„Sohasem voltam jó focista, de imádom csinálni”

Baráti csapatok csatájának indult, ma már az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkezői kispályás labdarúgó tornának számítanak a Farkas Divatház Kupák a régióban. Nem elírás a többes szám, ugyanis a „hagyományos” megmérettetés mellett kifejezetten öregfiúk számára, azaz 40 éven felülieknek is rendeznek erőpróbát Nyíradonyban, évről évre. Az elmúlt esztendő végén az idősebb korosztály már tizenhatodik alkalommal mérte össze tudását, míg a megkötések nélküli torna a tizenötödik volt a sorban. A két kupa mozgatórugója egyetlen személy: Farkas Zoltán.

A kezdetek

– Hogyan jött létre a kupa? Anno összeállt egy nyírlugosi baráti társaság, amely rendszeresen benevezett különböző kispályás tornákra. A rengeteg utazás miatt kitaláltam: ne kocsikázzunk messzire, csináljunk saját kupát. A helyi tornateremben, négy csapattal indult a sorozat. Aztán egyre több gárda jelentkezett, kezdtük kinőni a helyet. Új helyszín után néztem, s rátaláltam a nagyon szép nyíradonyi létesítményre, a Harangi István Rendezvénycsarnokra, ami minden igényünket kielégítette. Átköltöztettem a kupát, így indult a történet. Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra nyúlik a Farkas Divatház Kupa története – elevenítette fel a múltat a torna megálmodója és főszervezője, aki büszkén említi, hogy 2002-ben, még Nyírlugoson ő lett a megmérettetés gólkirálya, így saját magának adta át az érmet.

Nem tud leállni

Egyáltalán nem meglepő, hogy nyírlugosi főhősünk már gyerekkorában imádta kergetni a labdát, kölyökként a helyi csapatban játszott. Amikor debreceni kollégista lett, akkor egy évig a Kinizsi, majd két szezonban a Hajdú Volán mezét viselte. A cívisvárosi iskolaéveket követően már a felnőttek között futballozott, Nyírlugoson, Nyírbátorban, Nyírmihálydiban, Nyírbélteken és Encsencsen is igazolt játékos volt. 

– A történet egészéhez tartozik, hogy általában cserejátékosként számoltak velem, mivel nem voltam jó focista, de nagyon szerettem és szeretek a mai napig is focizni. Akkoriban viszonylag sok pénz volt a megyei labdarúgásban, de én nem az anyagiak miatt rúgtam a labdát: ha kaptam fizetést a meccsért, akkor azért üdítőt vettem a csapatnak – meséli somolyogva a bajsza alatt a hamarosan 51 esztendős Farkas Zoltán, aki már régóta csak kispályán hódol a szenvedélyének. 

– A nagypályás focit 35 évesen abbahagytam, mert már kezdett itt-ott fájni a lábam, ám nem tudtam teljesen elszakadni a sportágtól, maradt a kispályás labdarúgás. A mai napig rendszeresen mozgok, a barátokból álló csapatunkkal szoktunk járni tornákra. Ezeket az erőpróbákat azért szeretem nagyon, mert egészen más élményt nyújtanak, mint az edzések, vagy éppen a bajnoki meccsek. Engem még a mai napig feldob, ha egy kupán szerepelhetek, minden mérkőzésre úgy készülök, hogy elhiszem, még lehet belőlem híres focista.Óriási élményt jelent, amikor egykori klasszisok ellen játszhatom, ez számomra öröm és megtiszteltetés. Például sosem felejtem el, hogy anno Kerekes Zsombort két csapattársammal próbáltam megállítani, s az sem tört le, hogy kicselezett bennünket. Amíg bírok menni, addig focicipőt húzok a lábamra. A labdarúgás iránti imádatomat már megszokta a családom, bár a kisebbik fiam néha megjegyzi, hogy akármi történt otthon, mindig mennem kellett focizni. Nekem ez a szívügyem, ez az életem!

Folytatás következik

A labda kergetése mellett másfél évtizede a kupák szervezése is állandó programmá vált Zoltán számára, így felmerül a kérdés: meddig tervez a nyíradonyi kispályás megmérettetésekkel? 

– A nagyobbik gyermekem az egyik torna során a büféből jött hozzám, s azt mondta: „Most hallom a résztvevőktől, hogy rossz a torna. Csak azt nem értem, akkor miért van itt 30-40 csapat minden évben?”. Elárulom, nehéz megfelelni az embereknek, de szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, így fel sem merül bennem, hogy véget vessek a sorozatnak – felelte a futballimádó férfi, akitől megtudtuk, nem az anyagi haszon miatt szervezi a tornákat. 

– Egyáltalán nem a pénzért csinálom, erre a bizonyíték, hogy az eddigi 31 kupa közül mindössze egy volt nyereséges. Ezt is úgy értük el, hogy sikerült megnyernem több kisebb vállalkozót támogatónak. Visszatérve az alapkérdéshez: ameddig a Jóisten erőt és egészséget ad, addig szervezem a kispályás tornákat – fogalmazott Farkas Zoltán, aki zárásként elmondta, jelenleg egy nyári torna életre hívásán töri a fejét. 

Boros Norbert