Mindig több kell! – vallja a két debreceni sportember

A cirmosok mellett a sporté volt a főszerep a cívisváros egyetlen cicakávézójában péntek este. A Traccsparti a Macskávézóban című beszélgetés vendége ezúttal Kovácsné Fábián Mária és Köstner Vilmos voltak.

Kiderült, focival kezdte, és a középiskolában vette kezébe a labdát – méghozzá Ökrös István, a legendás Debreceni Dózsa bajnokcsapatának edzője hatására.

– Akkoriban teljesen más volt a kézilabda: én még szabadtéren, salakon és bitumenen játszottam, és a labda sem volt ennyire vakszos, mint most. Abban az időben a 20 dobott gól nagyon jónak számított – elevenítette fel a 2019-ben mesteredzői címet is elnyert szakember, aki 24 évesen kezdett el edzősködni az Ózdi Kohásznál. – Több férfi és női együttessel is dolgoztam, de utóbbiakkal voltam egyértelműen sikeresebb.

Versenyezni viszont nehezebb velük, mert ha valaki pánikba esik, az a többiekre is kihat. Egy csapat edzése kicsit megfiatalítja az embert, de idősebben talán még jobban akar elvégezni egy feladatot, épp azért sokkal több energiába is kerül már – hangsúlyozta.

Köstner Vilmos négyszer is leült a Loki kispadjára, a legsikeresebb etapja az első volt. Miután 1994-ben Komáromi Ákostól átvette a piros-fehéreket, 1995-ben és 1996-ban is EHF-kupát nyert a csapattal. – Korábban két finálét is idegenbeli gólokkal buktunk el, utána viszont mindkettőt úgy nyertük meg. 

Egy évvel később, a Larvik ellen már nem volt akkora eufória, pedig az én szememben az értékesebb siker volt, hiszen valamit megvédeni nehezebb, mint megszerezni – hívta fel a figyelmet.

Természetesen a beszélgetés alatt alaposan kivesézték a 275 mérkőzést felölelő négy szakaszt, de szóba kerültek a mesteredző további csapatai is. Mint Köstner Vilmos elmondta, mindegyikre szívesen emlékszik vissza, mindenhol tanult valamit, amit be tudott építeni az edzői ars poeticájába.

Ha nincs meg a vezetői képesség, akkor nem lesz sikeres a tréner. De még magában az sem biztos, hogy elég, mert a legfontosabb a háttér. A sikeres munkához, kell egy olyan társ, aki ezt az életet megérti, elviseli – nyomatékosította a DVSC tiszteletbeli elnöke, aki máig minden nap bemegy legalább egy órára a Hódosba.

Marcsi, ahogy szinte mindenki szólítja, eleinte erőemelő és fitneszversenyző volt, és azokban is komoly sikereket ért el. Ám egy idő után elkezdett érdeklődni a súlyemelés iránt, így 2018-ban Kecskés Zoltán irányítása mellett elkezdte az edzéseket. Azóta már Pátrovics Géza, a kazincbarcikaiak edzője felel a felkészítésért. Gyorsan jöttek az eredménynek, amelyet a bajnoki cím, és az Európa-bajnoki ezüst is fémjelez.

– Az idei lengyelországi masters Eb volt az eddig legnagyobb élményem. Eleinte arra kellett leginkább koncentrálnom, hogy el ne vigyen a verseny hangulata, annyira csodás volt minden. 

Utólag már tudok mosolyogni rajta, de akkor nagyon fájt, hogy az 59-esek közötti eredményem 55-ben aranyat ért volna… – mondta el a civilben az egyik debreceni drogériában napi 11 órában dolgozó sportoló, aki ennek ellenére az elmúlt négy esztendőben összesen egy edzést hagyott ki. Nem titkolta, ha előre tudja, hogy 55.5-el mérlegel be végül, akkor már eleve 55-be nevezik, de ebből is tanult, és reméli, a következő kontinensviadalon már neki is szól majd a Himnusz. 

A beszélgetés végén a kiváló sportoló a Haon kérdésére elmondta, otthon van egy macskája, az 1 éves Elza az egész család kedvence. – Ha elmegyünk otthonról, az egész család a cicáért aggódik, hogy vajon mi lehet vele otthon egyedül.

Nagyon örültem a pénteki meghívásnak, megtisztelő volt. Nem tagadom, meglepődtem, mert Köstner Vilmoshoz képest én azért pici vagyok – nyilatkozta Kovácsné Fábián Mária, aki már az október 29-i Szabó Ferenc-emlékversenyre készül, ahol már 55 kg-ban szeretne indulni.

MSZ