó Anita a Hajdú-bihari Naplónak beszélt arról, hogy miért éppen ezt a sportágat választotta, de szót ejtett pályafutása legszebb évéről, és azt is elárulta, hogy miért döntött úgy, hogy ilyen fiatalon visszavonul a jövő évi Világjátékokat követően.

Honnan jött az uszonyosúszás ötlete? Miért épp az úszás ezen területét választottad?

Igazából egy videón láttam meg az interneten, amit édesanyám mutatott nekem. Mondhatni egyből szerelemsport lett nálam. Gyerekfejjel tetszett, hogy olyan volt, mintha sellőket látnék a medencében, persze később kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez. Párhuzamosan egyébként sima úszóedzésre is jártam éveken keresztül, de mivel sokkal izgalmasabbak voltak a tréningek és sokkal több eszközt használhattunk, az uszonyosúszás-edzéseken, ezért döntöttem amellett, hogy azt a sportágat választom egyéni sportnak. Kijelenthetem, hogy nem bántam meg a döntésem, és ezt mindig is hangsúlyozni fogom.

Milyen technikai eszközöket használtok?

Például a kis uszonyt és nagy uszonyt. Ezek mellett van külön a légzést segítő eszköz és létezik olyan versenyszám, mint például a búvárúszás, amikor nem jöhetünk fel a víz alól, és ekkor egy úgynevezett reduktort – kézi palackot – használunk a légzés biztosításához.

Azt kaptad ettől a sportágtól, amit fiatalon vártál?

Teljes mértékben. Igazság szerint gyerekfejjel az embernek nincsenek olyan elvárásai – bármely sportágról legyen szó –, hogy milyen eredményeket érhet el vagy mennyi pénzt kereshet vele, ha sikeres. Egyszerűen csak beleszeret a sportba és élvezetből csinálja, nekem ez karrierem végéig kitartott. Érett fejjel azt mondom, hogy mindent elértem, amit szerettem volna, hála az égnek sokszoros bajnok vagyok, és az egyik legsikeresebb a sportágban Magyarországon.

Mit gondolsz, miért nem olyan népszerű hazánkban az uszonyosúszás? Hogyan lehetne esetleg népszerűsíteni?

Szerencsére Debrecenben elég sokan ismerik az uszonyosúszást, és minden körülmény megfelelő ahhoz, hogy minden fiatal sikeres legyen a sportágban. Érdekesség, hogy más országokban ugyanolyan nemzeti sport, mint például a labdarúgás. Népszerűsíteni nem hiszem, hogy könnyedén lehet, ha valaki beleszeret, mint ahogyan én tettem, és a megfelelő motivációja is megvan, akkor el fog járni nap mint nap az edzésekre.

Térjünk ki egy kicsit az olimpiára. Hogyan éled meg, hogy nem ötkarikás versenyszám a tied, és miben látod ennek az okát?

Őszintén, ha az motivált volna, hogy mindenképpen olimpiára szeretnék menni, akkor a sima úszást választottam volna. Azt gondolom, hogy a gyerekeket sem az motiválja, hogy 10-15 év múlva mennyi esélyük lehet egy olimpiai aranyra.

Elsősorban azért nem lehet ötkarikás szám a miénk, mert technikai sportnak van nyilvánítva a segédeszközök miatt, és ez valószínűsíthetően nem is fog változni.

Milyen versenyek vannak, melyek helyettesíthetik az olimpiát, illetve melyik a csúcsverseny nálatok?

A magyar versenyeken kívül a Világkupa-sorozat következik, melyet különböző országokban rendeznek meg a felkészülési időszakban tavasszal. Minden nyáron van egy junior- és egy felnőtt-Európa-, illetve világbajokság, az adott évtől függően. A legnagyobb volumenű verseny egyértelműen a Világjátékok, melyet négyévente rendeznek meg.

Ezeken a versenyeken milyen eredményeid vannak? Hogy gondolod, melyik volt pályafutásod csúcséve?

Szerencsésnek érzem magam, hiszen részt tudtam venni négy junior-Európa-, illetve világbajnokságon, amiken jól is szerepeltem. Ezek közül a 2017-es oroszországi világbajnokság az, amire azt mondom, hogy a legbüszkébb vagyok, hiszen itt értem el a gyermekkori álmaimat: két aranyéremmel térhettem haza, ami többéves munka eredménye volt. Szintén ezt az évet mondanám a legjobbnak a pályafutásomat tekintve, amire mindig emlékezni fogok. Emellett meg szoktam említeni az idei évben Tomszkban megrendezett első felnőttvilágversenyemet, melyen szintén jól szerepeltem, és bronzérmet is szereztem, amivel kvalifikáltam magamat a következő Világjátékokra. Ezt 2022-ben rendezik, ami az utolsó versenyem lesz, hiszen visszavonulok, és a civil életemre szeretnék immár koncentrálni. Azonban az utolsó versenyemig szeretném a legjobb formám tartani, és jövőre mindent kiadni magamból.

Miért döntöttél 22 évesen a visszavonulás mellett?

Ahogyan említettem, sose a pénz motivált, hanem a sportág szeretete, viszont nem lehet megélni csak ebből. A legnagyobb ok azonban, amiért a visszavonulás mellett döntöttem, hogy hála az égnek, elértem mindent, amit csak szerettem volna, és úgy érzem, hogy szeretném magam más területeken is kipróbálni.

Többek közt a fotózás nagyon elkezdett érdekelni, és jelenleg is ezt tanulom az úszás mellett, de párhuzamosan a kettőt ugyanolyan sikeresen nem lehet végezni. Természetesen örökre szerelmes leszek a sportba, és elmondhatom magamról, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Milyen céljaid vannak a civil életben? Elképzelhető, hogy uszonyosúszó-edző leszel?

A fotóképzést már említettem, ezek mellett nem zárnám ki a későbbiekben az egyetemet sem. Azonban az, hogy edző legyek, nem valószínű, de bármikor segítek a fiataloknak a medencében, ahogyan azt napjainkban is teszem. Én is voltam kezdő, de hivatásszerűen nem szeretnék ezzel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy minden embernek szüksége van néha a változásra és arra, hogy új dolgokat próbáljon ki, számomra ennek az ideje most jött el.

Mik azok a tapasztalatok, amikkel tudnál segíteni az uszonyosúszást elkezdő fiataloknak, illetve mit üzennél nekik?

Véleményem szerint minden gyereknek szüksége van a sportra, tehát elsősorban azt, hogy csinálják. A következő uszonyos­úszóknak pedig azt, hogyha valóban tetszik nekik a sportág, és élvezettel járnak el edzeni, akkor ne adják fel az álmaikat, hiszen én is olyan dolgokat kaptam ettől sporttól, amiket előzetesen nem is vártam volna.

Mindig hálás leszek a sorsnak, hogy egy ilyen kalandban vehettem részt, valamint hogy elérhettem a gyermekkori álmaimat, amiket ők még most fogalmaznak meg magukban.

Orosz Krisztofer