2024.01.24. 12:58
Van olyan debreceni sportoló, akinek mindig, van, akinek még nem szólt a Himnusz
Kozák Luca, Osváth Richárd és Tisza Tibor osztották meg az imádsággal kapcsolatos élményeiket.
A cívisvárosi klasszisok remekül érezték magukat az est folyamán
Forrás: Czinege Melinda
„Akiknek a Himnusz szólt” – ezzel a címmel szerveztek beszélgetést a magyar kultúra napja alkalmából kedden a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban, melyre olyan sikeres cívisvárosi sportolókat invitáltak meg, mint Kozák Luca magyar gátfutó, olimpikon; Osváth Richárd vívó, paralimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, valamint Tisza Tibor, válogatott magyar labdarúgó. A kerekasztal-beszélgetésen a HAON is jelen volt, s az érdeklődők nagy létszáma előzetesen is jelezte, érdekes témákat érintenek majd a sportolók. Az eseményt megelőzően a három klasszis rögtön megtalálta a közös hangot, jó hangulatú ütötték el az időt, amíg várták a kezdést. Sportnyelven szólva, remek összhangban voltak.
Büszke magyarként szerepel minden versenyen
Elsőként Osváth Richárd a DEAC klasszisa mesélt a himnusszal kapcsolatos meghatározó élményeiről. – Az első emlékem, elég érdekes. Szatmárnémetiben születtem, tudtam, milyen kisebbségnek lenni. Számomra Kölcsey sorai kifejezetten fontosak. A 2000-es évek elején Romániában törvénybe lépett életbe, hogy a külhoni magyarok nem énekelhetik a himnuszt, ennek ellenére mindenki magasztos hangnemben szavalt.
Anno román színekben versenyeztem, s az ő himnuszukat kellett hallgatni. 2011-ben fordult a kocka, Sheffieldben végre magyar színekben versenyezhettem
– kezdte. A világhírű sportoló arról is nyilatkozott, hogyan kell viselkednie egyes versenyeken, s milyen céljai vannak a jövőt illetően. – Példát kell mutatnunk nemzeti színekben az országhatárt átlépve is. Nagy felelősség van rajtunk. Az egyik legfontosabb, hogy a gyermekeim minél jobb emberek legyenek. Sportszakmailag pedig egy aranyérem Párizsban fantasztikus lenne – mondta.
Párizsban neki is szólhat
A debreceni klasszis atlétát, Kozák Lucát gátkirálynőként is emlegetik sportberkekben. Nem véletlen, hiszen számos versenyen öregbítette már a cívisváros és a DSI Debrecen nevét. A világ egyik legjobb gátasa úgy fogalmazott, kicsit sajnálja, hogy neki még külön nem szólt az imádság, de mindig büszke arra, amikor magyar trikolorban versenyezhet. – Az én sportágamban, csak a győzteseknek játsszák le a himnuszt, én még nem tapasztaltam meg, ellenben sok lengyelt vagy hollandot hallgattam. Remélem, egyszer nekem is fogják. Amikor először behívtak a válogatottba, nagyon boldog voltam. Az ember akár hajlamos is hozzászokni ehhez. A világbajnokságon idén valami átfordult bennem, nagy megtiszteltetés viselni a piros-fehér-zöld szerelést. Egyre jobban érzem azt, hogy a sportolókra példaképként tekintenek.
Jó érzés, amikor a kicsik odajönnek hozzám beszélgetni, aztán rájönnek, ugyanolyan vagyok, mint ők
– mondta, majd azt is elárulta, milyen célkitűzései vannak az idei évre, kiemelte, idővel lett egyre jobb atléta. – Én nem úgy készültem kicsi koromban, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni, az eredmények folyamatosan motiváltak. Jelenleg el sem tudom képzelni az életem sport és versenyzés nélkül. A jövőt illetően annyit tudok mondani, egyszer szóljon nekem a himnusz! – fogalmazott nagy mosollyal az arcán a hajdúsági klasszis, aki a végén kiemelte családja szerepét is sikereiben. Ahogy mondta, „nélkülük sehol sem lennék”.
Szerencsésnek vallja magát
Tisza Tibor, a DVSC korábbi klubikonja is fantasztikus pályafutást tudhat maga mögött. A stoplisok szögrekasztását követően sem tétlenkedik, megalapított egy utánpótlásképző egyesületet, mellette pedig immár a média világában is jelen van. Válogatott múltja miatt rengetegszer hallhatta a himnuszt, amire rendkívül büszke. – Hála az égnek, a csapatsportokban válogatott szinten mindig játsszák a himnuszt. Az U21-es válogatottként volt az első ilyen emlékem, szerencsére felnőttként is megadatott ez nekem. Anno Újpesten minden meccs előtt meg kellett hallgatnunk, amolyan hagyomány is volt. Hogyha az ember átérzi, mit is jelentenek a sorok, akár megállíthatatlanok is lehetnek. A profi futball utáni években jöttem rá arra, milyen is volt válogatottnak lenni. Például az új Puskás Arénában van egy szektor ahová minden játékos, aki egyszer volt a nemzeti csapat tagja, kap két jegyet. A futballistákkal kapcsolatban vannak sztereotípiák, ennek ellenére ez nem minden esetben igaz. Példát kell nekem is mutatni, például sporteseményeken sosem fogyasztok alkoholt. – mondta. A korábbi klasszis azt is elárulta, mi számára a legfontosabb az életben. – Az, hogy elértünk valamit, azt is jelenti, egyengetni kell a fiatalok útját.
A mai napig nem tudom pontosan, mi is az én küldetésem. A család? A futball? Erre idővel rá fogok jönni. A labdarúgás annyira sok mindent adott nekem, hogy elmondani is alig lehet. Manapság egyértelműen a gyermekeim a legfontosabbak, szerencsére megtaláltam az utamat.
Szeretnék folyamatosan fejlődni és tudást átadni a fiataloknak, amivel ők is többek lehetnek – árulta el a korábbi kiváló labdarúgó.
A beszélgetés végeztével a rajongók is kérdezhettek a résztvevőktől, s közös képek is készültek a klasszisokkal.