Randi

A magyar–román meccs után hallottam azt a roppant találó hasonlatot, miszerint a rangadó olyan volt, mintha egy bombanővel lett volna randid, viszont hiába vártad, nem jött el. Boros Norbert írása.Nos kiderült, a „céda” hétfőn este is beintett, s valahol máshol töltötte drága idejét, nem velünk. Csakúgy, mint többekben, bennem is kettősség uralkodik a két sorsdöntőnek vélt meccset illetően. Egyrészről bosszús vagyok, mert azt érzem, többet is ki lehetett volna hozni belőlük. A románok ellen, ha bátrabban játsszunk előre, talán több lehetőség adódik, és egyet kihasználhattunk volna.

Az északírek ellen pedig már zsebünkben volt a három pont, aztán a hosszabbításban kiénekelték a sajtot a szánkból. Másrészről viszont nem tudok haragudni a válogatottunkra, mert valóban megtettek mindent a sikerért, de el kell fogadnunk, hogy pillanatnyilag ennyire képesek. Meg kell néznünk, miből főz a kapitány: a csapat szinte fele olyan (meghatározónak mondott) játékosból áll, akik a őszi idényben még keretbe sem kerültek klubcsapatuknál, vagy javarészt a kispadot koptatják. Így rettentő nehéz sikereket elérni. Persze a remény hal meg utoljára, így abban bízhatunk, hogy a következő fordulóig, azaz egy hónap múlva már valamennyi játékosunk meccsben és formában lesz, és Feröer, illetve Görögország ellen kiharcolhatjuk a várva várt Európa-bajnoki szereplést!

- Boros Norbert -