A debreceniek mestere arra szavazott, hogy a sport mellett élni is akar

Az, hogy szakmailag a topon van, jól megérti magát a játékosokkal, alázattal és nagy elszántsággal végzi a munkáját, egyértelmű. Az elért eredményei magukért beszélnek, a nyilatkozataiból kitűnik, reálisan látja a dolgokat, nem másokat okol a hibákért, és mindig a maximumra törekszik.

Negyedik éve, hogy a DEAC kosárlabda-szakosztályának sikeréért dolgozik Andjelko Mandics. A szakember segédedzőként kezdte meg a tevékenységét a debreceniek felnőtt csapatánál, majd előlépett vezetővé, irányította az U23-as gárdát, idén január óta pedig ismét az NB I. A-s együttes mestereként sarkallja minél jobb teljesítményre az övéit, nem is akárhogy; múlt hétvégén, két év után újra bejutott a rájátszásba a DEAC!

Annyit kapott, amennyit beletett

Andjelko Mandics mindennapjai nagy részét az Oláh Gábor utcai Sportkomplexumban tölti, az interjút is oda beszéltük meg. Az edzőterem bár részében foglaltunk helyet, két jó erős fekete társaságában. Magam egy presszót kértem, a mester pedig egy hosszúval ült le. Mint megtudtuk, a szakember napi több kávét fogyaszt, otthon a klasszikus kotyogósra esküszik.

Kortyolgatás közben pedig arra is fény derült, miként vált belőle kosárlabdázó. – Többféle sportágat kipróbáltam gyerekkoromban, a foci is elég jól ment, azonban nem tetszett, hogy esőben, hidegben is játszani kellett, illetve az általános iskolai osztálytársaim közül a többség a kosárlabda irányába orientálódott, így én is inkább azt választottam. Jobban szerettem, és a mai napig jobban is szeretem – kezdte Mandics, aki élvonalbeli játékosként több csapatban, több országban is megfordult.

– Elégedett vagyok a sportolói pályafutásommal, amennyi munkát belefektettem, annyit kaptam vissza. 

A mai fiatalok közül sokan nem elég nyitottak, tegyük fel, ha valaki sportol, akkor csak abban a közegben éli mindennapjait, pedig ennél több kell, szélesebb körű ismeretek szükségesek a megfelelő szocializációhoz. Mikor választhattam, hogy hova igazoljak, a döntésemnél mindig lényeges volt, kik lesznek a csapattársaim – mesélte a tréner. Kiderült, Mandics igazán nem nevezhető vándormadárnak, hiszen egy kivételével mindig egy évnél több időt töltött annál a csapatnál, amelyik mellett elköteleződött.

Bele a közepébe

Edzői munkáját a legmagasabb szinten kezdte, a Craiovánál. – Még aktív játékosként végeztem el az edzői képzést, és mikor befejeztem a sportolói pályafutásomat Nagyváradon, olyan szerencsés voltam, hogy felkértek, legyek a Craiova együttesének vezetőedzője. Ez egy óriási lehetőség volt, rögtön az első osztályban debütáltam, mint tréner. Nem volt egyszerű időszak, a gondolkodásomat kellett főként átállítanom. Kemény egy évembe tellett, de élveztem, és azóta is nagyon szeretem ezt a munkát. Nem kérdés, kifejezetten stresszes, és sötét oldala is van, azonban sokkal több a szépség benne, így van értelme csinálni.

Adjelko Mandics a Craiova mellett megfordult többek között a szintén román BCM Pitesti csapatánál, irányította a szlovák Komáromot, a Szegedet és a Falcot. – A Komárom gárdájával vezettük a bajnokságot, emellett európai kupasorozatban is érdekeltek voltunk, azonban olyan negatív feszültség volt a klubvezető részéről irányomba, amelyet nem akartam, hogy elmérgesedjen, így inkább megköszöntem a lehetőséget. 

Az emberi oldal

A diskurzus során szembeötlő volt, hogy a tréner számára nem csupán az a fontos, ki milyen kvalitásokkal rendelkezik, hanem a kosarasok személyisége is lényeges. – Számomra a képesség mellett roppant fontos az emberi oldal is. Van egy híres szerb edző, aki a Partizannál sokáig dolgozott, Dusko Vujosevic, tőle származik a mondás, miszerint szabad hibázni a játékminőségben, de az emberiben nem. Ezzel én is azonosulni tudok, hiszen egy normális személlyel mindent meg lehet beszélni, egy jellemtelennel viszont ez nehezen kivitelezhető. Nem sokszor, de velem is előfordult már, hogy mellényúltam, és csalódnom kellett. Messziről jött ember akármit mondhat. Egy biztos, a játékosoknak tisztelniük kell az adott csapatot, közeget, helyet, kultúrát, ahova érkeznek – vélekedik Mandics, aki arról is szót ejtett, szerinte nem érdemes, nem lehet lemásolni híres gárdák taktikáját, az embernek a saját elgondolásai nyomán kell haladnia.

– Elképzelésem szerint mindennek az alapja a jó védekezés, mert ha az jól működik, akkor nagyobb önbizalommal lehet a támadásokat vezetni. Sok múlik azonban a játékoskereten, amely az edző rendelkezésére áll, mert abból lehet főzni, ami van, ahhoz kell igazítani a taktikát. Vannak trendek, amelyek a legmagasabb szintről indulnak, de az kivitelezhetetlen, hogy nézem a Barcelonát, és én is azt ültetem át, amit ők csinálnak. Részleteket, ötleteket át lehet emelni, ahogyan a különböző szemináriumokon hallottakból is, de a saját képünkre kell formálni mindent. Nem lehet lemásolni semmit, a lehetőségeinkhez mérten kell elindulnunk a saját utunkon – fogalmazott.

Remek a viszonyuk

A DEAC trénere szerb-magyar kettős állampolgár, édesanyja magyar, édesapja pedig szerb. Zentán született, és Topolyán nőtt fel, később pedig Belgrádba tette át a székhelyét. – 2004-ben nősültem meg, akkor a feleségem Belgrádban kapott munkát, és úgy döntöttünk, ott alakítjuk ki a családi fészkünket. A két gyermekem és a hitvesem azóta is ott élnek, persze nehéz, hogy viszonylag ritkábban látjuk egymást, de a mai világban már a folyamatos kommunikáció könnyen megoldható, és amilyen gyakran csak lehet, vagy én utazom haza, vagy ők látogatnak meg. 

Ők nem tudnak magyarul, de azért megértetik magukat anyukámmal. Én úgy nőttem fel, hogy mindkét nyelvet beszéltem, Topolyán sok magyar él, illetve otthon, és az iskolában is ez a kétnyelvűség volt jellemző – avatott be magánéletébe.

Félig bepakolva

Noha Andjelko Mandics igyekszik mindenhol, ahova leszerződik, hosszabb ideig maradni, természetesen tudja, a szakmája nem életbiztosítás, így mindig mindenre fel van készülve. – Van egy mondás, miszerint az edzőknek a bőröndje félig mindig össze van csomagolva. Tudjuk, mivel jár, ha valaki profi sportoló, vagy tréner, fel kell készülnünk mindenre. 

Debrecen is a szívemhez nőtt, már a kezdetekkor elfogadtak, és azóta is mindenki támogató. Én is próbálom úgy végezni a munkám, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Maga a város is nagyon tetszik, bár szórakozni nem nagyon járok el, de egy jó vacsorára bármikor szívesen beülök, a Bem téren van egy vendéglátóegység, ami nagyon a kedvemre való.

Arról is érdeklődtünk, mennyire házias a kosarasok edzője, és mit csinál szívesen szabadidejében. – Szeretek főzni, de nincs túl sokszor lehetőségem a konyhában szöszmötölni, az utóbbi időben tudatosan próbálom távol tartani magam a hizlaló falatoktól. Már nem éreztem jól magam a bőrömben, elkezdtem figyelni az étkezésemre, és a konditerembe is hetente többször eljárok, le is dobtam egy jó 15 kilót, energikusabbnak érzem magam, és a feszültséget, stresszt is le tudom vezetni az edzések során. 

KSZD