Jegyzet: Olcó, kínai kamu

Peter Worth, a Pekingben zajló gyorskorcsolyaversenyek főbírája hétfőn rosszul ébredt az olimpiai faluban. Éjszaka sokszor fent volt, ki-be mászkált ágya és a mosdó között, érezte, valami baj lehet. Vagy felfázott előző nap a jégen álldogálva, vagy igaza lesz az urológusának, és van egy jóindulatú prosztatadaganata. Lement reggelizni, és kolduscsirkét kért a séftől. Mondták neki: az sanghaji specialitás, ez pedig itten ugye Peking. Peter Worth dühös lett, útközben a versenyek helyszíne felé áthaladt a Tienanmen téren, és megfogadta, megbosszulja a sérelmeket. 

A Capitol Indoor Stadiumban már várták. A nemzetközi zsűri, a menedzserek, edzők, félháznyi közönség és a versenyzők. És Peter Worth dolgozni kezdett. Akadt feladata, nem is kevés. Negyeddöntők, B és A döntők, női és férfi korisok cikáztak és estek előtte rendesen, a fagyott vízen. És a főbíró elegáns szürke öltönyében, maszkkal az arcán minden futamot visszanézett videóján. Ha csak egy ujjal is hozzányúlt valaki a másikhoz, már zárta is ki. A küzdelmeknek úgy a felénél szólhattak neki, hogy a reggeli elmaradt csirke miatt és a nyugtalan Walpurgis-éj-szerű boszorkányokhoz kötődő hiedelmek okán nem kell idegeskednie. Meg téved is, mert ha a kínai versenyzőkön akar bosszút állni, akkor akiket eddig kizárt, zömében koreaiak. 

Mire ez tudatosult benne, jött az ezerméteres döntő. Öt kínaival. Pontosabban három igazival meg két majdnemmel. Peter azonban csak a neveket nézte. És akkor az egyik az öt közül fantasztikus hajrával berúgta a koriját a vonalon túlra. Pedig rángatta, húzta, vonta ellenfele. 
Peter Worthnak feltűnt valami. A győztes dresszének színe: piros-fehér-zöld. És mivel főbíránk többdiplomás, nemzetközileg elismert ember, azonnal bevillant agyába egy kínai bölcs, Konfuciusz mondása: ,,Nagyon fontos, hogy meglássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható”. Percekig megint videózott és a győztest kizárta. Megfosztotta, ellopta aranyérmét. Állítólag a mez zavarta meg. Azt gondolta: olcó, kínai kamu. 

Weisz György