Szakember a siker mögött – akik nélkül nem születne megannyi debreceni győzelem

A világon szinte nincs olyan élsportoló, aki ne fogalmazná bele köszönőbeszédébe – a családtagok mellett – szeretett edzője nevét. Legyen szó gyermekkori példaképről vagy karrierjét a legnagyobb sikerekig elkísérő szakemberről, nem létezik az a sportág, ahol ne kerülne szóba az edzők teljesítménye. A Magyar Edzők Napját szeptember 25-én, vasárnap tartották, portálunk eme cikkel fejezi ki tiszteletét Debrecen kiváló szakemberei felé.

Hálával tartozik

Senánszky Petra többszörös világ- és Európa-bajnok, Világjátékok-győztes uszonyos, magyar bajnok úszót bátran mondhatjuk az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb debreceni sportolójának. Edzője, Kókai Dávid már gyermekkora óta segítette pályafutását, hivatalosan pedig kicsivel több mint egy évtizede edzi őt. Azóta más, erőnléti edzőkkel is tréningezik, de mint mondta, Dávid az, aki mindent kontroll alatt tart. – Az összes sikeremet neki köszönhetem. Az, hogy mellettem van egy ennyire odaadó, elhivatott, már-már őrült zseni típusú szakember, az hatalmas áldás. Nem fél sem anyagi, sem időbeli áldozatot hozni a céljaink elérése érdekében. Rengeteget tesz értünk, ráadásul ő nemcsak sportolóként tekint a tanítványaira, emberként is, így magánjellegű kérdésekben is bátran fordulhatunk hozzá – emelte ki, hozzátéve, azzal tudja kifejezni leginkább a háláját, hogy továbbra is alázatosan teszi a dolgát. – Elég vehemens típus, teljesen átszellemül a versenyeken, hangosan szurkol nekünk. Látszik, hogy rajta is nagy a nyomás, és a végén néha kimerültebb, mint mi, úszók. Apukám is hangosan drukkol, így ha csak ketten vannak is ott, olyan hangulatot csinálnak nekem, hogy öröm hallgatni – mesélte nevetve Senánszky Petra, aki külön energiaforrásként tekint arra a koncentrációra, ami edzőjét jellemzi a mindennapokban. Mindenkinek van rossz napja, rajta még ez sem látszódik. Hihetetlen a hozzáállása – fogalmazott.

Törődik a sajátjaival

Bódi Ádámnak, a DVSC labdarúgójának profi pályafutásában elmondása szerint két edző játszott meghatározó szerepet: Herczeg András és Kondás Elemér. Előbbi trénernek köszönhetően került az ifjúsági csapatból azonnal az NB II.-es DVSC-DEAC-hoz egy osztályt átugorva, mely miatt örökké hálás lesz. 

– Pár évvel ezelőtt, utólag mesélte el nekem Bandi bá, hogy az ő javaslatára kerültem egyből feljebb, ami hatalmas lökést adott a karrieremnek. Nem tudom mi lett volna, ha akkor NB III.-ban kezdek futballozni. Így azonban rögtön egy nagyon erős csapatban játszhattam – mondta a futballista, aki a Loki felnőtt csapatánál 2010-ben kezdett el Herczeg Andrással közösen dolgozni. – Ő – hozzám hasonlóan – egy érzelmes sportember, aki mindig tudja, hogyan szóljon a futballistákhoz. Tanácsokkal lát el bennünket, a szoros kapcsolatunk ékes példája, hogy azóta is megkeres időnként, a hogylétemről, a családról kérdez. Amikor sérült voltam, felhívott, hogy hiányzom a csapatból. Ő nem amolyan „robotedző”, aki gépiesen, egysíkúan levezeti az edzést, nem kommunikálva a játékosokkal. Négyszemközt egyeztetett velünk vezetőedzőként is, ismerte a keretet, tudta, hogyan motiváljon bennünket, és a mai napig sokunkkal törődik. Nagyon hálás vagyok neki – emelte ki Bódi Ádám.

Gyermekeként tekint rá

Suba László, a Debreceni Sportiskola edzője 42 éve dolgozik a szakmában. A tapasztalt szakember úgy fogalmazott, állandó motivációt nyújt számára a siker utáni vágy. – Én nem tudtam óriási eredményeket elérni a sportban, ezért anno azt a cél tűztem ki, hogy a tanítványaimmal olimpián vehessek részt, minél jobb eredményt elérve. Illetve egyszer szeretném meghallgatni a magyar himnuszt is egy ilyen világeseményen. Mind a mai napig ezért dolgozom, és amíg a zászlót nem láttam a legmagasabb pontra felhúzva, ez folyamatos motivációt jelent számomra – emelte ki, hozzátéve, imádja azt, amit csinál, így nemcsak munkaként, de hobbiként is tekint az edzői feladatokra, mely ilyenformán inspirációt, örömöt okoz neki. – Azt gondolom, akkor tudok elégedett lenni a pályafutásommal, ha a volt és jelenlegi tanítványoktól kapott visszajelzések alapján azt látom, hogy örömüket lelték, lelik abban, amit közösen csináltunk.

Legnagyobb sikereinek egyike a nemrég szerzett ezüstérem, melyet Kozák Luca nyert 100 méter gáton a müncheni multisport Eb keretében zajló atlétikai Európa-bajnokságon. Egy edző nemcsak a gyakorlatok tökéletesítéséért felel, de a versenyeken is igyekszik – sportszakmai szemmel – hidegfejű maradni, ám ez nem könnyű feladat. – Addig, amíg egy megmérettetésnek nincs vége, az edző általában más állapotban van. Ahogy befutott a sportoló, és látjuk mit is értünk el, akkor szabadulnak fel különböző érzések. Néha fájdalom vagy kitörő öröm, ez változó. Mindig egy reális célt állítunk fel, és azt igyekszünk elérni, így annak megfelelően tudjuk értékelni a közös sikereket is – mondta Suba László, aki – sok más szakemberhez hasonlóan – van, akit már családtagként tart számon a tanítványok közül. – Ha azt veszem alapul, hogy Kozák Luca 13-14 éves korától nálam pallérozódik (az eltelt 13 évben nem kevés időt töltöttünk együtt), gyakorlatilag a harmadik gyermekemként tekintek már rá. Sőt, a családom is így tartja őt számon: a fiam és a lányom természetes dolognak veszik, hogyha nem hallottak felőle egy ideje, szinte minden beszélgetés negyedik-ötödik mondatában felmerül, vajon mi lehet épp Lucával – összegezte. 

PSZ