Semmiből sem tanulunk!

Nem gondoltam volna, bíztam benne, hittem neki – és ezek pedig a válaszok, melyek valójában senkit sem nyugtatnak meg, bár lehet, hogy ha sokat mondogatjuk, mi magunk is bedőlünk a csalóknak, a hazugoknak.

Ne mondogassuk és ne bízzunk senkiben – lehetne a summa, ám persze ez is sántít egy kicsit. Mert nem lehet bizalom nélkül élni, egy csaló miatt pedig nem zárhatjuk be mindenki előtt a kaput. Amit viszont tehetünk, sőt, amit meg is kell tennünk: odafigyelni például arra, mit írunk alá.

Mennyit hallunk egyetlen szignó miatt elúszott vagyonról, a gyerekek feje fölül elárverezett házról, kicsalt milliókról! De úgy tűnik, ez sem elég. Minek kell történnie ahhoz, hogy az emberek belássák végre: körülöttünk, sőt, közöttünk élnek azok, akiknek semmi sem szent, akik szemrebbenés nélkül vesznek ki vaskos pénzeket egyáltalán nem vaskos pénztárcákból?

Csak akkor tűnnek el, ha már nem lesz, aki hagyja magát. Egy jól sikerült falfirka szerint az igazán okos ember nem a saját kárán tanul, hanem másokén – sajnos példa van bőven, már csak okulni kellene belőlük.

- Száraz Ancsa -