Csoda: van egy magyar falu, ahol összefogtak a lakók!

Mátraverebély - Mátraverebély első pillantásra átlagos, szegény magyar falunak tűnik, ahol ugyanolyan nehézségekkel küzdenek, mint máshol. Ám két évvel ezelőtt rádöbbentek, hogy csak közös erővel juthatnak előrébb, ezért a helyiek összedugták a fejüket, és valami megváltozott. Házakat kezdtek felújítani, új iskola nyílt, a felnőttek pedig esti gimnáziumba járnak. Persze nem minden tökéletes, az adósságcsapdának még nem látni a végét, és a közösen felépített játszótérnek is nyoma veszett. Egy reményvesztett falu első lépései a fejlődés felé. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Hiába a festői környezet és a közelben kereszteződő túraútvonalak, az idegenforgalomból való meggazdagodás csak álom a mátraverebélyieknek. A kétezer lakosú Nógrád megyei faluban nincs sok pénzkereseti lehetőség, leszámítva persze a több mint száz embert érintő közmunkát. A falu képe nem egységes: a települést kettészelő 21-es úttól felfelé főleg romák élnek, a legtöbben rossz körülmények közt, omladozó házakban. Az út másik oldalán hozzájuk képest jómódúak laknak, nemrég mégis belátták, hogy csakis összefogással léphetnek túl a közös problémákon.

Két évvel ezelőtt Mátraverebélyben megmozdult valami. A Habitat for Humanity és a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége (NMCKKSZSZ) közösen úgy látták, ideje lenne összefogniuk a falu legfontosabb szereplőinek, hogy kiutat találjanak ebből a nehéz helyzetből.

A két civil szervezet ezért leültette a polgármestert, az önkormányzati képviselőket, az óvodavezetőt, a védőnőt, a közmunkaprogram vezetőjét és másokat, hogy külső szakértők segítségével gyűjtsék össze a legfontosabb problémákat. Az így létrejött településfejlesztési kerekasztal hétszer ülésezett 2013 novembere és 2014 márciusa közt, majd a problémák beazonosítása után konkrét javaslatokat tett a szociális-lakhatási viszonyok, az oktatás és a gyerekek korai fejlesztésére.

Azóta több mint egy év telt el, ezért most megnéztük, meddig tartott a lendület, és milyen sikereket tudnak felmutatni a mátraverebélyiek.

Karácsonykor már új kéményből dőlt a füst

A kerekasztal legfontosabb eredménye a HabitatPont program elindítása volt 2014 nyarán, amit a szervezet több településen kipróbált már, Mátraverebély mellett Bagon és Ágon is. A program lényegét részletesen bemutattuk egy korábbi cikkünkben is: a szervezet támogatja a szegénységben élők házának felújítását, cserébe, hogy azok segítik egymást a munkálatokban. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a résztvevőknek csak a költségek harminc százalékát kell kifizetniük, negyven százalékát le kell dolgozniuk, harminc százalékot pedig teljesen elengednek nekik.

„Először nem nagyon értették meg az emberek, mi szükség van erre, bizalmatlanok voltak egymással szemben. Azt kérdezték: minek menjek át hozzád. Minek segítsek neked? Óriási dolog, hogy végül segíteni kezdték egymást, és valódi közösség kezdett kialakulni. Önerőből, a 65 ezer forintos keresetükből nem tudtak volna ilyen eredményeket elérni” – emlékezett vissza Berki Judit, az NMCKKSZSZ munkatársa. Lassan tehát csatlakozni kezdtek a családok, megjelentek az első kémények, a felújított tetők, a vadiúj ereszcsatornák, és végül vagy harminc kinti wc, amihez nagy segítséget nyújtott a szomszédos Bátonyterenyén megnyitott szerszámkölcsönző is.

“Többszázezer forint értékű szerszámkészletünk van a betonkeverőtől a fűnyírón át a csavarhúzóig. Ennek óriási sikere van a szegények közt, akik napi tíz forintért cserébe kölcsönözhetik ki az alapvető szerszámokat. És még sosem fordult elő, hogy ne hozták volna vissza időben”.

A program résztvevői egy óra munkáért egy pontot gyűjthettek, ami 500 forintnak felelt meg. A pontokat a felújításkor pénzre válthatták, de a költségek harminc százalékát mindenképp önerőből kellett állniuk. Tavaly harmincegy család jelentkezett, akik közül végül tizenötnek újították fel a házát. Belevágott többek közt a a közmunkaprogramot vezető Szappanné Csikós Diána is, aki azon kevés romák közé tartozik, akik a 21-es út nem romák lakta részén élnek.

- Az új előtető és az eresz éppen december 22-re lett kész. Szép karácsonyi ajándék volt – mondta. Szappanék összesen 90 ezer forintot fizettek a felújításért. Csemerék még kevesebből kijöttek, ők 36 ezret fizettek a két új ajtóért és az ablakért, ami annyira új, hogy még a fóliát sem szedték le róla. Ez összesen 120-130 ezer forintba került volna nekik, és szívesen folytatnák is a felújítást, csakhogy a Habitat program nyáron – a tervezettnél fél évvel korábban – véget ért, mivel a szervezetnek elfogyott a programra szánt pénze.

“A költségvetés tervezésekor nem számítottunk ilyen nagy érdeklődésre” – mondta Koltai Luca, a Habitat operatív vezetője, aki szerint a lelkesedésnek több oka is volt. “Egyrészt többen vettek részt közmunkában, így könnyebben össze tudták spórolni az önrészt, másrészt a legtöbben olcsóbb felújításokat kértek, harmadrészt pedig sokan kaptak a nyár elején adóvisszatérítést. A terv szerint nyár elején és augusztusban lehetett volna rendelni, de a második kört muszáj volt lemondanunk”. Koltai szerint kevés az esély rá, hogy a programot folytatni tudnák, mert egyelőre nem látnak erre forrásokat.

Ha bejön a hideg, vége a játszótérnek

Berki szerint a HabitatPont egyik legnagyobb előnye, hogy az emberek megtapasztalhatják, milyen a közös munka és az összefogás. Ilyen összefogásból született új játszótér a falu szegregált részén levő Tátra téren, amit hónapokig boldogan használtak a környéken lakó gyerekek. Igazi közösségi tér jött létre, ahol nemcsak a gyerekek, hanem a fűben kártyázó apukák is jól érezték magukat, csakhogy amint beütött az első hideg, elkezdtek eltűnni a fajátékok, hamarosan pedig az egész játszótérnek nyoma sem volt.

“Csak sejtjük, hogy melyik lehetett az a két család, amelyik szétlopta a játszóteret, de összezárt a közösség, nem árulták be egymást. Hiába tudták, hogy sok ember munkája van benne, nem védték meg a játszóteret. Ez az eset sokak hitét megrengette, fölöslegesnek érezték a munkájukat, és időbe telt, míg újból népszerűvé vált a program”” – mondta Berki. A játszótér igazi sikertörténet lehetett volna, de az események alapján úgy tűnik, a teljes közösség megváltozásához több időre van szükség. Az NMCKKSZSZ egyik munkatársa szerint azóta javult annyit a helyzet, hogy ha később építették volna meg a játszóteret, talán még most is állna.

Ha hároméves a gyerek, már késő

A házfelújítások mellett a kerekasztal az oktatásban érte el a legnagyobb eredményt. Verebélyiné Gáspár Zita, a helyi Katica óvoda vezetője szerint az egyik legnagyobb gond a faluban, hogy sok gyerek már az óvodába nagy lemaradásokkal érkezik. “Nekik még újdonság, hogy kötöttebb napirendhez kell alkalmazkodniuk, vagy hogy le kell ülniük ebédelni” – mondta.

Ebben segített a Ringató és a Montessori tanfolyam, amelyek a komplex telepprogram keretében indultak. “Kiscsoportos, mozgásos feladatokról, az egyéni fejlesztésről tanultunk” – mondta Verebélyiné, aki szerint sok gyerek lemaradt a beszédfejlődés, a szókincs terén is, logopédus viszont most csak ötéves kortól van. “Ráadásul csak az óvodában találkoznak rajzeszközökkel, ezért a finommotorikus készségeik is gyengék, pedig az óvoda végére már elő kellene készítenünk őket az írástanulásra”.

Nyitni akartak egy Biztos Kezdet gyerekházat is, ahol 1-3 éves gyerekeket készíthetnének fel az óvodára. Ez az önkormányzatnak sem jelentene nagy terhet, hiszen 2014 óta a gyerekházak normatív támogatás keretében jutnak el a településekre, míg korábban pár év után az önkormányzatokra bízták a további fenntartást. Csakhogy az ügy évek óta húzódik, mert hiába ígérték, egyelőre nem írtak ki újabb pályázatot.

A magyart most már magyartanár tanítja

Mátraverebélyben egyetlen általános iskola van, ahol az elmúlt években sokszor azt is nehéz volt megoldani, hogy a különböző tantárgyakat szaktanárok tartsák. “Hiába írta ki az iskola az álláshirdetést, a pályakezdő tanárok inkább munkanélküliek maradtak, ahelyett, hogy idejöttek volna” – mondta Szomora Szilárd, az NMCKKSZSZ elnöke. A kerekasztal ezért jelezte a problémát az Emberi Erőforrások Minisztériumában működő Antiszegregációs Kerekasztalnak, ahol megtárgyalták az ügyet, és úgy tűnik, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mostanra javítani tudott a helyzeten, így például a magyart most valóban magyartanár tanítja.

A településfejlesztési kerekasztal érte el, hogy megnyíljon a sajókazai romatelepen működő Dr. Ámbédkar buddhista iskola mátraverebélyi tagintézménye. Az Ámbédkar alternatív, személyiség-központú módszerekkel próbálja felkészíteni az érettségire azokat, akiknek amúgy kevés esélyük lenne rá, köztük gyerekeket és olyan felnőtteket is, akik még az általános iskolában morzsolódtak le.

Az iskolát az Almásy-kastélyban rendezték be, ahol azóta három teremben folyik a munka. A rendszergazda végzettségű, de most közmunkásként kiközvetített Góra Gábor például informatikát tanít. Azt mondja, a korai fejlesztés hiánya náluk is kiütközik. “Sokakról itt derül ki, hogy diszlexiások, vannak, akik nagyon szűk szókinccsel jönnek, vagy csak nem ismerik a számítógép részeit. Sok mindent az alapoktól kell kezdeni” – mondta. Ide jár esti képzésre Csikós Diána húga is, aki tavaly tavasszal végezte el az első évet. “Két gyereke van, máshová nem nagyon tudna eljárni, de ezt most nagyon szereti” – mondta róla Diána. Ősszel tizenegyen kezdték az esti iskolát és tizenkilencen a nappalit. “A gyerekeken is úgy látjuk, hogy szeretnek ide járni, persze részben azért, mert nincsenek olyan szigorú szabályok”.

Nincs meg a kiút az áramcsapdából

A kerekasztal kemény fába vágta a fejszéjét, amikor megpróbált legalább részmegoldást találni a falubeliek eladósodottságára. A helyzet olyan súlyos, hogy egy egyedül élő, 90 éves néninél például nyolc éve nincs áram, mert a kezdeti, 30 ezer forintos tartozása a kamatokkal együtt már 300 ezresre rúg. Berki Judit szerint ezért lenne fontos, hogy a szolgáltatók legalább a kamatok elengedésével részt vegyenek a rendezésben, ekkora tartozást ugyanis senki sem fog tudni kifizetni.

- Ahhoz, hogy megszűnjön az áramcsapda, legalább 8-10 millió forintra lenne szükség – mondta Berki. Ha a kamatot elengednék, már sokan ki tudnák egyenlíteni a tartozásuk legalább felét, és utána kaphatnának kártyás villanyórát, amit a családok szükségletük szerint tölthetnek fel pénzzel minden hónap elején.

Mivel a mátraverebélyiek összesen 15 millió forintos áramtartozást halmoztak fel, a kerekasztal javasolta az önkormányzatnak, hogy vezessen be adósságkezelési szolgáltatást. A kerekasztal szerint ez 3-5 millió forintjába került volna évente a falunak, de a tervből nem lett semmi, miután tavaly márciusban a kormány teljesen átrajzolta a segélyezési rendszert.

Ehelyett elkülönítettek egy 200 ezer forintos segélyezési alapot, amit kamatmentes kölcsönökre fordítottak. Ebből egyszerre maximum 15 ezer forintot vehettek fel a rászorulók, de Berki szerint ennek az volt a hátránya, hogy csak a fix jövedelműek kaphatták meg, a legszegényebbekhez nem jutott el. Végül a program nem is volt hosszú életű, mert sokan nem fizették vissza a kölcsönt, az önkormányzat pedig nem figyelt oda eléggé a behajtásra.

Az adósság miatt a helyiek gyakran kérnek kölcsön egymástól, és sokszor kell az uzsoráshoz fordulniuk, amit az Autonómia Alapítvány által javasolt spór-kassza programmal is próbáltak megoldani.

“Nagyjából harmincan összefogtunk, és Darazsak néven alakítottunk egy kört. Havonta beadtunk fejenként háromszáz forintot, és akinek éppen nem volt pénze ételre vagy gyógyszerre, kölcsönözhetett a kasszából. Hat hónap után már 39 ezer forintunk volt, amikor az alapítvány megduplázta az összeget. Egy gázpalackot még venni tudtunk belőle, de amikor 90 ezer volt a kasszában, az már felfoghatatlanul soknak tűnt az emberek számára, és elkezdtek elmaradni a visszafizetésekkel, azt hitték, úgysem fog elfogyni. Aztán persze elfogyott, pedig egy évig nagyon jól működött a program. Még téli tüzelőre is jutott volna, ha tovább folytatjuk” – mondta Szappanné Csikós Diána szervező.

Már nem ciki összefogni a másikkal

Bár a kerekasztalnak nem minden javaslata valósult meg, a résztvevők mind egyetértenek abban, hogy megérte létrehozni, hiszen végre sokan megtanulhatták, érdemes összefogni a közös célokért, ráadásul a falu két része közt is megindult a párbeszéd.

- A kerekasztal teljesen megváltoztatta a szemléletmódomat, már máshogy látom az emberek problémáját – mondta Csikós Diána. Szerinte az is fontos volt, hogy nemcsak a problémákat gyűjtötték össze, hanem megtanulták értékelni a falu előnyeit is. “Van egy csomó olyan előnyünk, ami máshol hiányzik. Például van orvosi rendelőnk, védőnőnk, iskolánk, postánk, jól működik a közmunka, és a 21-es út miatt jó a közlekedés is” – mondta. Csikós szerint az összefogást jól mutatja az is, hogy a közmunkásokkal már közösen tervezik, hogy ellátogatnak az egyik közeli falunapra.

"Mindenki bead pár száz forintot, kibérlünk egy buszt, aztán megnézzük a fellépőket. Nótár Mary meg Kis Grófó lesz, akiket szeretünk. Egy kis szórakozás mindenkinek jár."

- Szurovecz Illés / abcug.hu -