Luxusautók, magasélet, milliárdok? A játékosügynökök valódi élete ennél jóval árnyaltabb

Százmilliós aláíráspénzek, egy tollvonás, a szokásos közös fotó a mez átadásáról, majd némi magánrepülőzés és fényűzés. Így képzeljük a sztárfutballisták és ügynökeik életét. És bár valóban hirtelen ugrásnak indult a menedzserek pályája, a mögöttük álló munka, empátia, tervezés mértéke köszönőviszonyban sincs azzal, amit egy átlag futballkedvelő lát. Ez hatványozottan igaz a hazai közegre. A szakma komplexitásáról, annak magyarországi helyzetéről és a jövő nagy reménységeiről két egykori DVSC-játékost, jelenleg aktív ügynököt, Farkas Balázst és Horváth Zsoltot kérdeztük.

Horváth Zsolt menedzser úgy fogalmazott, az elmúlt 20 évben ez a foglalkozás is egy nagy karakterfejlődésen ment keresztül. – A klubok itthon is egyre inkább elfogadják és legitimként kezelik azt, hogy vannak ügynökök, akik egyértelműen a játékosok érdeke mentén végzik munkájukat, nem egyéni, önös érdekekből kifolyólag. Azt gondolom, helyesen is teszik ezt, mert a tranzakciók jelentős része az ügynökök nélkül mára nem tudna megvalósulni – emelte ki.

A csapatok számára ráadásul egyre nagyobb scout hálózatok, megfigyelő apparátusok állnak rendelkezésre, így a kiválasztás minősége biztosítva látszik. A játékosok magánéletének, karrierjének menedzselése azonban már más kérdés. Egy barátként, egyben őszinte kritikusként, kellő szakmai tapasztalattal dolgozó ügynök elengedhetetlen, hogy ne menjen félre valami. – Én úgy szoktam fogalmazni – a saját munkamorálomból kiindulva –, hogy amennyiben a 15-16 éves önmagamnak a jelenkori énem fogta volna a kezét, és a gondoskodó, erős szülői kapcsolat mellett segítette volna a futballban felmerülő kérdésekben, könnyen lehet, hogy nem így alakul a karrierem. Teljes mértékben elégedett vagyok azzal, amit elértem, de nem kizárt, hogy külföldre is eljuthattam volna. Fontos, hogy egy menedzser tudja azt a nyelvet, amit beszél a játékos, hogy ő is megmerítkezzen – akár már gyerekkorától – a futball világában. Illetve kritikus pont az is, hogy őszinte legyen, hiszen ez fontos sarokköve a munkakapcsolatnak, ami az esetek többségében haveri vagy baráti kapcsolattá erősödik ügynök és játékosa között. 

Mind a pozitív, mind a negatív pillanatokban muszáj őszintének lenni, ezáltal lehet csak levonni az aktuális konzekvenciát, ami előreviszi a játékos pályafutását

– fejtette ki Horváth Zsolt.

Képzés és menedzselés

A magyar futball jövőbeli sztárjainak megalkotása a szakember szerint nemcsak annak a kérdésköre, hogy megfelelő ügynökök dolgoznak-e a játékosokkal. – A képzés döntően befolyásolta az előző évtizedeket. És nem mondhatjuk, hogy ne lett volna pár nagy nevünk, a kétezres évek angol első-másodosztályában jónéhány magyar szerepelt, az elmúlt 5 évben azonban Nagy Ádámon kívül nem tudnék kit megemlíteni. Igaz, mára cserébe a válogatott gerincét olyan játékosok alkotják, akik hétről hétre nemzetközileg jegyzett csapatokban tudják megmérettetni magukat, de ez első körben kiválasztás és képzés hatása, a jó menedzsment csak ráépül. Szerintem jó irányba tart a magyar labdarúgás, az elmúlt 8-10 évben infrastrukturálisan és szakmailag is történtek olyan előrelépések, amelyek ez irányba mutatnak. Bízom benne, hogy a fiatal tehetségeink így – csak a szomszédos országokhoz hasonlítva – olyan nagy nevekké válhatnak, mint Modric, Rakitic, Hamsík vagy Alaba.

Arra a kérdésre, hogy az előző két évtized legnagyobb nevei, Dzsudzsák vagy Gera futhatott-e volna be még nagyobb karrierutat, a következőt válaszolta. – Amit ők elértek, nagyon komoly, és a részükről örömmel felemlegetett pályafutások, melyek számomra megkérdőjelezhetetlenek. De könnyen elképzelhető, hogy a mostani apparátusokkal, akik a játékosok mellett állnak (személyi edző, mentál tréner, fizioterapeuta, táplálkozási tanácsadó, illetve egy olyan ügynök, aki nemcsak menedzseli, de személyes tanácsokkal is ellátja) még előkelőbb pályafutást tudhattak volna magukénak – hangsúlyozta, hozzátéve, az egyértelműen látszik, hogy a mai, modern futballistáknak rendkívül széles az eszköztára, amivel az aktuális formájukat, repertoárjukat bővíteni tudják. – Ennek talán a legfontosabb eleme egy jó ügynök, akiben ha szakmailag megbízik a focista, reális képet kap magáról, nem olyan szubjektívat, mint a családtól, az edzőktől. A jéghegy csúcsa pedig maga a szerződés, melynek minél kedvezőbb kialakítása – a menedzser által – a közös munka fundamentuma.

A menedzser kifejtette, nem követi a világ legjobb ügynökeinek munkásságát, de úgy gondolja, olyan, hogy legjobb, talán nincs is. – Az adott mikrokörnyezetben kell értékelni, mert bizonyosan vannak olyan játékosügynökök, akik nem ismertek a világ színe előtt, de aktuális futballisták pályafutásából olyan lépcsőfokokat tudtak kihozni, amelyek egy életre kihatottak a pályafutásukra – összegezte.

A tapasztalataiból merít

Farkas Balázs számtalan nagynevű magyar klub mellett az akkor sztárcsapatnak számító Dinamo Kijevben is megfordult játékosként. A több mint egy éve saját ügynökséget vezető szakember szintén úgy véli, előny a futballmúlt, de önmagában nem elég a sikerhez. – Egyrészt az üzleti érdekképviselet mellett szakmailag is tudni kell képviselni a játékosokat. A millió eurós szerződésekhez és klubváltásokhoz képest még sehol sem járunk, de a saját léptékünkben igyekszünk a legtöbbet nyújtani. Kapcsolati tőke, elkötelezettség a szakma és a játékosok iránt, jártasság a szerződéskötések, klubváltások világában, ezek a legfontosabb skillek – mondta.

Úgy véli, a megfelelő alapanyagból dolgozva kell brandet építeni. – A legmagasabb szinten lévő játékosok egyénenként gyakorlatilag egy márkát képviselnek. Azt kell elérni, hogy mindenből a lehető legjobbat kapják. A világhírű menedzsereket nézve egy Mino Raiolának nem volt jó például a megítélése a klubok által, mert nagyon kemény tárgyalópartner hírében állt. A focisták azonban tűzbe mentek érte. Én is hasonló ügynökséget szeretnék, olyan játékosokkal, akik mögött maximális mellszélességgel ki tudok állni mind szakmailag, mind emberileg – emelte ki, hozzátéve, ő nem használja a baráti kapcsolat kifejezést, hiszen ez üzlet is, de hisz abban, hogy jobb olyannal dolgozni, akit emberileg szeret, akiben megbízik és akivel hasonlóan tud gondolkodni.

A fiatal játékosügynök nem másolja más stílusát, elképzeléseit, a saját tapasztalataiból merít, azt próbálja hasznosítani, és átadni. – Egy világsztárral bárki szívesen dolgozna együtt, ez nem is kérdés. Nekem viszont a játékosaimmal együtt kell nőnöm mint menedzsment. Olyan fiatalokkal dolgozom együtt, akikben nagy potenciált látok. Egyeseknél akár NB I., akár válogatottság vagy egy külföldi karrier is szóba jöhet. 

Ha csak 10 százalékot adok hozzá a pályafutásukhoz, az jelentheti már azt a többletet, ami a sikerük kulcsa lesz

– fejtette ki. És hogy mennyire gondolja komolyan a pályát? Képviseltjei minden meccsén ott van, akár hétfőtől vasárnapig járva az országot. – Minden góljuknál felugrok, és ugyanúgy bosszankodok, ha lecseréli őket az edző. A legnagyobb sztároknak is szükségük van mentorra, háttértámogatásra, hát még az ilyen fiatal magyar srácoknak. Péntek-szombat-vasárnap-hétfő telítve, de akad olyan is, hogy szombaton – az utánpótlással együtt – 3-4 meccset megnézek. Ezen kívül kupaforduló szerdán, kedd-csütörtökön pedig korosztályos válogatott meccsek. Így gyakorlatilag minden nap le van fedve. Akad, aki lemorzsolódik tőlem, de nem az a célom, hogy évente váltogassam a játékosaimat, hosszútávra tervezek – hangsúlyozta Farkas Balázs.

Szerteágazó feladatkör

Egy menedzser nem csak a játékossal, a körülötte lévő személyekkel is sokszor vitába száll, ha megkívánja a helyzet. Mint mondta, maximálisan megérti a szülők aggódását, de meg kell húzni a határokat. – Az én édesapám is tudom, mikor, mire, hogyan reagált a pályafutásomat érintő kérdésekben. El szoktam mondani, hogy a család jó esetben a legfőbb támasz, de vannak olyan helyzetek, amikor vakvágányra tudják vinni egy játékos karrierjét, mert elvakultan szubjektív véleményt fogalmaznak meg. Jó, ha közösen tudunk gondolkozni és objektíven, szakmai érvekkel meg tudom őket győzni a megfelelő döntésről. Ez is feladatunk, nemcsak a játékost, de a barátnőjét, a családját, a klubtársait, az edzőjét és a klubvezetőket is menedzselni kell.

Úgy véli, sokat segítene a magyar futballistáknak, ha a bajnokságban csak 5 külföldi szerepelhetne egy-egy csapat kezdő tizenegyében. – Amikor 18 évesen a 36 főt számláló Dinamo Kijev keretében voltam, akkor 18 külföldi volt (köztük 7 brazil) és ugyanennyi ukrán. Egyszerre csak 5 külföldi lehetett a pályán, ami plusz nehézséget okozott nekem a pályára kerülésben, az ukránok azonban fejlődhettek a nemzeti ligában. Csak összehasonlításképpen: az NB I.-ben hány külföldi van, mennyi magyartól veszik el a helyet és jönnek-mennek évente a csapatoktól? Szükség van minőségi külföldiekre, akik jobbá teszik a csapatainkat, így a magyar csapatok a nemzetközi kupaporondon szerepelnek jó hírét keltve labdarúgásunknak, de nem véletlen, hogy én még nem segítettem egy külföldi játékost sem Magyarországra igazolni. Más vonalat képviselek. Magyar utánpótlás játékosokat igyekszem olyan szintre felfejleszteni, hogy abból a honi labdarúgás profitáljon. Én a saját utamat járom, meg is lehet nézni azoknak a fejlődési ívén, akiket képviselek: Cipf Dominik a Honvédból elment Siófokra, onnan a Vasasba lépett tovább, Debreceni Zalán Szombathelyről a Paksba igazolt, vagy éppen említhetném Horváth Rajmundot is, aki a Haladásban játszik, és nagyon nagy jövőt jósolok neki. Sok munkát, valamint sikert látok magunk előtt, szeretném, ha 1-2 év múlva az általam képviselt játékosok alátámasztanák az elvárásaimat, és jó példák lennének más futballisták előtt.

Ad és elvesz

Mint mondta, ehhez persze az is kell, hogy a játékosok akarjanak fejlődni. – Most Szerető Krisztofertől várok sokat a Nyíregyházába igazolását követően, de említhetném Horváth Olivért is, aki – az Ajax és a PSV csapatát is megjárva – a Budafokot választotta. Az a baj, hogy minden játékosban lehet hibát találni, bennem is mindig azt keresték. Miközben jó tulajdonságaim is voltak, talán érdemesebb lett volna azokra fókuszálni. Ezeknek a srácoknak éppen ezt próbálom megadni: hogy olyan közegben fejlődjenek, ahol támogatják őket, és ahol ki tudják hozni magukból a maximumot. Azt szoktam mondani nekik, csak annyira akarják a focit, amennyire én is akartam! Négyszer volt keresztszalag-szakadásom, 12 műtéten estem át, de ameddig bírtam, fociztam. Ha valakinek van olyan szerencséje, hogy nem keserítik meg az életét ilyen sérülések, akarattal rengeteg dolgot elérhet. Olyan helyeken szívtam magamba a profizmust, ami az enyéimnek is előnyt jelenthet. Megvan bennem az alázat, hogy ezt másoknak is átadjam. Remélem, amit akkor elvett tőlem az élet, azt a játékosaimnak visszaadja majd...

Péter Szabolcs