Jegyzet: Kemény munka gyümölcse a magyar sporttörténelmi siker

Jól indult a magyar sportrajongók számára a 2024-es év, hisz január elején a fiatalokkal teletűzdelt férfi vízilabda-válogatott több emlékezetes győzelmet aratva a 4. helyen zárta az Európa-bajnokságot. Még fel sem eszméltünk, de már a jött a következő felvonás, a színpadon ezúttal – január 12-től 26-ig – hazánk férfi kézicsapata szerepelt Európa legjobbjai között Németországban.

A 2021-es világbajnoki ötödik hellyel a magyarok már jelezték, hogy a közeljövőben is várható hasonló eredmény, ám azt követően a fiúknak nem jött ki a lépés. Ennek ellenére folyamatosan éreztették velünk, hogy fejlődnek, és olykor-olykor a legnagyobbakat is megszorongatják. Talán a 2022-es, részben hazai rendezésű kontinensviadalon túl sokat vártak a gárdától, és mivel a játékosokat agyonnyomta a teher, nem tudtak élni a lehetőséggel. Sokan már legyintettek rá, ha ezek után azt mondtam, hogy csak várni kell, és lám, most végre is hajtották a várva várt csodát...

Magyarország parádésan kezdte a tornát, hiszen a szintén jó erőkből Montenegró és Szerbia ellen is remekelt, Izland ellen pedig gyakorlatilag hibátlanul játszott, így veretlenül lett csoportelső. A középdöntőben aztán már érződött, hogy az együttes fárad, az osztrákok ellen be is csúszott egy fájó vereség, de a mindig jól küzdő horvátokkal szemben javítottak. Az látszódott, hogy a németek és a franciák egyelőre még előrébb tartanak, de ha mieink ilyen léptekben haladnak előre, a felek között már nem sokáig lehet két gólnál nagyobb különbség. A magyarok a szlovénok elleni meccsen az utolsó erőtartalékaikat mozgósították, és bár nem kézilabdáztak szépen, láthatóan mindent kifacsartak magukból, a megszerzett 5. hellyel pedig az eddigi legjobb nemzeti férfi Eb-eredményét érték el.

Ez bizony nem a szerencsén múlott, hanem az elmúlt esztendők munkájának a gyümölcse. Ugyanakkor a siker eléréséhez kellett egy olyan vezér is, mint Chema Rodiguez szövetségi kapitány, aki amellett, hogy tisztában volt a tapasztaltabbak képességeivel, a fiatalokban is bízott. A Bánhidi–Rosta beállópáros kitűnően teljesített, minthogy a Sipos irányította védőfal is kiválóan működött. Lékai pedig 35 évesen is vállalta a részvételt, és ugyan voltak hibái, de mégis a gárda motorjának bizonyult. Ha esetleg mégsem hozta az elvárt szintet, az irányító szerepkört Fazekas Gergő és Hanusz Egon is remekül ellátta. Az utánpótlással tehát nem lesz gond, állíthatjuk, hogy a jobbszélső Imre Bence személyében új világklasszis is született. Valaki mindig villant, Bodónak, Szitának és Ilicsnek is volt több emlékezetes megmozdulása, minthogy Bóka Bendegúz is kulcsfontosságú pillanatokban tudta vállára venni a csapatot. A kapuban Mikler távolléte sem jelentett problémát, ugyanis Bartucz bravúrt bravúrra halmozott, de Palasics és Andó is helytállt. Ligetvári és Ancsin tompább teljesítménye is a múlté, ha pedig a PSG-től a Kielcéhez igazoló Máthé Dominik is magára talál, ez az együttes bárki ellen kiharcolhatja az ötkarikás kvótát.

Azonban még ne az olimpián agyaljunk, csak ünnepeljünk, és örüljünk a mostani sikernek, mert a srácok most különösen megérdemlik, hogy őket éltessék. Az Eb-n tehát ők megmutatták mire képesek, de készülj Németország, mert hamarosan Szoboszlai Dominikék is jönnek…