Juliska nénik maradjatok!

Ahogy az lenni szokott, megint a becsületes kicsik kapnak a mindig kiskapukat kereső, dörzsölt nagyobbak miatt. Igaz, ezúttal csupán adminisztrációs terhet ró rájuk az állami szigor.

A zömében idős, lassan az életben maradáshoz is kevés nyugdíjukat kertjükben megtermelt zöldség–, gyümölcs feleslegük értékesítéséből kiegészítő, virtigli őstermelők már nem akarják az esőben, hóban is kötelező bizonylat kitöltés nyűgét fölvállalni.

Megértem őket. Ám egyet kell értsek az adóhatósággal is, hiszen minduntalan olyan ügyeskedőkkel találja magát szemben, mint például azok az igazolványukat lobogtató „őstermelők„, akiknek a földjén – ha egyáltalán van nekik ilyen – csodák–csodájára banán, narancs, kiwi, datolya is terem!?

Legalábbis az árukínálauk szerint. Arról nem beszélve, hogy a valódi őstermelőket, akik ellenőrizhető területük alapján pontosan meghatározható mennyiségű portékájukon szeretnének elfogadható áron túladni, bizony hogy ellehetetlenítik furfangos „kollégáik„. Azok például, akik saját termékként egy egész szezonon át árusítják a folyamatosan máshol beszerzett árujukat. Konkrétan a dinnyére gondolok.

Úgy tudom, jelenleg 150 ezer őstermelői igazolvány van forgalomban. Ebből a töménytelen, fénykép nélküli „bumázskából„ egyes vélemények szerint hamarosan jó, ha az ötöde megmarad. Én annak örülnék, ha pontosan a Juliska nénik, Miska bácsik nem adnák vissza...

• További szubjektív írások

- Galambos Béla -