Hová tűnt a Puskás-díjas csodagól szerzője? – Nyilatkozott az egykori lokista

Zsóri Dániel három évvel ezelőtt a DVSC színeiben lőtte azt a gólt, ami miatt örök életére híres marad, hiszen megkapta érte a valaha volt legnagyobb magyar futballistáról elnevezett Puskás-díjat. Az azóta eltelt időszakban hullámvölgyek tűzdelték a pályafutását, amiben voltak sérülések és piros lap miatti eltiltás is. Zsóri Dániel most újabb lehetőséget kapott a bizonyításra, ugyanis az NB I.-ben szereplő Zalaegerszeg szerződtette – összegezte a fiatal csatár eddigi pályafutását az Origo.

Zsóri Dániel alig múlt 18 éves, amikor bemutatkozhatott egy kupameccsen a DVSC színeiben, majd a klub 2019 januárjában profi szerződést kötött vele. A következő hónapban a Ferencváros ellen debütálhatott az NB I. 21. fordulójában. Szergej Rebrov, akkoriban (is) egyeduralkodó csapata ellen a 81. percben küldte pályára Herczeg András, amikor még a Ferencváros vezetett 1-0-ra. A 83. percben Tőzsér Dániel tizenegyesből egyenlített, majd jött Zsóri, aki a 93. percben 15 méterről ollózott gólt.

Zsóri az NB I.-ben a Debrecen összes többi szezonbeli meccsén lehetőséget kapott, további 12 alkalommal léphetett pályára, de kezdőként csak háromszor, több gólt nem is szerzett. A Magyar Kupában hét meccsen kapott lehetőséget, itt egy gólt lőtt, a Debrecennel pedig végül bronzérmes lett magyar bajnokságban.

Ezt követően bombaként robbant a hír 2019 augusztusában, hogy az év góljáért járó Puskás-díj addigi történetében először magyar labdarúgó is szerepel a tízes jelöltlistán: Zsóri Dániel Ferencvárosnak lőtt góljára lehetett szavazni. A DVSC 18 éves futballistája olyan klasszisokkal került egy listára, mint Zlatan Ibrahimovic, Lionel Messi, Matheus Cunha, Fabio Quagliarella vagy éppen Andros Townsend. 

A magyar futballrajongók szíve 2019. szeptember 23-án egyszerre dobbant, amikor a magyar csatár – akkor már a Fehérvár játékosaként – átvehette a rangos elismerést.

A futballistát az Origo nemrégiben arról kérdezte, hogyan élte meg az ezt követő időszakot.

A díj átvétele után nem sokkal azt mondtad, „ha nem tudok elég munkát belefektetni a pályafutásomba, akkor ez csak egy dísz lesz a polcomon”. Ezt ma is így gondolod?

Igen. Nagyon sokat teszek azért, hogy ne csak erről a díjról ismerjenek. Nyilván ez jut eszébe elsőként az embereknek, de sokat dolgozom, hogy ne ez az egy gólom legyen, ami miatt emlegetnek. Azóta is szereztem gólokat, de mindent megteszek azért, hogy ne csak ez ugorjon be az embereknek, ha meghallják a nevemet.

Máshol tartana ha nem lett volna a Puskás-díj?

Szerintem nem. Fehérvárra sem amiatt igazoltam, hiszen már a csapat játékosa voltam, amikor a díjat kaptam. Az első évem ott nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, de később Budafokra sem azért vittek, mert van egy díjam, hanem azért, mert láttak bennem fantáziát, amit próbáltam is meghálálni. Aztán jött a sérülés, nem hiszem, hogy bármit befolyásolt volna a díj.

Ha visszamehetne az időben, csinálna bármit másképp a pályafutása során?

Nem. Fehérváron nem kaptam megfelelő lehetőséget a bizonyításra, azzal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem. Lehet, kölcsönbe kellett volna menni egy évre, de a lelkiismeretem tiszta, a munka részét beleraktam a dologba. Budafokon, amikor kezdett menni a játék, egyre többet percet kaptam, jöttek a gólok, gólpasszok, de sajnos jött a sérülés is.
 

Arra kíváncsi lettem volna, mi történik, ha nem sérülök meg. Hogy ért volna véget az a szezon. Nagyon vártam a bajnoki hajrát, akkor még a bennmaradásért küzdöttünk.

És a válogatott? Az U21-es csapat edzésén sérült meg, épp a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra készültek.

Nagyon magam alatt voltam a sérülés után, nem tagadom. Amikor megtudtam, hogy szakadt a szalag, az az érzés nem volt éppen kellemes. A válogatott és a Budafok miatt is fontos időszak állt előttem. Bemutatkozhattam az U21-es válogatottban, amire előtte a papírok miatt nem volt lehetőség, mert Romániában születtem. Nagy célom volt a válogatottság, edzőmeccsen már voltam címeres mezben, de nagyon vártam az Eb-t. Idén még beférek a korosztályba, lesznek még selejtezők, hátha számítanak majd rám...