Ilyen nincs, és mégis van! Büntetőkkel buktuk el a továbbjutást – fotókkal

Baljós árnyak sorakoztak az égen a Debrecen felől Berettyóújfalu irányába vezető úton, olykor az eső is el-eleredt, ahogy azonban megérkeztünk a Pálfi István Rendezvénycsarnokhoz, az idő is kiderült. Mintha csak így próbálták volna fentről jelezni, az első meccs ugyan odalett, de a végén mi örülhetünk – sajnos a végén nem így lett, nem jutottunk tovább, és a lefújás után az eső is szakadt Újfaluban.

Sorsdöntő összecsapáson találkozott a magyar és a belga férfi futsalválogatott hétfőn este. A felek vb-pótselejtezőn harcolnak a sorozat elitkörébe jutásáért. Múlt szerdán, Belgiumban minden esélye megvolt a győzelemre Turzó József tanítványainak, de a sok kihagyott ziccer mellett egy büntető és egy kisbüntető is kimaradt, Belgium végül 2–1-re nyert. A vereség ellenére bizakodhattak a magyarok, akiken az első perctől látszott, itt bizony más eredmény nem elfogadható, mint a győzelem és a továbbjutás.

Azt már előzetesen tudni lehetett, hogy fantasztikus hangulat fog uralkodni Újfaluban, hiszen a válogatott összecsapásra órák alatt elfogytak a jegyek. A szurkolók piros, fehér és zöld lapokat feltartva énekelték végig a játékosokkal együtt a magyar Himnuszt, majd a Ria, Ria, Hungária skandálása közepette útjára indult a labda. Érződött, hamar ki akarják harcolni a vezetést Dróth Zoltánék, ám hiába nyomták meg az elejét, a helyzetek kimaradtak, vagy Idrissi mutatott be bravúrokat. Aztán ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a hidegzuhany, nem is akármilyen.

A 9. percben Rahou kínálta meg Alasztics Marcellt, a kapus hárított, azonban a kipattanó éppen Sababti elé került, aki kíméletlenül kihasználta a lehetőséget. Felocsúdni sem volt idő, és újra elcsendesült a Pálfi, a koreográfia hasonló volt, csak épp most Rahou zörgette meg a mieink hálóját.

A szünethez közeledve egyre paprikásabb lett a hangulat, a lelátóról és a pályán is nyomást próbáltak gyakorolni a vendégekre, nagyon taktikusan. A portugál játékvezetők biztosan nem lopták be a helyiek szívébe magukat, de ezzel sem törődtek a magyarok, a 18. percben Rábl János perdített középre, a menteni igyekvő Gréllo pedig a saját kapujába juttatta a játékszert, 2–2-es állásnál vonulhattak pihenőre a felek.

(A futsalban sem számít már az idegenben lőtt gól, ha döntetlen a párharc, vagyis ha eggyel nyerne a magyar válogatott, kétszer öt perces hosszabbítás következne, s ha ott sincs döntés, akkor büntetőkkel dől el a továbbjutás.)

Gyűrték egymást

A második félidőben kiegyenlítetté vált a mérkőzés, inkább mezőnyben folyt a játék. Mindkét oldalon akadtak azért helyzetek, a mieink előtt talán több, de az újabb gól még váratott magára. Főként a szurkolói kemény magnak köszönhetően továbbra is csodálatos hangulat uralkodott az újfalui futsalos szentélyben. Egyre fogytak a percek, ami a belgák javára hajtotta a malmot, hiszen összesítésben 4–3-ra mentek. Alaszticson semmi sem múlott, a klasszis hálóőr magát sem kímélve minden lövésbe beleállt, és hősiesen állta a sarat.

A vendégek előszeretettel alkalmazták, hogy kapusuk gyakran kijött a mezőnybe, illetve hiába sorjáztak a játékosok a padon, Karim Bachar kapitány nem rotálta csapatát, fáradtak is a belgák, Gréllo be is görcsölt a hajrában. A 37. percben a mennyben érezhette magát mindenki a Pálfi István Rendezvénycsarnokban, előbb Vas Ádám lövése pattant ki egy védőről, majd Dróth már nem hibázott, 3–2 Magyarországnak. Harminc másodperccel a rendes játékidő vége előtt sokan már nem bírták ülve az izgalmakat, óriási tapsvihar közepette jelentette be a hangosbemondó, kétszer öt perc hosszabbítás következik.

Az elszántsággal továbbra sem volt baj, rendületlenül mentek előre, és próbálkoztak Rábl Jánosék, az eredmény azonban nem változott. Ám jött a térfélcsere, és úgy tűnt, megvan a továbbjutás: egy szép összejáték után Vas tálalt az érkező HajmásiMilán elé, 4–2! Csak hogy bejött a vészkapus játék a belgáknak, Rahou ismét „lecsapott”. Minden szem Pálra szegeződött, nekifutott, és lőtt, a kisbüntetője azonban a kapufán csattant. 

Barna Sándor szurkoló barátunk hátrafordult, és elégedetten konstatálta, érik a söre. A hirtelen halálhoz szólítottak öt-öt büntetőrúgót. Figyeltem a srácok arcát, Pál nagyot fújtatott, Dróth megrándította a vállát, majd bólintott, jobbára nem a kétségbeesés, hanem a magabiztosság sugárzott a mieinkről. 

Vas állt először a labda mögé, és meg is adta az alaphangot. A másik oldalon Gréllo sem hibázott. A második páros, Pál és Sababti is kihagyta, aztán Nagy és Ghislandi is belőtte. A negyedik körben előnybe kerültek a belgák, Hajmási tévesztett, míg Rahou nem. Rábl bírta a nyomást, ám érkezett El Fakiri, és továbblőtte az övéit.

A belgák ordítottak és rohantak, a csarnokban mégis mindenki azt skandálta, „Szép volt fiúk!” És tényleg szép volt, kár érte… és még a sörömet sem kaptam meg.

A hajdú-bihari válogatottak közül az MVFC-ből Rábl János és Nagy Imre ezúttal is stabil tagja volt a csapatnak, míg a DEAC-os Krajcsi Bence a kispadról várta a bevetést, pár másodpercet kapott is.

KSZD