2023.11.16. 20:00
Popórázás csillogós tenyérnyi dresszben? A rúdtánc messze másról szól – fotókkal, videóval
A világért sem adná a rúdtáncot a debreceni világbajnok ezüstérmes Tokaji Fruzsina.
Karasszon Luca és Tokaji Fruzsina a dobogós koreográfiát is bemutatták nekünk
Forrás: Molnár Péter
Mint arról nemrég portálunk is beszámolt, világbajnoki ezüstéremmel tért haza a debreceni rúdtáncos duó, Karasszon Luca és Tokaji Fruzsina Lengyelországból. Kielcében rendezték meg ugyanis az International Pole Sports Federation által szervezett világbajnokságot, ahol a debreceni tánciskolából a páros ismét 2. helyen végzett, ezzel kétszeres világbajnoki ezüstérmesek lettek.
A Haon a napokban a rúdsport debreceni fellegvárába személyesen is betekintést nyerhetett, a DEMKI Ifjúsági Házban kialakított táncteremben először Dobolán-Kardos Erika táncpedagógus válaszolt a kérdéseinkre. A Rúdtánc Debrecen tánciskola tulajdonosa először felidézte, hogy az intézmény Kelet-Magyarországon elsőként jött létre 12 évvel ezelőtt, és közösen alapították meg testvérével, aki szintén a Táncművészeti Egyetemen végzett. – Eleinte hétvégenként volt csak oktatás, Budapestről utaztak le a tánctanárok, majd fokozatosan „kinőtte magát” a sportág népszerűsége itt, a cívisvárosban is – fűzte hozzá. Erika korábban a Magyar Rúdtáncszövetség elnökeként tevékenykedett, ma már a nemzetközi pontozóbíró, így a sok egyéb táncstílus oktatása mellett a heti 40-60 óra levezénylését tizenegy debreceni táncoktató kollégájával együtt oldja meg.
Alázatra és kitartásra nevel
Megtudtuk azt is, hogy bár hamar népszerűvé vált a sportág Debrecenben, folyamatosan megkapták hozzá a feketelevest is, pontosabban, hogy „milyen kétes tevékenység folyik itt”, sőt, volt, aki bordélyháznak nevezte a tánctermünket.
Szakmailag az elmúlt években már annyit letettünk az asztalra, amivel elértük, hogy senkinek a véleményével nem kell foglalkoznunk
– szögezte le a táncpedagógus.
Az évek alatt jól követhető és átlátható szintrendszert alakítottak ki a sikerélmény és a motiváció örömteli körforgásában, így mára százötven táncossal foglalkoznak, lányokkal és fiúkkal egyaránt, van köztük ötéves is, míg a legidősebb egy 65 éves olasz üzletasszony volt. – A rúdsport nimbuszának jogos felemelkedését egyébként az is jól mutatja, hogy tavaly óta felvehető testneveléstantárggyá vált a Debreceni Egyetemen – jegyezte meg. A debreceni rúdtáncosok vezetője szerint nem utolsó szempont, hogy egyben jó társaságot is kap, aki csatlakozik hozzájuk. A tanárok, a diákok és ő is azonos szinten és energiával dolgoznak a sikerért, a közösséget pedig egymás segítése és erős csapatszellem jellemzi.
Mérhetetlen önbizalmat és stabil testtudatot ad a rúdsport, alázatra és kitartásra nevel, hiszen meg kell várni, míg a test hozzáfejlődik
– magyarázta a szakember.
A debreceni rúdtáncos duó, Karasszon Luca és Tokaji Fruzsina
Fotók: Molnár PéterErőt ad a mindennapokhoz is
A tizennégy éves Tokaji Fruzsina büszkén mutatta meg második világbajnoki érmét, majd arról kérdeztük, milyen út vezetett a sikerhez. A rúdtáncra a szertornát abbahagyva három évvel ezelőtt talált rá, és mivel eltökélt szándéka volt, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából, és maximalistaként egy percre sem ingott meg eddig. – Mindig, mindent beleadtam – mondta határozottan, majd megtudtuk, hogy ez az elszántság juttatta el az első sikerélményig.
Az első házibajnokságon már arra hívták fel a figyelmét, hogy komoly versenyeken is meg kellene mérettetnie magát, utána következett az első a magyar bajnoki aranyérem, tavaly a világbajnoki ezüst, majd idén ugyanez megismétlődött.
A családja, a barátai és a tanárok is mindig támogatták, még akkor is, amikor néha el kellett magyaráznia, miről is szól ez a sportág valójában.
Nagyon sokat erősödtem testileg és lelkileg, még elszántabb vagyok, és ha valamit a fejembe veszek, az úgy is lesz, nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is
– mondta Fruzsi jól látható meggyőződéssel.
Az „ezüstös” lányok később a dobogós koreográfiát is bemutatták nekünk, a számunkra lehetetlen küldetésnek tűnő mozgáselemek láttán végül úgy összegeztünk: ember legyen a talpán, pontosabban a rúdon, aki mindezt utánuk csinálja.