A vezető játékosmegfigyelő: a Loki 3-400 klubbal versenyez az európai átigazolási piacon

Gulácsi Bence már három éve dolgozik a DVSC cégcsoportjának vezető játékosmegfigyelőjeként. Annak idején labdarúgó karrierjét adta fel tudatosan azért, hogy a futball egy olyan területén próbálja ki magát, amit izgalmasabbnak gondolt a laszti rugdosásánál. Markáns véleménye van a magyar utánpótlásképzésről, és igyekszik a Loki játékoskiválasztási rendszerét a lehető legoptimálisabbra csiszolni. 

A DVSC szakemberével készült beszélgetésben szó lesz 

• a DVSC átigazolási politikájáról
• az átigazolási mechanizmusokról
• az átigazolási piac helyzetéről
• a magyar utánpótlásról
• a „fiatalszabályról”
• a magyar válogatottról
• az Európa-bajnokság tanulságairól

Miként lesz valakiből a DVSC cégcsoport vezető játékosmegfigyelője?
Gyerekként én is fociztam különböző debreceni klubokban, így a DVSC utánpótlásban is szerepeltem. Később a DEAC felnőtt csapatában futballoztam, de úgy éreztem, hogy játékosként nem tudom befutni azt a karriert, amiért érdemes tovább folytatni, vagy ami esetleg olyan célokat fogalmazna meg, ami számomra izgalmas. Mindig is érdekelt a futball háttere, a Championship Manager és a hasonló játékok kiskoromban a mindennapi rutin részei voltak. Szeretem nézni a futballt, nem okoz gondot az, hogy mérkőzéseket élőben vagy videón kell megtekinteni. Elkezdtem egy játékosmegfigyelő kurzust 8 évvel ezelőtt, kezdetben menedzser cégeknek dolgoztam, 2018-tól pedig a Loki alkalmazásában állok. Minimálbéres akadémiai megfigyelőként kezdtem, később az akadémia vezető játékos megfigyelője lettem, három éve pedig már a felnőtt csapat mellett is dolgozom.

Hogy telik egy munkanapod? Gondolom, ez nem egy reggel 8-tól délután 4-ig tartó munka.
Bizony nem. Ennek a szakmának az információ megszerzése, felhasználása, a gyors reagálás nagyon fontos része. Ha este 10 órakor küld egy játékost a sportigazgató, hogy márpedig kell egy vélemény, akkor 10 órakor kell kinyitni a laptopot, és minden használható információt a részére továbbítani. A napjaimnak több fontos visszatérő eleme van. Az első: folyamatos kommunikáció Hayk Hovakimyan sportigazgatóval, aki a közvetlen felettesem. Vele határozzuk meg a stratégiai célokat: milyen posztokon, milyen labdarúgókkal – karakterisztika, egyedi tulajdonságok – szeretnénk erősíteni. A következő a játékosügynökökkel való kapcsolattartás, ami a napi rutin fontos része. A klub játékosmegfigyelőinek munkájának az összefogása, koordinálása szintúgy jelentős szelete a feladatköreimnek. De szerves része a munkámnak a rengeteg videós megfigyelés konkrét játékosról, mérkőzésről, illetve olyan külföldi meccs helyszíni megtekintése, amit már egy előszűrés után választottunk ki.

Ha már így belecsaptunk a közepébe, miként épül fel a labdarúgók kiválasztása? 
Nagyjából úgy néz ki, hogy a tavaszi és az őszi szezon közepe után egy kicsivel le szoktunk ülni Szrdjan Blagojevics vezetőedzővel és Hayk Hovakimyannal. Megbeszéljük, hogy milyen posztokra tervezünk erősítést, és azoknál a posztoknál szakmai szempontból mik az elvárások a focistákkal szemben. Mi szakmai szempontból szűrjük a játékosokat, megállapítunk egy irányvonalat, és igyekszünk minél több olyan alternatívát nyújtani a sportigazgató és a vezetőedző részére, ami erősítést jelenthetnek a csapatnak. Az, hogy utána ez anyagi szempontból is megfelelő-e, az már az ügyvezető és a sportigazgató, illetve az igazgatótanács döntése után alakul ki.

Emlékszem, korábban rengeteg, az interneten felelhető, labdarúgókról szóló promovideót néztünk meg a barátaimmal. Annak idején sokszor ezek annyira rossz minőségűek voltak, hogy csak egy pacát lehetett látni mozogni a pályán, így az sem volt biztos, egyáltalán az adott futballista legjobbnak vélt megmozdulásait tartalmazta a felvétel.
Játékosokról szóló promó videók alapján már kevésbé dolgozunk, az inkább az 1990-es, 2000-es évek időszaka volt. Már léteznek futballspecifikus videómegosztó platformok, ahol az utánpótlás szinttől kezdve a felnőtt európai bajnokságok alsóbb osztályú mérkőzéséig sok minden elérhető. Az ilyen vágott, régi ügynöki videókat mi már nem nagyon alkalmazzuk, szeretünk teljes képet látni egy játékosról. A magyar piac az élő megfigyeléseken alapul, a kollégák segítségével folyamatosan monitorozzuk a másod-, és harmadosztályú bajnokságot. Az NB I. igazából nem igényel plusz játékosmegfigyelőt, mert azt mindenki nézi a klubtól, ráadásul külön időpontokban vannak a meccsek. A külföldi piacon elsősorban az ügynöki ajánlások és a videóplatformos oldalak felvételeiből tudunk táplálkozni. A megfigyelés, információszerzés gyakorlatilag egész évben folyamatos.

Melyek ezek a külföldi ligák, ahonnan Debrecenbe érkezhetnek az aranylábúak?
A jelenlegi szezonban nyolc bajnokságot monitoringoztak a kollégák, mind a négy régiós játékosmegfigyelő kettőt. Leginkább a kelet-közép-európai régióból, ám az idei tapasztalatok alapján könnyen elképzelhető, hogy ez változni fog. Lehet, lesz olyan pontvadászat, amelynek a követésétől eltekintünk, de belép helyette egy másik, amire viszont a jövőben több figyelmet szeretnénk fordítani. A délszláv ligák többségét monitorozzuk, de az a tapasztalat, hiába vannak ott olyan kiemelt csapatok, ahonnan tudnánk érdekes játékosokat igazolni, azok az együttesek rendelkeznek azzal az anyagi háttérrel, amit az NB I. nyújtani tud. A közép vagy alsóházi együtteseknél pedig olyan labdarúgók vannak, akiknél kérdőjeles, hogy tudna-e kiugró teljesítményt nyújtani a magyar élvonalban. Fontos lenne az, hogy olyan külföldieket igazoljunk, akik szinte azonnal meghatározó játékosai tudnak lenni a keretnek, vagy pedig értékesítési potenciállal bírjanak. Utóbbi szempontjából viszont lehet, hogy van néhány olyan alacsonyabban rangsorolt bajnokság, ahol egy-két kiemelkedő labdarúgó talán érdekes lehet számunkra.

Miként kaptok képet a focisták a pályán nem mérhető tulajdonságairól? Gondolok itt a személyiségre, terhelhetőségre, vagy például arra, mennyire tud majd beilleszkedni a csapat taktikájába?
Ezek már a második szűrőnek a részei. Az első szűrő nyilván egy alapkép a technikai tulajdonságokról, illetve arról, rendelkezik-e az illető úgynevezett mérkőzést eldöntő tulajdonságokkal. Amiket említettél, azok is nagyon fontos részei a kiválasztásnak, de azok inkább már az első rostán átmenők esetében valósulnak meg. Ha ezeken a videóplatformokon nem vágott jeleneteket nézel, hanem teljes mérkőzéseket, akkor sokszor lehet következtetni a játékos karakterisztikájára, mentalitására pár olyan labda nélküli megnyilvánulásából, amit szintén rögzíthet a videófelvétel. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos része a munkánknak a különböző információk beszerzése: például egy kiszemeltnek akad egy olyan csapattársa, aki az egyik mostani kerettagunkkal korábban egy klubban focizott, ilyenkor megkérdezzük, neki mi a véleménye róla. De ez ugyanúgy működik Hayk vagy az én kapcsolataimon keresztül is, ha teszem azt ismerünk olyan szakembert, akinek már dolgozott a keze alatt az illető. Természetesen ezeknek az információknak a bánásmódja különös diszkréciót igényel.

Említetted, hogy meghatározzátok milyen posztokon lenne szükség erősítésre. Korában azt nyilatkoztad, ez ideális esetben posztonként 4-5 emberre szokott leszűkülni, de mennyi játékosból marad ez a 4-5?
Ez nagyon jó kérdés. Csak csatárból a téli átigazolási időszakban, ha jól emlékszem, több mint 300 játékost néztünk meg. Az izlandi Thor Úlfarssonra esett akkor a választás, akiről továbbra is azt gondolom, ha egészséges lesz, sokat tud lendíteni majd az együttesen. Posztonként 100 labdarúgó minimum átfut a rendszeren mindegyik átigazolási időszakban.

Szrdjan Blagojevics vezetőedző mikor lép be a döntési mechanizmusba?
A végső döntésben természetesen Szrdjan Blagojevicsnek is van szerepe. Nagyjából úgy néz ki a folyamat, hogy a sportigazgató anyagi szempontból megszűri a játékosokat, tehát van egy elképzelés arról, hogy milyen javadalmaztatást tudunk adni a futballistának. Az ügynökökkel való kommunikáció során már ez megszűrődik, és azok, akiknek túl nagy igényük van, már itt kirostálódnak. A fennmaradt potenciális jelöltek kerülnek a játékosmegfigyelői részleghez. Ha mi szakmai szempontból, Haykkal kiegészülve, megfelelőnek találjuk a z illetőt, akkor kiajánljuk a felnőtt csapat szakmai stábjának. Szrdjan Blagojevics és a másodedzők még hozzáteszik a saját véleményüket. Ha ezeken a szűrőkön is átmegy a kiszemelt, és a végén sikerül megállapodni a klubbal, valamint az egyéni feltételekről, akkor realizálódhat az átigazolás.

A mostani szakmai stáb mennyire támaszkodik a riportokban szereplő részletes adatokra? Kétfajta edző létezik, az egyik, a régi vágású, aki inkább a megérzésére hallgat, és van, aki az adatalapú dolgokat is nagyon komolyan veszi.
A jelenlegi szakmai stáb egy nyitott, haladó gondolkodású, modern edzői felfogást képvisel. Nagyon fontosak számukra az adatok, legyen az fizikai vagy futballspecifikus adat akár csapatszinten, akár egyéni szinten. Tehát nemcsak futballjeleneteket, hanem a hozzájuk tartozó objektív mérőszámokat is figyelembe vesszük, amikor egy játékos kiválasztása zajlik. Ha minden jól megy, akkor ettől a nyártól egy adatelemző kolléga fog csatlakozni a bőven vett stábhoz, aki mind a játékos kiválasztásban, mind pedig a saját játékfejlesztésben adatalapú megközelítést tud belevinni a rendszerbe. Ez nem azt jelenti, hogy csak az adatok alapján fogunk döntéseket hozni, hanem egy új megvilágítást hozhat, amiből utána kijön a végleges döntés. Mi próbálunk törekedni arra, hogy scouting oldalon információszerzés szempontjából a legjobbak között legyünk Magyarországon. Ezt sok munkával tudjuk elérni, de azt látni kell, hogy a magyar futballban van egy erőteljes ügynöki ajánlás, ügynök-sportigazgató kapcsolaton alapuló játékos igazolási rendszer. Sok klubnál három-négy ügynök ajánlásai alapján igazolnak a klubvezetők játékosokat, mert ezek úgymond bejáratott vonalak. Mi egy kicsit szerettünk volna ezzel a scouting és több bajnokság figyelése projekttel egy kicsit a piaci alapú irány felé elmozdulni. Természetesen a tapasztalatokat le kell szűrni, és finomítani kell a rendszeren.

Azt is magad is nyilatkoztad egy interjúban, hogy igyekeztek nem csak a régióból kiválasztani játékosokat, hanem Afrika, illetve Dél-Amerika felé is irányul a figyelmetek. Nigériából már három játékost is szerződtett a Debreceni VSC a közvetítéseddel, te hogy látod azt a piacot, illetve a dél-amerikai piacot, mennyire lehet ott a Lokinak keresnivalója?
Azért esett Brazíliára, illetve Nigériára a választás a két túránál, mert utóbbi Afrika, míg előbbi az egész világ legnagyobb futball exportőr országa. Míg Brazília nagyjából a 90-es évek óta árasztja el az európai piacot focistákal, addig Nigéria csak az elmúlt öt évben engedett rengeteg játékost a kontinensre. Ezért lett az az alapkoncepció, hogy ebben a két, futballexport szempontjából érdekes országban szerezzünk kapcsolatokat. Ami a különbség, hogy Brazíliában én magyar megfigyelőként úgymond kishal voltam, amelyik U21-es brazil kupa rendezvényen volt szerencsém részt venni, ott a Chelsea, a Manchester United, a Feyenoord, a Porto, a Benfica és a Bayer Leverkusen megfigyelők is jelen voltak. Nyilván a legjobbak közül ők tudnak válogatni, a DVSC anyagi szintje szerint elérhető játékosok inkább a második, harmadik vonalat képviselték ott. Nigériában ez sokkal egyszerűbb, ugyanis egy óriási ország, hatalmas mennyiségű igazolt labdarúgóval, viszont kevésbé van úgy rendszerezve a történet, mint Brazíliában. Nigéria a politikai megítélése, meg mondjuk úgy, hogy az ország kevésbé rendezett viszonyai miatt mindig is egy fekete folt volt az európaiak számára. Volt és van egy félsz azzal kapcsolatban, hogy igazoljanak-e onnan játékost, küldjenek-e szakembert egyáltalán az országba. De én úgy gondolom, Nigéria hosszabb távon egy kicsit értékesebb vonal lehet a klub számára.

Mikor fog brazil játékos érkezni a Lokiba?
Brazil labdarúgó érkezésére most kevés esélyt látok. Azok, akik érdekesek voltak számomra ezen a januári úton, vagy magasabb szintű bajnokságba igazoltak, vagy otthon maradtak, és különböző egyeztetések után úgy alakult, hogy jelenleg nem tudunk onnan igazolni. Nigériai futballista akkor érkezhet, ha mondjuk a mostani három játékosból valamelyiket értékesíteni tudjuk, és kapunk egy olyan pozitív visszajelzést ennek a folyamatnak a kapcsán, amely megerősíti, hogy érdemes lehet ezzel a vonallal foglalkozni. Hamzat Ojediran egy viszonylag jó szezont tudhat maga mögött, lehet, hogy előbb-utóbb felkelti külföldi csapatok érdeklődését.

Egy nigériai labdarúgó torna alapján mennyire lehet azt megítélni, hogy kiben mennyi fejlődési potenciál, illetve ki az, aki adaptálódhat az európai futballba, a DVSC-be?
Szerintem a két legnehezebb része a játékos kiválasztásnak, amikor a felnőtt futballba integrálandó gyereknél kell döntést hozni arról, hogy bár utánpótlás szinten sikeres volt, ám képes lehet-e betörni a felnőttek közé. A másik az, hogy aki a magyarnál nyilvánvalóan alacsonyabb színvonalú bajnokságban kiemelkedő teljesítményt nyújt, utána meg tudja-e állni a helyét az NB I.-ben? Nyilván, ha tudunk igazolni egy olyan labdarúgót, aki a román, bolgár, szerb, horvát vagy szlovák bajnokságban képes 10-15 gólt lőni, ott kicsi a kockázat. Nagyjából hasonló erősségű bajnokságokról beszélünk, várhatóan ugyanezt a szintet tudná a magyar élvonalban is. De ezekért hatalmas a verseny, legalább 100 olyan klub van csak ebben a régióban, ami hasonló anyagi kondíciókat tud ajánlani, mint mi. Ehhez hozzávehetjük a német harmadosztályt, a francia másod-, harmadosztályt, illetve a holland másodosztályt is, ami a magyar anyagi feltételekkel egy szinten van. Tehát csak Európában van 300-400 olyan klub, akik hozzánk hasonló anyagi lehetőségeket tudnak adni, így az, hogy a kiszemelt végül miért a Lokit választja, az már a plusz munkának a gyümölcse.

Ne hagyj kétségek között minket, mi takar az a plusz munka?
Van egy promóciós videónk, amit a marketing osztály rakott össze, ebben bemutatjuk a klubot, az infrastruktúrát és a várost is. Nagyon fontos, hogy nemcsak futballistákról beszélünk, hanem emberekről is! Debrecen ebből a szempontból tökéletes választás tud lenni, mert egy nagyon élhető város, akár nyugat-európai, vagy más kontinensről érkezők számára is. Fontos lehet más labdarúgók ajánlása, aki jó dolgokat mond a klubról, erre nálunk is volt példa. Ezek mellett az átigazolás végső stádiumában ha mondjuk a játékos és az ügynöke egy zoom híváson keresztül közvetlenül tud beszélni a sportigazgatónkkal, vagy a vezetőedzővel, és ott olyan dolgok hangzanak el, ami szimpatikus számukra, az még lehet olyan plusz, amik a döntésében felénk billenthetik a mérleg nyelvét.

Létezik gentlemen's agreement az NB I.-es klubok között, vagy ez afféle naiv elképzelés, és komoly licitháború zajlik a focistákért?
A licitháború mindennapos, hiszen egy piacon dolgozunk. A Ferencvárost leszámítva a többi 11 NB I.-es klub nagyjából hasonló feltételeket tud nyújtani a kiszemeltjeinek anyagi szempontból. Szóval az általam említett régióban lévő 100 klubból 11 az Magyarországon van, ráadásul sokszor hasonló típusú játékosra is van szükségünk. Talán elmondhatok egy olyan háttérinfót, hogy csatárt, ballábas belső védőt és balhátvédet a legnehezebb találni. Ha lenne egy jobblábas fiam, akkor megmondanám neki, hogy kezdjen el a balra dolgozni, mert a kisebb verseny miatt a baloldali posztokon valószínűleg hamarabb előre tudna jutni.

Akkor gondolom, ha egy-egy név idő előtt kitudódik, az káros lehet a tárgyalási folyamatokra, ami jelentősen meg tudja nehezíteni a klub dolgát.
Igen. Mi próbálunk diszkréten bánni az információval, és ezt elvárjuk a másik féltől is. A mostani igazolásaink esetében talán csak Batik Bencéről jelent meg egy nappal korábban, hogy hozzánk fog szerződni, tehát azok az információk úgymond bent tudtak maradni a rendszerben. Arandjel Sztojkovics esetében volt még egy korábbi szerb sajtószivárogtatás, illetve azon nagyon meg voltunk lepődve, hogy két nappal az orvosi vizsgálat előtt a Transfermarkt oldal már a DVSC labdarúgójaként tüntette fel őt.

A Loki hat igazolást hajtott végre ebben a transzfer időszakban. Érkezett Pálfi Donát, Batik Bence, Szűcs Tamás, illetve a japán Naoaki Senegan a szerb Arandjel Sztojkovics és a legfrisebb érkező, az örmény válogatott Zhirayr Shaghoyan. Látszik, hogy igyekeztek magyar játékosokat igazolni, de mennyire nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt a külföldiek és a hazaiak között a keretben?
Nagyon fontos, hogy nem szabad kommenteket olvasni, mert azért azt látjuk, ha külföldit igazolunk, akkor az a baj, hogy miért nem magyart hoztunk? Ha magyart igazolunk, akkor azt mondják, hogy miért nem saját nevelésű, miért nem az akadémiáról kijövő játékos kerül be a felnőtt csapatba? Ha akadémistának adunk profi szerződést, vagy próbáljuk beépíteni, akkor nincs pénze a klubnak, szegények vagyunk, meg csak ingyen játékosokat szerzünk. Tehát mindig van olyan szurkolói megközelítés, amiben meg tudják találni a negatívumot. Sajnos ilyenek vagyunk magyarok, ehhez hozzá kell szokni, és a munkánk része, hogy függetleníteni kell magunkat ezektől a dolgoktól. Nekünk bíznunk kell abban a folyamatban, amit meghatároztunk, bíznunk kell a saját döntéseinkben, a játékosoknak pedig a futballpályán kell bebizonyítani, hogy méltó a DVSC mezének viselésére. Ha már így különvetted a játékosok felsorolásán a magyar és a külföldi játékosokat, annyit elmondhatok, hogy a magyarok, vagy a magyar bajnokságban szereplő labdarúgók esetében a vezetőedző és a sportigazgató nagyrészt hajlik a véleményemre, a külföldiek igazolása során van erősebb jelenléte a vezetőedzőnek, illetve a sportigazgatónak. Én személy szerint büszke vagyok a magyar piacon az elmúlt időszakban felmutatott átigazolásainkra. Visszatekintve az elmúlt három éves időszakra igazoltunk egy Horváth Krisztofert, aki habár Debrecenben nem tudott teljesen kibontakozni, de a Kecskemétben, illetve a válogatottban bizonyította azt, hogy egy különleges képességekkel rendelkező játékos. Vajda Botond be tudott robbanni a magyar NB I.-be úgy, hogy nagyon kevesen hittek benne. Tuboly Mátéban több van abból, amit Debrecenben mutatott, és én hiszem azt, hogy értéke lesz a magyar futballnak a jövőben. Ebbe a sorba tartozik reményeink szerint Szűcs Tamás leigazolása, aki óriási tehetség volt a korosztályos bajnokságokban, nem hiába adott érte nagyon komoly összeget a Koppenhága. Úgy látta ő is és mi is, hogy számár most az NB I. lehet az a lépcsőfok, ami egyfajta berobbanást eredményezhet a karrierjében. Egy pici apró kitekintés, nagyon sokan kritizálják az úgynevezett „fiatalszabályt”. Azt gondolom, ezek az emberek nem tudtak jól alkalmazkodni ehhez az MLSZ ajánláshoz, ugyanis ennek kihasználása azt eredményezné, hogy vagy jó játékosokat kell nevelned, vagy olyan scouting csoportot kell alkalmaznod, aki az elérhető és jó minőségű fiatal játékosokat fel tudja térképezni. Vajda Botondot magyar szinten nevetséges összegért igazoltuk le. Bármelyik magyar klubnak lehetősége lett volna őt azért az összegért megszerezni.

Vagy a Diósgyőrnek megtartani.
Vagy a Diósgyőrnek megtartani. Mi hittünk a játékosban,  mi megszereztük azt az információt az ügynöktől, hogy ezért az összegért elérhető lehet. Ez egy munka. Volt olyan klubvezető, aki sokkal nagyobb összegért igazolt fiatal játékost, nem vált be, és most meg kritizálja az ajánlást rendszerszinten. Tudni kell igazodni minden szabályhoz, és kell lenni egy olyan stratégiai elképzelésnek, amivel azt ki tudod maxolni.

Ha már említettük az átigazolásokat, Makray Balázs cégvezető nekünk nyilatkozta, hogy támadó poszton mindenféleképpen szeretnétek még erősíteni, és korábban te is arról beszéltél, jó lenne tehermentesíteni Bárány Donátot.
Természetesen mi is érzékeljük azt a problémát, hogy a Dodóra túl nagy teher hárul jelenleg a csapaton belül. Meg kell, hogy nyugtassam a klubért szorítókat, fogunk csatárt igazolni. Szombaton jelentettük be az örmény válogatott szélső-támadót, Zhirayr Shaghoyant, akitől sokat várunk. De rajta felül is lesz még erősítés.

Külföldről, vagy Magyarországról?
Is-is.

Tegyük már tisztába azt, hogy maximum hány éves játékost igazol a klub, mert erről is megy időnként a vita a szurkolók között.
Hayknak volt egy nyilatkozata, hogy alapvetően 27 évnél fiatalabb játékosokban gondolkodunk. Ezt azért mondta, mert az ilyen labdarúgóknak van értékesítési potenciálja, tehát a klub stratégiájába leginkább ezek a focisták illenek bele. De ha egy csapat csak 21-23 évesekkel áll föl, akkor olyanból, akire a többiek felnéznek kevés lesz, ráadásul a krízishelyzeteknél általában a tapasztaltabb játékosok tudnak plusz segítséget nyújtani. Batik Bence és Arandjel Sztojkovics 27 évnél idősebbek, de olyan típusú labdarúgók, akik az eddigi tapasztalatukkal, a személyiségükkel, a kisugárzásukkal pluszokat, stabilitást tudnak adni az együttesnek, illetve adott esetben jó tanácsokkal is el tudják látni a fiatalabbakat.

Az mennyire prioritás a kiválasztásnál, hogy az illető több poszton is bevethető legyen?
Nekem az a véleményem, hasznos tud lenni, ha egy játékos kettő, vagy mondjuk három poszton is bevethető adott esetben. Ám ha túl sok pozícióban tud elvileg játszani, akkor gyanús, hogy nincs igazán egy olyan poszt sem, ahol kiemelkedőt tud nyújtani. Sok esetben megtörténik az is, hogy egy labdarúgónak van egy mindenki által gondolt posztja, de egyszer csak az egyik edző meglát benne olyan tulajdonságokat, amik más poszt elvárásainak is megfelelnek, kipróbálja, és működik. Erre lehet egy jó példa Christian Manrique, akit eredetileg balhátvédként igazoltunk, de a labdabiztossága, a spanyol képzésből fakadó tulajdonságai miatt úgy gondolta Szrdjan Blagojevics, hogy megpróbálja védekező középpályásként, és ott is helyt tudott állni.

Beszéltünk már sokat a kiválasztásról a felnőtt csapatnál, de hogy működik ez az utánpótlásban?
Teljesen más a felnőtt, meg az utánpótlás kiválasztási rendszer. A felnőttben rögtön eredmény kell, mindenki azt nézi, hogy hogyan teljesít a csapat, azonnal be kell válnia a labdarúgónak. Utánpótlásban a potenciál szó, amiről gyakran beszélünk, az adott esetben sokkal fontosabb lehet, vagy sokkal nagyobb hangsúlyt kell rá fektetni. Ha látunk egy olyan játékost, aki mondjuk technikailag, döntéshozatalban, kivitelezésben jobb, mint a többi, de fizikálisan egyszerűen az érési szakaszból kifolyólag még visszább maradott, ott egyértelműen a potenciál tud érdekes lenni. A toborzásvezetőnket Gazsi Ferencnek hívják, ő az, aki a scouting csoporton belül felel a napi operatív munkáért. Ő fogja össze, és koordinálja a két főállású akadémiai scout, valamint a négy régiós scoutunk munkáját. Kiküldi őket a mérkőzésekre, adminisztrálja a kollégák által készített meccs vagy játékos riportokat, felveszi a kapcsolatot a jelenlegi klubbal, szülővel, gyerekkel.

Mely régiókból tud meríteni a klub, illetve van-e mód arra, hogy a határon túlról is érkezzenek fiatalok Debrecenbe?
Alapvetően a Budapesttől keletre eső részek a fő célterületei a DVSC akadémiai kiválasztási rendszerének. Az elmúlt öt évben igazoltunk Szegedről, Kecskemétről, Békéscsabáról, Egerből, Nyíregyházáról, Kisvárdáról, Diósgyőrből játékosokat, illetve részben a háborús helyzet miatt több kárpátaljai gyerek is érkezett az akadémiára. De fontos része a kiválasztási rendszerünknek az erdélyi területekről származó, magyar nemzetiséggel rendelkező játékosok fogadása is. Szakmai kapcsolat van kialakulóban a szatmárnémeti Partiumi Labdarúgó Akadémiával, ami lehet, hogy még inkább meg tudja majd erősíteni azokat a folyamatokat, hogy Erdélyből is könnyebben eljussanak a DVSC-be a fiatalok. Ezek azok a régiók, ahol igyekszünk dominánsak lenni, megpróbáljuk minél hatékonyabban lefedni őket.

Jó edző nélkül nincs színvonalas szakmai munka. Játékosok mellett szakembereket is monitoroztok, akár utánpótlás, akár felnőtt szinten?
Én ezzel 6-7 éve szembesültem a Red Bull Salzburgnál, amikor tanulmányúton voltam. Ők rendelkeztek edző scout kollégával, akinek az volt a feladata, hogy kimenjen mérkőzésekre, és csak az edzői reakciókat, utasításokat figyelje, illetve azt, hogy a játékosok mennyire futballoznak tudatosan, a szakember által elvárt dolgok mennyire teljesülnek a pályán. Még távolinak látom azt, hogy a DVSC-nél vagy bármelyik magyar klubnál edző scout pozícióba kerüljön szakember, de biztos, hogy hosszú távon hasznos lenne.

Második éve tart a Villarreallal kötött együttműködés. Hogy látod ennek az eredményeit, mik a tapasztalatok?
Személy szerint én nagyon pozitív voltam a spanyol kollégák érkezése után. Volt szerencsém benne lenni abban az első küldöttségben, akik kiutaztak Spanyolországba. Azt gondolom, miután letisztáztuk, hogy a kulturális különbségekből fakadóan milyen más típusú dolgok eredményezhetnek fejlődést itt, onnantól kezdve gördülékenyen működik az együttműködés, nagyon sok módszertani újdonságot tudtak belevinni a rendszerünkbe. Azt látni kell, hogy ők másképp szocializálódtak. Más az oktatási rendszerük, más a családon belül a gyerek szerepe, más a szülő szerepe, mint nálunk. Ez a hierarchizált rendszer, ami Magyarországon vagy ebben a régióban jellemző, ott egyáltalán nincsen jelen. Sokkal szabadabban merik kinyilvánítani a véleményüket, el is várják az edzők, hogy a futballistáknak – bármilyen fiatalok is – legyen gondolata és próbálja megfogalmazni azt. Értse meg magát a játékot, mi miért történik, és hogy abban neki pontosan mi a szerepe. Ezekre próbálnak ránevelni minket, ezt a fajta tudást próbálják átadni nekünk.

Mi történik akkor, ha egy játékosra felfigyel a Villarreal, és szeretné, ha csatlakozna az akadémiájához, ám a DVSC is számítana rá hosszú távon? Ez amolyan melyik ujjamba harapjak szituációt eredményezne?
Én nagyon büszke lennék személy szerint, ha akadna olyan játékosunk, akit leigazolna a Villarreal. Volt már két fiatal, akit másodszor is visszahívtak, mert első alkalommal annyira jó teljesítményt nyújtottak. Olyan a viszony a két klub között, hogy biztos vagyok benne, találnánk mindenkinek megfelelő megoldást.

Tisza Tiborral, a DVSC és DVTK korábbi labdarúgójával Grund néven podcastet indítottatok. Mi sarkallt erre benneteket?
Az első adásban elmondtuk, hogy rengeteg podcast foglalkozik a magyar válogatott sikereivel, a Fradi sikereivel, és az NB I.-gyel. Viszont az utánpótlásról kevesen mernek beszélni, pedig az utánpótlásban rengeteg olyan szülő, játékos és szakember van, aki viszont szeretne többet látni a történetből. Az volt az alapvető elképzelésünk, hogy egy kicsit jobb, és a közönség számára is elérhetőbb információkat próbáljunk átadni a magyar utánpótlás labdarúgásról.

Nem kerülhetjük ki az Európa-bajnokságot. Megoszlanak a vélemények, sokan azt mondják, csalódást keltő a torna. Te hogy látod, mi az, amire kiemelten figyelsz, milyen újdonságokat fedeztél fel?
A modern trendek megjelenése egyértelműen látszódik az Eb-n. Én szakmai szempontból egyáltalán nem vagyok csalódott. Azért azt látni kell, hogy az elődöntőkbe jutó csapatok tagjai játszották átlagban talán a legtöbb mérkőzést az idényben. Ne felejtsük el, 50-60 mérkőzéssel a lábukban érkeztek Németországba a játékosok, eléggé ki vannak már facsarva, mégis minden törekvésük azt mutatja, még mindig van bennük motiváció, még mindig fel tudnak pörögni, és ezt mi szurkolók szerintem jobban kell, hogy értékeljük. Szakmai szempontból látszódik, már minden együttes tisztában van az olyan alapdolgokkal, hogy labdavesztés után a játékszer mögé pozicionálod magad, és gyakorlatilag tizenegy emberrel védekezel. Ahogy láttam, a portugáloknál Cristiano Ronaldo és Rafael Leao, a franciáknál pedig Mbappé az, aki tehermentesítve volt a védekezés alól, a többi csapatban mind a 11 embernek be kellett állnia sorba. Ez nyilván egy kicsit csökkenti a gólok számát, csökkenti a látványos játék kibontakozását. De például számomra nagy pozitívum volt, hogy a csoportküzdelmek során új csúcsot döntött az átlövésekből szerzett találatok száma. Én azt gondolom, átlövések nélkül nincs modern futball. A várható gólok valószínűségét jelző mutató (xG) megjelenéséhez köthető az átlövések számának csökkenése. Mindenki arra törekszik, hogy minél nagyobb xG tartalmú helyzetet tudjon kialakítani, egy átlövésnek viszont a 16-oson kívülről általában 0,1 körüli xG-je van, ami nem túl magas szám. Sokan kiemelik az öngólok számát, de ennek is van szakmai magyarázata. A saját térfeles védekezés mellett a 16-oson belüli területek lezárása nagyon hangsúlyos szelete volt az elmúlt öt év szakmai továbbképzéseinek, konferenciáinak. Védekező szempontból már mindenki meg tudja szervezni a létszámfölényt a tizenhatoson belül, ennek a következménye az, hogy a boxon belüli lövéseknél a védelmek általában behátrálnak. Nagyon kevés olyan gól születik, ahol mondjuk a csatár direktben csak a kapussal áll szemben. Ezeket a szituációkat próbálják a védelmek minimalizálni, viszont ezáltal sok olyan helyzet alakul ki, amikor a 12-13-15 méteres lövéseknél a blokkoló védőn irányt változtat a labda öngólt eredményezve. A 16-oson belüli védekezés fejlődéséből adódik az is, az oldalról bejövő labdáknál elvárják az edzők, hogy a belső védők visszahúzódjanak az ötösre. A védekező középpályásoknak kell a 11-es pont környéki területeket zárni, emiatt amikor jól érkezik be a védelem és a kapus közé az oldalról belőtt labda, akkor a hátrafelé futó, menteni igyekvő védő ki van téve annak, hogy óhatatlanul is kontrollálatlanul találja el a labdát, ezekből is következhetnek az öngólok. Az is látszik, jelenleg azok a labdarúgók bírnak a legnagyobb transzferértékkel, akik a cselezőkészségüknek, kreativitásuknak hála a védekező létszámelőnyt át tudják fordítani azzal, hogy csellel le tudnak venni egy játékost. Akkor abból már van egy bontás, már a védelemnek reagálnia kell, már van egy zavar a védekező rendszerben.

Tehát most ezeket a játékosokat keresik világszinten, viszont mi ezekből nem állunk jól. 
Nagy szívfájdalmam, hogy úgy látom, a magyar képzési rendszer nem engedi kibontakoztatni az egy az egyben hatékony játékosokat. Az ösztönös futballistáknak próbáljuk lenyírni a személyiségét, próbáljuk őket rendszerbe illeszteni ahelyett, hogy meghagynánk nekik azt a bátor és valóban kezdeményező játékot, amivel kicselezhetnék a szemben állót. Egyre kevesebb olyan utánpótláskorú magyar focistát látok, aki nemzetközi szinten képes levenni az ellenfelét. Ez nagy tanulsága lehetne a magyar képzési rendszernek, hogy ne csak azt tanítsuk, miként kell labda nélküli mozgással kettő az egyes létszámfölényt kialakítani, hanem azt is, akiben megvan a képesség rá, hogy egy az egyben hatékony legyen, azt hagyjuk kibontakoztatni.

Az Eb-nél maradva nem hagyhatjuk ki a magyar válogatott szereplését. Te miként értékeled Szoboszlai Dominik és társai teljesítményét?
Ha már beszéltünk korábban a szurkolói reakciókról a DVSC kapcsán, itt is meg kell tenni. Mi magyarok olyanok vagyunk, hogy csak végletekben gondolkodunk. Ha nyerünk, akkor a világ legjobb csapata a miénk, ha kikapunk, akkor meg utolsó túlfizetett, haszontalan emberek alkotják a válogatottat. Az Európa-bajnokság előtt azt mondtam, hogy a csoportból való továbbjutás a bravúr kategória. A negyedik hellyel csalódott lettem volna, és nagyjából a harmadik hely a realitás. Az, hogy ez a harmadik hely most éppen nem ért továbbjutást, a torna lebonyolítási rendszerének is egy kritikája. Mivel mi az elején lejátszottuk a mérkőzéseinket, így a hátralevő csoportok már tudtak ügyeskedni, machinálni az eredményekkel, részben ennek is lett a csapat áldozata. Bárki, aki negatív véleményt fogalmaz meg, elfelejti, hogy ez a csapat hány Puskás stadionos telt házas mérkőzést varázsolt a közönségnek, elfelejti a szerbek elleni, Montenegró elleni katartikus győzelmeket, a Nemzetek Ligája szereplést. Elfelejti azt, hogy zsinórban harmadjára voltunk kint az Eb-n – az idősebb generáció azért tudja, hogy ez nem egy kézlegyintéssel elintézhető dolog. Úgy gondolom, a csapat a magyar labdarúgás globális, 6 éves szakaszát nézve erőn felül teljesített, legyünk büszkék rájuk.