Otthonra lelt Debrecenben a brazil világbajnok

A DVSC Schaeffler brazil világbajnok kézilabdása, Mariana Costa áprilisban, a Magyar Kupa elődöntőjének második percében súlyosan megsérült. A Győri ETO elleni találkozón a szélső saját kapusával, Catherine Gabriellel ütközött össze olyan szerencsétlenül, hogy arc- és állkapocscsonttörést, illetve agyrázkódást szenvedett. A Loki kézise a kupában és a bajnokságban is bronzéremmel végződő idény hátralevő részében már nem léphetett pályára, jelenleg is rehabilitációját tölti, az egyéni edzéseket már elkezdte.

Mariana Costát portálunk a Hódos Imre Sportcsarnokban látogatta meg, ahol a felépülésén kívül beszélgettünk többek között a korábbi tapasztalatairól, a Debrecenbe érkezéséről és az itteni brazil sportolókkal ápolt kapcsolatáról is. – Azt mondhatom, hogy napról napra jobban vagyok – válaszolt érdeklődésünkre.

– fogalmazott. Hozzátette, attól függetlenül, hogy Catherine Gabriellel ütköztek össze, egyetlen percig sem haragudott a francia csapattársára. – Nagyon sajnáltam persze, hogy megtörtént ez a szörnyű eset és kiestem az idény további részéről. Cathi többször is elnézést kért, nagyon rosszul érezte magát a történteket követően, de természetesen ugyanúgy a barátom maradt, egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy nehezteljek rá. Egyetlen dologra koncentrálok azóta is, hogy minél hamarabb felépüljek és még erősebben térjek vissza  – hangsúlyozta.

Mindenben támogatták

A 2013-as szerbiai világbajnokságon a brazil válogatottal aranyérmet szerző Mari két éve nyáron érkezett a romániai Gloria Bistrita együttesétől a DVSC Schaefflerhez. A váltás kapcsán elmondta, idő kellett neki, hogy beilleszkedjen, de sok segítséget kapott ehhez a klubtól és a társaktól is. – Nyilván nagy változás volt ez az életemben, ilyenkor mindig van az emberben egy kis bizonytalanság, hogy mi vár rá. Azonban a játékosok, a szurkolók és mindenki, aki csapatnál dolgozik megkönnyítették számomra a beilleszkedést, ami a lehető legjobban alakult.

– tette hozzá. 

A vb-győztes sportoló visszagondolva elmondta, hogy az egész társaság azon volt, hogy minél komfortosabban érezze magát a Lokinál. – A válogatottnál voltam, mielőtt Debrecenbe érkeztem, úgyhogy tényleg sok újdonság várt itt rám. A lányok viszont mindent megtettek, hogy minél hamarabb része legyek ennek a családnak. Szeretek sokat viccelődni, jó hangulatban dolgozni, így tudom magamból kihozni a legtöbbet. A többiek ezt gyorsan felismerték, ennek is köszönhető, hogy már a legelejétől kezdve önmagam lehetek – emelte ki.

El kellett jönnie

Mariana Costa Brazíliában kezdett el kézilabdázni, aztán Európába kerülve Dániában és Ausztriában is megfordult mielőtt Románia fel vette az irányt, ahonnan a Lokiba érkezett. – Ezeknek a bajnokságoknak a színvonala magasabb, mint az otthonié, ezért is kénytelen a legtöbb kézilabdás elhagyni Brazíliát, ha professzionális szinten szeretne szerepelni.

– jegyezte meg.

A világbajnok szélső szerint légiósként kötelessége mindig arra törekedni, hogy 100 százalékot kiadjon magából, de ezt nem érzi tehernek. – Egy csapat azért igazol külföldi játékost, mert azt várja tőle, hogy emelje a csapat színvonalát, ami teljesen rendben is van. Néha nehéz, mert nyilván valamennyire különbözök a helyi játékosoktól, viszont összességében áldásként élem meg, hogy lehetőségem van egy ilyen szintű klubban kézilabdázni – fogalmazott.

Hamar a szívébe zárta a közönség

A debreceni szurkolókra – legyen szó bármilyen sportágról – jellemző, hogy a hazai nevelésű játékosok közül választanak maguknak kedvenceket. Mindemellett jó néhány külföldi sportolót is a szívébe zárt már a publikum, így történt ez Mari esetében is, akit – túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy – imádnak a Lokisták. – Már említettem, de ők az egyik oka, hogy itthon érzem magam.

Mi a játékunkkal próbáljuk feltüzelni őket, azonban ha kezdünk kicsit fáradni, akkor ők adnak mindig plusz erőt nekünk. Bármikor futottam össze eddig szurkolónkkal, akkor mindig mindenki nagyon kedves volt és örült nekem. Ez nagyon jól esik – fogalmazott. 

A fentebb említett okok miatt a Loki szimpatizánsai szomorúan fogadták a hírt, amikor a klub márciusban bejelentette, hogy Mariana Costa az idény végén távozik. Az élet azonban felülírta ezt a döntést, hiszen a brazil szélső szerencsétlen sérüléséig még nem egyezett meg másik együttessel. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a DVSC vezetősége ezért úgy döntött, hogy nem engedi el a játékos kezét ezekben a nehéz hónapokban, és december végéig meghosszabbították a szerződését. – Több minden közrejátszott a abban a döntésben, de nagyon örülök, hogy végül mégis maradok. Nagyon szeretek itt lenni és boldog vagyok, hogy esélyt kaptam a folytatásra, bízom benne, hogy akár még évekig lehetek a Loki játékosa – tette hozzá.

Brazil barátok

A DVSC kézise jó kapcsolatot ápol több, a megyénkben élő brazil sportolóval is. A DEAC-ból Thiago,  a Mezei-Villből pedig Rafinha és Matheus – férfi futsalosok – rendszeresen járnak a Loki meccseire szurkolni a lányoknak.

– Nem ismertük egymást mielőtt ide költöztem volna. Nem sokkal azután, hogy megérkeztem Matheus írt nekem, hogy ők is itt élnek, úgyhogy találkoztunk a belvárosban. Azóta a srácok nagyon jó barátaim, sok időt töltünk együtt, és amikor tudok, akkor megyek megnézni őket. Kifejezetten élvezem, hiszen brazilként a labdarúgás és a futsal is az életem része. Ugyanígy vannak ők is, amennyiben van rá lehetőségük, akkor jönnek az összecsapásainkra – árulta el.

Mari úgy érzi, hogy sokat jelent ez a barátság mindegyikőjüknek, hiszen távol vannak a hazájuktól és ez nagy segítség egymásnak a hétköznapokban. – Már az elején nagyon jó érzés volt, hogy honfitársaimmal beszélhetek az anyanyelvünkön, ahogy azonban telt az idő tényleg jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Szoktunk például közösen olyan brazil ételeket főzni, ami a gyermekkorunkra emlékeztet bennünket.

– emelte ki. 

A Loki közönségkedvence többször említette, hogy mennyire szereti Debrecent. Kérdésünkre elárulta, hogy a Nagyerdei Stadiont és környékét, illetve a belvárost kedveli a legjobban. Napsütéses időszakban sokat sétál a kutyájával, amikor hűvösebbre fordul az időjárás, akkor pedig leginkább otthon olvas.

Bakos Attila