2024.08.27. 16:00
Blagojevics bukása - ezt a szemléletet irtani kell!
„Az utóbbi időben Magyarországon divattá vált, hogy játékosok megbuktatják a kényelmükkel, a turpisságukkal és csalásukkal az edzőiket, stábokat...”
Srdjan Blagojevics távozása megosztotta a DVSC szurkolóit.
Fotó: Török Attila
A hétvégén a Kisvárda FC 3–2-re kikapott az Ajka otthonában. A mérkőzést követően Révész Attila klubigazgató tökéletes látleletet adott a hazai futballt mérgező királycsináló és -buktató játékosokról. A kemény nyilatkozatairól elhíresült Révész mindezt a saját bőrén tapasztalhatta meg, miután klubigazgatóként ideiglenesen a kispadra „kényszerült” azt követően, hogy a korábbi vezetőedző Feczkó Tamás úgy érezte, becsapták a játékosai. A „kirohanás” külön pikantériája, hogy az Újpest ellen szintén vereséget szenvedő DVSC hétfőn menesztette azt a Szrdjan Blagojevicset, aki idén átvehette a legjobb Magyarországon dolgozó külföldi edzőnek járó elismerést.
Forrás: Napló-archív
Révész Attila nyilatkozatából gondolatébresztőként, kommentár nélkül idézünk:
„Az utóbbi időben Magyarországon divattá vált, hogy játékosok megbuktatják a kényelmükkel, a turpisságukkal és csalásukkal az edzőiket, stábokat, és az elmúlt időszakban nagyon sok edző távozott, mert más elvárások vannak a csapattal szemben. Most láttam én is, hogy nálunk is vannak, akik, ha nem is a megbuktatást, de az alibizést és a takarékos teljesítést tartják fontosnak. Olyan is akad, aki aláírta ugyan a szerződése hosszabbítását, ám azóta nem futott ötszáz métert, az első félidő derekáig a masszőröm többet futott, mint ő bent a pályán. Ezek olyan dolgok, amelyen sürgősen változtatni kell. Sok helyen nincs meg az edzők lehetősége erre, viszont nálunk ezt nem tudják megtenni. Itt más viszonyok uralkodnak: nem a klub fog bukni, hanem a játékos... még akkor is, ha a képessége lényegesen jobb, mint annak, aki a kispadon ül. A motivációnak, az alázatnak kell első körben megmutatkoznia.”
Révész így folytatta:
Ezeket a játékosokat nem csak a mi klubunknál, hanem máshol is a körön kívül kellene helyezni és akkor talán azok, akik miattuk nem kapnak jelenleg helyet csapatokban, a fejlődésük folyamatosabb, jobb lehet. Egy ilyen motivált játékosnak még a hibát is jobban elnézi az ember, mint a másik gyenge hozzáállását. Amit most láttam, az elképesztő, döbbenet.
„Amiért fizetjük, azért végezze el a munkáját!”
A klubvezető kitért arra is, hogy az alibiző focistákkal szemben a kluboknak is hatalmas felelősségük van abban, hogy gátat szabjanak ennek a folyamatnak, megállítsák ezt a tendenciát. Szerinte egy játékos feladata egyszerű: „Amiért fizetjük, azért végezze el a munkáját!” A fiatal játékosok kötelező szerepeltetése meglátása szerint üdvös, mert nem velük van a gond, hanem azokkal, akiknek bár magasabb fizetésért a csapat szekerét kellene tolniuk, mégsem profi hozzáállást képviselnek, mindez egyfajta negatív példaként azonban képes kihatni a fiatalabbak teljesítményére is. „Ezt a szemléletet irtani kell! Úgyis, ha egy klub rengeteget bukik, ki kell tenni. Abban az esetben is, ha a kisebb tudású játékosokkal kevesebb esély van elérni a célt. A fiatalok nevelése és fejlesztése olyan profi játékosokkal működhet, akiknek ezt a mentalitása is lehetővé teszi.”
Forrás: MW-Archív
Így folytatta: „Magyarországon jelentős korlátok között tudunk hazai játékost igazolni a kontingens szűkössége miatt, ezért esetenként az ember külföldi játékoshoz nyúl, akiknél a mentalitást nem mindig lehet már az igazoláskor lemérni, az majd a pályán derül ki. Ha ez csak a sokadik mérkőzésen derül ki, hogy nem megfelelő, akkor abban nem biztos, hogy a szakvezetők a hibásak, ilyenkor a klubnak kellene odaállni melléjük és a szakvezetők igényeit, kéréseit teljesíteni!”
Révész a saját példáján keresztül a hazai edzők helyzetére is külön kitért. Szerinte az ő esetüket is egy kettősség jellemzi, mert vannak olyan felkészülési időszakok és mérkőzések, amelyek jobban sikerülnek, ekkor puhábban bánnak a játékosokkal, amellyel kíméletlenül visszaélnek. Ilyenkor szerinte egyfajta kényelmi helyzetbe helyezik magukat a játékosok, ha baj van, villannak, megmutatják, hogy fontosak, de ennél egy hosszútávú, egyenletes, jó teljesítmény sokkal fontosabb. Ilyenkor a pedagógia és az ostor nevelési eszközök között kellene megtalálni a helyes utat, de ezt az edzők önállóan nem tudják megoldani.
