2022.12.23. 07:00
A nyírlugosi edző kihívta egy versenyre a születésnapos Dzsudzsák Balázst - videóval
A válogatottsági rekorder a mai napon ünnepli 36. életévét.
Forrás: Instagram / Dzsudzsák Balázs
Talán sokan tudják, hogy a modern kori magyar futball egyik legnagyobb alakjának duplán különleges a december, hiszen egyrészt ő is, mint mindenki más, szerettei körében ünnepli a karácsonyt, s az újévet, ám mivel Dzsudzsák Balázs abban a helyzetben van, hogy december 23-án született, így duplán kedves számára az év utolsó hónapja.
Ennek apropóján Nyírlugosra látogattunk, ahol kíváncsiak voltunk arra, miként vélekednek Balázsról a helyiek. Hol máshol kezdhettük volna túránkat, mint a megközelítőleg háromezer fős város labdarúgó csapatának pályáján, ahol az egyesület trénere, Kavalecz Béla szívélyesen fogadott bennünket.
Rögtön előkerültek a Dzsudzsák Balázstól kapott ereklyék, amelyeket sportszerető emberként olyan gyermeki lelkesedéssel fogadtam, ami érezhetően tetszett a vendéglátónknak is. Az első ilyen „kincs” egy 2013-ban viselt stoplis volt, amelyre a debreceni kapitány monogramja és mezszáma volt varrva. Mondanom sem kell, eszmei értéke felbecsülhetetlen.
Ezt követően a november 20-án rendezett Magyarország–Görögország barátságos meccsre készített különleges pólót és molinót csodálhattuk meg, melyet Balázs búcsúmérkőzésére csináltattak.
A vezetőedző megannyi sztorit mesélt Balázsról, viszont amennyiben az összesen papírra vetném, sosem végeznék. Kettő azonban különösen mosolyt csalt az arcunkra, s Kavalecz Béla is láthatóan élvezte az emlékek megosztását. Az egyik ilyen sztori, amikor Dzsudzsák Balázs két mesteri góljával a nyírlugosi csapat bajnoki címet ünnepelhetett, melyet a szakembernek mai napig felidéz a vesztes fél trénere.
A második annál megindítóbb, hiszen jól mutatja Balázs futball iránti rajongását, ami a pályán is sokszor visszaköszönt: amikor a debreceni kapitány fiatalabb volt, folyamatosan gyakorolta a szabadrúgásokat, s a pálya mellett lakó Kavalecz Bélával számtalan fogadást kötöttek. Akkoriban természetesen a tréner nyerte a „minibajnokságokat”, ám mára talán fordulna a kocka?
A lugosi edző a kamerák előtt invitálta a válogatottsági-rekordert egy utolsó „ütközetre”.
Volt, amikor 200 darab sportszelettel is tartoztál, vagy tartozol és most így kamerán keresztül szeretnék neked ajánlani egy dupla vagy semmit!
– hívta ki Dzsudzsák Balázst a megmérettetésre a vezetőedző, aki viccesen hozzátette: talán-talán már a debreceni ikonnak is lenne esélye a győzelemre.
Vendéglátónktól épp elköszöntünk, amikor felajánlotta, körbevezet minket a városban, s bepillantást nyerhetünk, hogy a helyiek mennyire büszkék a labdarúgóra.
Két-három perc autózás után ránk is szólt az immár idegenvezetőnk, hogy álljunk félre, hiszen ismer a környéken egy olyan úriembert, aki egészen kicsi kora óta ismeri Balázst:
Kavalecz Zoltán volt az illető, aki a nyírlugosi edző testvére. Szívélyes fogadtatásban részesültünk újfent, s viccesen meg is jegyezte, hogy mennyire repül az idő, hiszen számára még mindig fiatal a DVSC-játékosa.
A rövid sztorizgatást – melyben az évek múlását érzékeltette, s azt hogy számára még mindig remek futballista – követően jókívánságokat küldött Dzsudzsáknak, majd el is búcsúztunk egymástól.
Ekkor megpillantottunk egy hölgyet, akihez oda is léptünk, s hamar kiderült: gyermekkorától kezdve ismerik egymást Dzsudzsák Balázzsal. A bemutatkozást követően Jurcsek Diánától sem maradt el a szeretetteljes köszöntés és a sok-sok jókívánság.
Először jártunk Nyírlugoson, de mindenki olyan készséges volt, és olyan szeretettel beszélt a város legismertebb emberéről, hogy tényleg érezni lehetett mennyire is tisztelik őt azért, amit elért.
Ismét autóba ültünk, s már mondhatni a barátunkkal, Bélával jártuk be a helységet. Megmutatta nekünk az általános iskolát, a városházát, s Nyírlugos olyan közösségi tereit, ahol mindig forgalmas az élet.
Ekkor újabb instrukciókat kaptunk: „beszéljünk egy fiatalemberrel”, mondanom sem kell, azonnal kértük a földrajzi koordinátákat. Pár kilométerrel később leparkoltunk, s egy családi ház kapuján sétált ki egy tinédzser fiú, akinek nem kellett ecsetelnem miért is jöttünk, tudta, hogy Dzsudzsák Balázsról van szó, és újfent megbizonyosodtunk arról, hogy micsoda tisztelet övezi a 109-szeres válogatott labdarúgót.
Kavalecz Kilián a HAON-nak elmondta: büszkék Balázsra, s arra, hogy a csodálatos eredményeit nyírlugosi lakosként érte el.
Kalandunk végéhez közeledve már-már rutinszerűen kérdeztük a vezetőedzőt, hogy jön-e velünk tovább? Ez a példa is jól mutatja, hogy milyen nagyszerű emberek élnek a szabolcsi városban. Már az edzőpályára tartottunk vissza, amikor ránk szólt a szakember, hogy egy helyen még mindenképpen meg kell állunk.
Rácz-Greskó Alexandra háza volt az utolsó állomásunk, akitől szintén kedves szavakat kaptunk, ráadásul ő a Nyírlugoson található iskolában dolgozik, s többek között Dzsudzsák Balázs édesanyja is kollégája.
Elmondta nekünk, nagyon büszke arra, amit a cívisvárosi kapitány elért karrierje során, s természetesen ő is jókívánságokkal köszöntötte a válogatott labdarúgót.
Két-három óra kalandozás után vissza is tértünk első helyszínünkre, az edzőpályára. Elérkezett a búcsú ideje Kavalecz Bélától, akivel időközben jó viszonyt alakítottunk ki, s akivel biztosan kijelenthetem, fogunk még találkozni.
Az pedig idő kérdése, hogy az óriási téttel bíró utolsó „dupla vagy semmi” versenyt a születésnapos Dzsudzsák Balázs vagy a nyírlugosi tréner nyeri…
Orosz Krisztofer
