Megérdemelt a spanyolok győzelme

Véget ért a németországi labdarúgó Európa-bajnokság, amelynek döntőjében Spanyolország 2–1-re múlta felül Angliát. A tornáról már sokan elmondták a véleményüket, a HAON Köstner Vilmost, a DVSC kézilabdázóinak valaha volt legeredményesebb szakvezetőjét, ő miként látta a labdarúgás egyik legnagyobb tornáját.

Nem vetekszik semmi a labdarúgással

A mesteredzőt éppen a balatonfenyvesi nyaraláson érte utol portálunk, de így is készségesen állt rendelkezésünkre. A DVSC Kézilabda Akadémia tiszteletbeli elnöke, a magyar válogatott mérkőzéseit mind látta, de követte a csoportmeccseket is, a kieséses rendszertől pedig valamennyi összecsapást megnézte. – Egy ilyen tornán óriási média és közönség figyelem irányul a labdarúgásra, melynek a sportértéke mellett olyan gazdasági és marketing értéke van, amellyel semelyik sportág nem vetekedhet – hangsúlyozta. – Olyan esemény, amelyet kortól, nemtől függetlenül mindenki követ. Gyakorlatilag elvonja az ember figyelmét attól a politikai valóságtól, amely körülvesz bennünket, és egy kicsit a régi olimpiák szellemiségét megidézve talán a háború is távolabb kerül az embertől arra az időszakra – fogalmazott Köstner Vilmos, aki szerint a spanyol válogatott teljesen jogosan ült fel Európa futballtrónjára.

Remekül vegyítette

– Számomra a torna legkellemesebb meglepetése az átalakult, fiatal spanyol válogatott elsöprő játéka és végső győzelme. Olyan kellemes színfoltja volt az Európa-bajnokságnak, amelyet a semleges néző is szívesen nézett. Luis de la Fuente szövetségi kapitány nagyon jól összerakta azt a csapatot, látszik, hogy régóta dolgozik a spanyol utánpótlásban a fociban. Remekül vegyítette a fiatalok és a tapasztaltabb labdarúgók arányát. De azt gondolom, ugyancsak a kellemes meglepetés kategóriába tartozott a holland, a georgiai és a török válogatottra is, utóbbiaknál nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy minden meccsen életüket adták a győzelemért. Az eredmény tükrében én ide venném Anglia válogatottját is, mert bár kiváló játékosállomány, de a kicsit sablonosabb, védekezőbb játékát látva talán kevesebben hittek bennük. Ez a defenzívebb felfogás volt jellemző a franciákra is, pedig ott is kitűnő labdarúgók alkották a keretet – sorolta, majd kérésünkre megnevezte a számára csalódást okozó együtteseket is. – Első sorban Belgium, ahol a Kevin De Bruyne, Romelu Lukaku-féle generáció megint nem tudott tornát nyerni, és valószínűleg már nem is fog. Rajtuk látszott talán leginkább az idény terhelése, fásultnak, tompának tűntek. A megfiatalított, Eb-címvédő olaszok kicsit más tészta, ők egyelőre még messze vannak a nagy elődök színvonalától, de abban az együttesben még bőven van fejlődési potenciál – fogalmazott a szakember, aki külön kitért a portugál válogatott klasszisára, Cristiano Ronaldóra is.

Csak a tisztelet

– Róla én csak a tisztelet hangját tudok beszélni – hangsúlyozta. – Olyanokat tett le az asztalra, amelyet nagyon kevesen. Egész életében sportszerűen élt, vigyázott magára, és pont ez az életmód, kiváló edzettségi állapot, amely hozzásegíti ahhoz, hogy 39 évesen még ott legyen egy Eb-n. Sok bajnokságban bizonyított, és biztos, hogy nem a pénzt tartja a pályán, mert megvan mindene, a kiváló befektetéseivel pedig már rég bebiztosította az unokái jövőjét is. Egyszerűen még mindig szereti a labdarúgást. Azt már bejelentette, hogy ez volt az utolsó Európa-bajnoksága, de kíváncsi vagyok, a vb-n látjuk-e majd. A szaúdi ligában még bőven elfocizik legalább két évet, de hogy aztán mi lesz, azt csak ő tudja.

Azt gondolom, amikor az ember úgy érzi, hogy azt a teljesítményt már nem tudja adni, és ez már különböző fizikai, érzelmi gátakba ütközik, akkor szögre kell akasztani a felszerelést. Ronaldónál ez még nem jött el, ő úgy érzi, ezt még egy bizonyos szinten tudja továbbvinni. Szerintem tisztában van vele, hogy a képességei már nem ugyanazok, mint amikor a zeniten volt, de összességében mindenki maga dönti el, mikor szeretne visszavonulni –magyarázta.

A helyén kezeljék

Az értékelésből nem maradhatott ki a magyar válogatott teljesítménye sem. A szakember nem titkolta, számára egy picit csalódása svájciak elleni mérkőzés első 45 perce, de mint kiemelte, ez nem von le semmit az együttes addig kivívott érdemeiből. – Kétségtelen, hogy ezen a tornán, főleg a védelemben, elmaradtak azok a magasló teljesítmények amelyek megalapozták a sikereket, és ezúttal a szerencse sem kísérte annyira mieink útját.

Az, hogy aztán nem jutottunk tovább, az a lebonyolításból fakad, amely lehetőséget adott pár válogatottnak a taktikai játékra. Nyilván ez nem túl szimpatikus, de nekem, mint edzőnek érthető, hogy egy egy hónapos világversenyen, amikor már megvan egy továbbjutás, ráadásul első helyen, akkor az ember megpróbálja minden játékosát tűzben tartani, és közben pihentetni a legjobbjait – hívta fel a figyelmet.

Köstner Vilmos elmondta, neki nem tetszett az a fajta érzelem megnyilvánulás, amit az Eb-n Marco Rossinak és a válogatott egyes tagjainak el kellett viselnie. Ahogy fogalmazott, mi magyarok ilyenek vagyunk, vagy sírunk, vagy nevetünk, a kettő között nincs átmenet. – Én egyáltalán a kérdésfeltevést sem tartottam jogosnak, hogy folytassa-e munkát Rossi vagy sem. Bízom benne, hogy mind a magyar válogatott minden tagja, mind a kapitány marad a helyén, és még sok évig folytatja munkáját. Hiszem, hogy tanul a kétségkívül elkövetett személyi, taktikai hibákból. De hibák nélkül nincs mérkőzés, és látszott, hogy a csapat meg akart felelni az elvárásoknak, mindig hajtottak, örömet akartak szerezni a szurkolóknak. Most ez így sikerült – nyilatkozta Köstner Vilmos, aki mindenkit arra bíztat, hogy mindig teljesen és reálisan értékelje a labdarúgók, illetve a szövetségi kapitány teljesítményét, ne szélsőségekben nyilvánuljon meg a szeretet, vagy éppen a vereség okozta bánat.