EB-meccs debreceniként a Nagyerdei Stadionban? – Kiss János, a Loki korábbi hátvédjének története

Tudták, hogy Debrecen nem csak felkészülési mérkőzésen szolgált már a magyar válogatott otthonaként? Pedig bizony, így volt, több mint négy évtizede. Szombaton Magyarország Izrael ellen felkészülési meccset játszik ugyan, de utánajártunk, milyen alkalmakkor járt még a magyar csapat a cívisvárosban, s kiderült, igen fontos pontokért is küzdöttek már a Nagyerdei Stadionban. Ráadásul, a Haon stábja meglátogatta azt az egykori labdarúgót, aki akkor a DVSC játékosaként bekerült a nemzeti csapat keretébe, és pályára is lépett az említett találkozón. Ez a személy nem más, mint Loki korábbi jobbhátvédje, Kiss János, aki részletesen mesélt arról a napról és pályafutásáról is. János és felesége hajdúböszörményi otthonukban fogadtak minket, és már beszélgetésünk elején elmerültünk a nosztalgiában… 

Kiss János DVSC iránti elkötelezettsége több módon is kifizetődött 

– 1962-ben kerültem az úttörő csapathoz, több barátommal együtt. Amikor Hajdúböszörménybe költöztünk, a régi szakiskola mellett volt egy gödör, és ahhoz közel egy futballpálya is, mi ott pallérozódtunk. Végigmentem a „létrán”, bekerültem az ifibe, majd 17 éves koromban a felnőtt csapat tagja lettem. Az elején csatárt szerettem volna játszatni, én is azt akartam, mert korábban sok gólt rúgtam, végül az edző hátra tett, és ott ragadtam jobbhátvédként – emlékezett vissza.

És hogy miként igazolt Debrecenbe? Répáczki András, a HTE korábbi kapusa Debrecenbe igazolt, és 1975 telén megkereste Jánost, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzájuk, mert abban az esetben szívesen megismerkedne vele a Loki elnöke és edzője. Természetesen igent mondott, és ’76 januárjában átigazolt a DVSC-hez. 

Köztük győztes találatot is, nevezetesen a HÓDGÉP Metripond SE ellen, idegenben. Nem csak gól fűződik azonban a nevéhez, hanem több sárga és egy piros lappal is büntették a bírók, az egyik esetet pedig el is mesélte:

– mondta nevetve.

A sérülések se kímélték, és ezzel kapcsolatban is előkerült egy sztori: az egyik mérkőzésen ütközött az ellenfelével, és a pécsi kórházba szállították. János csak néhány kapcsot kapott a homlokára, és ugyanúgy engedték ki, ahogy levitték a pályáról: egy szál gatyában, stoplis cipőben és mezben. Se pénz, sem igazolvány nem volt nála, a portást kérte meg, hogy telefonáljon ki a pályára, de ő azt mondta, hogy „magán” célra nem használhatja az eszközt. Fogott egy taxit, a sofőrnek pedig azt mondta, hogy majd kifizeti. Mindez úgy történt, hogy a csapatnak fel se tűnt…

A DVSC-hez fűződő időszaka már csak azért is emlékezetes marad sok más tényező mellett, mert az 1978/79-es szezonban feljutottak az NB I.-be, és onnantól kezdve jött számításba a nemzetközi porond. A másodosztály utolsó meccseinek egyikével kapcsolatos emlékeit is felidézte:

– Egy Nyíregyháza elleni mérkőzésen több mint 20 ezer (a magyarfutball.hu adatai szerint 28 ezer) néző előtt játszottunk, talán sose voltak még annyian azelőtt… Sikerült megvernünk őket, s végül feljutottunk az NB II.-be – számolt be.

Kiss János a nemzetközi porondon is megmutathatta magát 

Mindez júniusban történt, a következő idényben pedig csapat- és egyéni tekintetben is sikerült elindulni nemzetközi színtéren. Egyrészről, a (nevet változtató) DMVSC megmérettette magát a Közép-európai kupában (KK), amit az első olyan nemzetközi versenysorozatként rendeztek meg, melyhez klubok csatlakoztak. Összesen 5 mérkőzést játszottak, többek között az olasz Udinese ellen is pályára léptek. Győzni azonban egyik alkalommal se sikerült, kétszer futotta gól nélküli döntetlenre.

– Az embernek vannak tervei, s mint minden labdarúgó, én is szerettem volna bekerülni a válogatottba. Ezért próbáltam minél jobb teljesítményt nyújtani, és végül sikerült – mondta a korábbi jobbhátvéd.

Végül eljött a várva várt A-válogatott-mérkőzés is 1979. október 17-én, a Finnország elleni Európa-bajnoki selejtezőn való utolsó hazai fellépés alkalmával. A régi Nagyerdei Stadiont (a magyarfutball.hu adatai szerint) 18 ezer szurkoló töltötte meg, akikkel együtt énekelték Kiss Jánosék a Himnuszt.

– mesélte. Azon a meccsen csereként állt be a 71. percben Kutasi László helyére, a Lakat Károly vezette magyar válogatott pedig 3-1-re győzött Fekete László duplájának és Tatár György találatának köszönhetően. Ez viszont sajnos nem volt elég ahhoz, hogy kijussanak az 1980-as Európa-bajnokságra, melyre akkor először kvalifikálhatta magát 8 ország együttese, a mieink a 6. csoportban a továbbjutó Görögország mögött végeztek.

Kiss János Szoboszlai Dominik teljesítményéről és az Európa-bajnoki esélyekről is beszélt

Folytatódhatott volna akár tovább is a nemzeti csapattal való közös története, amennyiben sikerül a fővárosba igazolnia, és erre lett is volna esélye. Dunai Antal akkoriban Újpestről igazolt Debrecenbe, aki felajánlotta közreműködését abban, hogy a lila-fehérekhez igazoljon. Nem is rajta múlott, hanem Várhídi Pálon, a Dózsa akkori edzőjén, akinek a szava csak ígéret maradt, hogy majd egyszer leigazolják. Így is igen nagy dolognak számított viszont abban az időben, amit Kiss János elért, mivel más debreceninek akkor nem sikerült válogatottságig jutni. Ami pedig hab a tortán, hogy azóta is ő az egyetlen cívisvárosi játékos (’88-ig volt a Loki tagja, aminek éveken át volt csapatkapitánya is), aki hazai közönség előtt játszhatott tétmérkőzést a válogatottban.

Természetesen az emlékek felidézése mellett csapatunk kulcsjátékosáról és a közelgő Európa-bajnokságról is beszéltünk: Kiss János szerint Szoboszlai Dominik egyértelműen van olyan technikás, mint liverpooli csapattársai, megfelelő alázattal sokra viheti, Marco Rossi pedig jól motiválja a csapatot, rendkívül jó kommunikátor, és ezen felül edzőnek sem utolsó.