Volt idő, amikor még kézzel is játszották a focit

A futball a Föld legősibb labdajátéka, modern formája egészen a 18. századig nyúlik vissza, rendkívül érdekes, ahogyan rohamosan meghódította az egész világot. Ma már természetes az emberek számára, hogy a legnépszerűbb sport a világon a labdarúgás, ennek ellenére kialakulásáról pontos dátumot nem tudunk, nincs konkrét feltalálója sem. Mennyi mindent lehet tudni a létrejöttéről a világban és hazánkban? Ebbe talán bele sem gondolnak a legtöbben, pedig igazán érdekes és izgalmas visszatekinteni a kezdetekre, hogy honnan is fejlődött ki a futball. 

A témában az egyik legnagyobb tudással és szaktekintéllyel rendelkező személy a sporttörténész Szegedi Péter, aki a Hajdú-bihari Naplónak beszélt a labdarúgás kialakulásáról és elterjedéséről. – Sok esetben felmerül, a kérdés, hogy mikor is futballoztak először. Más labdajátékokkal összehasonlítva, nehezebben meghatározható, ez a legősibb labdajáték a világon. A kosárlabda vagy kézilabda esetében más a helyzet, ott pontosan lehet tudni, hogy ki az, aki feltalálta, ismerjük a pontos dátumokat a kezdetekről. A labdarúgás organikusabb fejlődési úton ment keresztül, szokták emlegetni a kínai, illetve olasz előzményeket, de a mai értelemben ezek nem számítottak futballnak. Angliában a 18. század végén kezdett elterjedni a kollégiumokban a diákok között, de különböző szabályokkal játszottak – fogalmazott a szakember. 

Sheffieldben alapították meg az első klubot 

A sporttörténész elmondta, hogy ezeknél a kollégiumoknál a 19. század közepére merült fel az egymás elleni mérkőzések gondolata. Két csapat viszont akkor tudott egymással összecsapni, ha volt egy egységes szabályrendszer, amelyet mindkét együttes elfogadott és betartott. Cambridge-ben ültek össze a kollégiumok képviselői 1848-ban, és létrehozták a Cambridge Rules szabályrendszert, ez volt az első ilyen mérföldköve a labdarúgásnak. Ahogyan a játék egyre népszerűbbé vált, a következő nagy lépés a sportág életében az 1863-as dátum, amikor létrejött az Angol Labdarúgó-szövetség. – Még az ekkori játék sem felelt meg a mai futballnak, erre több példa is van. A szabályzatban úgy szerepelt, hogy a játékosok kézzel is hozzáérhettek a labdához, valamint teljesen más volt a les­szabály, a rögbiével egyezett meg, vagyis a játékosok csak a mögöttük helyezkedőknek passzolhattak.

Az ország más területein is elkezdtek futballozni, Sheffieldben alapították meg az első klubot, 1857-ben.

A csapatban munkások játszottak, más volt a kapu mérete, illetve ők alkalmazták elsőként a szögletrúgást. Ahogy teltek az évek, a klubok összehangolták a szabályrendszerüket, és az 1880-as évek elejére nagyjából hasonlóan játszották a labdarúgást, mint manapság. A sportág további terjedésének sebessége pedig nagyban függött attól, hogy az adott országokban mekkora volt az angol kolóniák létszáma – fogalmazott a szakértő. 

Szegedi Péter ezt követően beszélt a sportág magyarországi kialakulásáról, ahol kevés brit élt, így egy jókora késéssel futballoztak először hazánkban. Angliából hazatérő utazók, vagy tornatanárok voltak az úttörők, próbálkozásaik sokszor fulladtak kudarcba.

Például 1893-ban egy fővárosi tornatanár rosszul fordította le a szabálykönyvet, emiatt a gyerekek úgy játszották, hogy a mezőnyjátékosok kézzel érhettek labdába, a kapusok viszont csak lábbal védhettek.

– Tehát több problémával is kellett szembesülnie a sportágnak, mire kialakult a maihoz hasonló formában. Rendszeressé 1897-től vált a futballozás Magyarországon, az első klub a BTC volt, vagyis igazolt sportolók karolták fel a sportág ügyét, például Hajós Alfréd úszó olimpiai bajnok, aki később magyar válogatottban is pályára lépett. Az MTK–Fradi és a magyar–osztrák rivalizálás óriási hajtóereje volt a futballnak. A századfordulóra, és főként az első világháborúra már a labdarúgás egyik központi helyszínévé vált az ország. A legtöbb néző az 1910-es évek elején a skót és az angol válogatott hazai mérkőzéseit látta, de ezt követően hazánk állt a rangsorban, a 25 ezres átlagot meghaladó nézőszám alig maradt el az angolokétól – mondta a kutató. 

A dalárdák után kapta több klub is a nevét 

Szegedi Péter beszélt arról, hogy hazánkban is lényegében az iskolákban jelent meg először a játék, de a labdarúgás szélesebb elterjedése a polgárosodással és az ipar fejlődésével függött össze. Debrecenben 1899-ben a Jogakadémián már futballoztak, Ady Endre is tagja volt a csapatnak. A foci akkor vált igazán tömeges sportággá, amikor kikerült a kollégiumok világából. – Nálunk 1902-re tehető ez az év, ekkor jött létre a Debreceni Torna Egylet futballcsapata, és ekkor alapították meg a Vagongyárban az Egyetértés FC-t, amely 1912-ben vette fel a DVSC nevet. Magyarországon nagy szerepe volt a vas­utaskluboknak a labdarúgás elterjedésében. Az országban több járműjavító üzem működött, többezernyi munkással.

Minden vagongyárban volt dalárda, azaz énekkar, amelyek felkarolták a labdarúgást, így történt ez Debrecenben is.

Sok sportegyesület a dalárdák után kapta a nevét: Budapesten a Törekvés, Debrecenben az Egyetértés, Szombathelyen a Haladás. A cívisvárosban igazán akkor kezdett népszerű lenni a futball, amikor az 1910-es évek elejétől kerületi bajnokságot rendeztek. A hajtóerő az volt, hogy a ligában együtt szerepeltek a debreceni és nagyváradi klubok, amik között komoly rivalizálás alakult ki. A következő két évtizedben elkezdtek felzárkózni a fővárosi klubok szintjére a nagyobb vidéki városok csapatai is – zárta gondolatait a sporttörténész.

Arany Balázs