Idén a tavalyinál is több migráns érkezhet

Debrecen - Tarjányi Péter szerint geopolitikailag hazánk van a legrosszabb helyzetben; a biztonságpolitikában mindig a legrosszabb forgatókönyvre kell készülni.

Olyan jogszabályokat próbálnak bevezetni a terrorveszélyről előkészített alkotmánymódosításban, amelyekre nincs szükség, mert érdemben nem változott a fenyegetettség hazánkban – véli Tarjányi Péter biztonságpolitikai és rendőrségi szakértő. Mint mondja, a felvetés gumicsontnak jó, illetve az ellenzéket próbálták olyan helyzetbe hozni, ami alapján rájuk lehet fogni, hogy a terroristák mellé álltak, az ellenzék viszont szakmai programokat készített. Úgy véli, a jó idő beálltával ismét megindulnak a migránsok, a tavalyinál nagyobb nyomásra számít.

A miniszterelnök arról beszél, hogy nemzeti megoldásokra van szükség. A szakértő szerint viszont ez az elképzelés téves, mivel az ország déli és keleti határa 1074 kilométeren sík. – Összesen 10 ezer rendőr áll rendelkezésre, ami száz méterenként jelent egy embert. Ezzel az állománnyal az ország nem képes megvédeni a határait. Ezt tudják a menekültek és az embercsempészek is – állítja. A kormányzat azon elképzelésével, hogy a görög–macedón határ lekerítésével útját lehet állni a migránsoknak, szintén nem ért egyet, Görögországnak ugyanis Albániával is van közös határa. Magyarországnak tavaly nem a kerítése volt erős, hanem a menekültek, migránsok tudtak másfelé kerülni – mondta Tarjányi, akit a romagyilkosságokról is kérdeztünk.

Több szakember beszélt arról, hogy a cigánygyilkosságokért elítélt négy férfi – Debrecenben és környékén éltek – külső segítség nélkül aligha tudta volna elkövetni a hat halálos áldozattal járó, kilenc helyszínt érintő bűncselekmény-sorozatot. Osztja a vélekedésüket?

Tarjányi Péter: Messzebbről indulnék. Nem kérdés, hogy ők voltak az elkövetők, a bíróság jogerősen is elítélte őket januárban. Számomra a gátlástalanság volt a legfeltűnőbb a támadássorozatban, ami egy-egy elkövetőnél előfordul, de több embernél egyszerre nagyon ritkán. Ahogy gyarapodtak a támadások, egyre inkább ejtettem a pszichopata szálat, s az rajzolódott ki, hogy mély meggyőződés és szervezettség kell legyen a csoport mögött. Idehaza gyakran nem vizsgálják azokat a személyeket, akik például a fegyverek beszerzésében, pénzügyileg, vagy éppen pszichésen segíthetik a támadókat. Ezekre a cselekményekre is fel kellett készülni, mert az olyan pszichés nyomás, mint ami a tűzharccal jár, ahol emberekre kell lőni és gyerekek halnak meg, nem tartozik a mindennapi rutinunkba. Illetve még egy épület megközelítéséhez szükséges ismereteket sem lehet csak oktatóvideókból megtanulni. Két ízben is volt alkalmam szakértőként betekinteni a dokumentumokba. Azt láttam, hogy a negyedrendű vádlott Cs. István (róla derült ki, hogy a katonai elhárítás titkos kapcsolata volt) nem játszott domináns szerepet a bandában. S ha hozzávesszük, hogy – miként arról az ügyész is beszélt – a besenyszögi támadásnál akadnak tisztázatlan részletek, elképzelhetőnek tartom, hogy vannak olyanok, akik a háttérben, például a fegyverbeszerzésben segíthettek. Látható például a novemberi párizsi támadás kapcsán, még mindig tart a nyomozás, mert rájöttek, hogy voltak, akik a tippet adták, vagy a terepet derítették fel, mások a fegyvert szerezték be, s a nyolc-tíz elkövető mellett legalább tucatnyi segítő működött közre. Évekbe telhet míg a teljes háttér ismert lesz.

Az ügyre jobban rálátó forrásunk szerint akár más ország titkos szolgálatának keze is benne lehetett a bűncselekmény-sorozatban. Elképzelhetőnek tartja?

Tarjányi Péter: Semmit nem zárnék ki, de erre nagyon kicsi esélyt adnék. Szomorú, de nem kivételes eset volt ez a világban, máshol is előfordultak titkosszolgálati fiaskók. Németországban hét év alatt tíz embert gyilkolt meg egy háromtagú neonáci csoport (egy titkos ügynök több alkalommal is járt a gyilkosságok helyszínén). Ott rögtön nekiláttak a BND rendszerszintű átvizsgálásának.

Meglátása szerint hol hibázott először a rendőrség?

Tarjányi Péter: Utólag számomra a legnagyobb hibának az tűnik, hogy nem merült fel, az első támadásoknak már közük lehet egymáshoz.

Öt-hat támadás után lehetett először erről hallani.

Tarjányi Péter: A hetedik akció, Tatárszentgyörgy után merült fel először (felgyújtották egy cigány család házát, majd rálőttek a menekülőkre, a támadásban ketten meghaltak). Itt hibáztak a nyomozók, de azok nem stratégiai hibák voltak. Hozzáteszem, évekig nem ismerték fel a támadások közötti összefüggést az előbb idézett német esetnél sem.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A sajtóban olyan információkat is lehetett olvasni, hogy az FBI-tól érkezett szakemberek segítségével sikerült a támadók mobiltelefonjának cellainformációit kiválogatni.

Tarjányi Péter: Ez egyszerűsítés. Az viszont tény, hogy elképesztően sok, 300-350 nyomozó dolgozott az ügyön. Átláthatatlan mennyiségű információ keletkezett. Az uzsorások egymás közötti leszámolásától, egészen a bűncselekmény másolásig, legalább tucatnyi nyomozati szál volt, ám az az egy nem volt meg, amire felfűzve egésszé állhatott volna össze. Nagyon komoly nyomozati munka kizárni, hogy melyik miért nem lehetséges. Miután a nyomozati irány meglett, a külföldi szakemberek technikai segítsége a cellainformációkkal is jól jött. Addig viszont ez csak egy adat volt a sok közül.

Nagy ügyekben mennyire bénítja meg az alsóbb szinteken dolgozó nyomozók munkáját a fentről érkező elvárás?

Tarjányi Péter: A rendőri, titkosszolgálati szakmára, de más rendszerekre is igaz, hogy az irányítás szintjén megjelenik a politika. A szakpolitikai és operatív vezetők is megpróbálják kitalálni, hogy mit akar a felső vezetés, és meg akarnak felelni. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a társadalom a filmek szintjén mozog: azokban 90-100 perc alatt meg kell oldani a problémát. Ez nyomás a rendőrökön is. Azok, akik e feltételek között is hozzák az eredményeket, gyűjtik a csillagokat és elismeréseket, karriert építhetnek. El lehet képzelni, mi van akkor, ha nincs eredmény! Félni kezdenek a feladattól, s eluralkodik a „csak ne én kapjam meg” szemlélet. S ha már valaki azon gondolkodik, hogy hogyan tud az üggyel taktikázni, egyre messzebb kerül a megoldástól.

A Balla Irma-gyilkosság esetében a rendőrségi nyomozás során és az ügyészi eljárásban is a szemünk előtt játszódott le ez a folyamat. Ha már szóba került a politika: milyen befolyással van a rendőrség munkájára?

Tarjányi Péter: A szilveszter éjjelén Kölnben történtek analógnak tekinthetők a hazai viszonyokkal. Ne gondoljuk, hogy nincs hatással a rendőrségre, ha a politika elkezdi tematizálni, s a médián át fogalmakkal teletűzdeli a közéletet! Ha nap mint nap azt halljuk, hogy a menekült migráns az terrorista, akkor azt fogjuk tapasztalni, mint az utcán tartózkodó járőr Kölnben: azzal jelentkezik be a rádión az ügyeletre, hogy több száz terrorista randalírozik a pályaudvar előtt. Mit tesz ilyenkor a jó rendőri vezető? Nem járőröket, hanem speciális erőket vezényel oda. Így fordulhat elő, hogy a randalírozó és nőket zaklató tömeg ellen nem lép fel a rendőrség, elvégre a terroristákra nem rontanak csak úgy rá. A járőr rosszul mérte fel a szituációt, rendészeti válságot kiváltva ezzel.

Ez történt 2006-ban az MTV Szabadság téri épületének ostromakor is. Én is kaptam SMS-t akkori vezető kormánypárti politikustól, hogy „kitört a forradalom!”. Erről beszélt akkor a Hír TV tudósítója is, miközben a Kossuth téren 650 rohamrendőr állig felfegyverkezve várt. S mivel a parancsnok nem tudta magát függetleníteni a külső behatásoktól, rosszul döntött, forradalmároknak látta a huligánokat, ezért következett be az ismert végkifejlet. Visszatérve a kérdésre: az elmúlt 25 évben minden parlamenti párt kikérte magának, hogy a nyomozóhatóságok politikai megrendelésre dolgoznának. Mint két cintányér, úgy verődik össze a mindenkori kormánypárt és ellenzék, közte pedig a levegő a rendőrség.

1996-ban, az alvilági leszámolások idején Horn Gyula (MSZP) miniszterelnök öt tábornokot – többek között a mostani belügyminisztert, Pintér Sándort – váltott le, mondván „ez nem közbiztonság”. Ha akkor nincs a vezetőségcsere, hamarabb lezárhatták volna azokat az ügyeket. Másik eset: 2006. október 23-i tüntetésen a lovasroham során szakmai hibákat vétenek, úgy lövöldöztek a rendőrök, mint a csőszök a szőlőben, mégis kitüntették a vezetőket. Néhány hónappal később viszont a Zsanett-ügy néven elhíresült botrány kirobbanása után (egy 23 éves nő azt állítja, hogy rendőrök erőszakolták meg) leváltják ugyanezeket a főrendőröket (később jogerősen felmentik a rendőröket). Politikai érdekeket szolgáltak a váltások. Van szemléletes ellenpélda is, mégpedig a „Balaton császáraként” emlegetett Szlávy Bulcsú holttestének felderítése. A nyomozók addig játszottak az információkkal, mígnem a tettes hét évvel a gyilkosság után, 2004-ben maga ásta ki az áldozat bebetonozott maradványait egy garázs szerelőaknájából, miközben a hatóságnak fogalma sem volt, hol van a sértett. Ha a rendőrökön akkor politikai nyomás van, ez biztosan nem sikerül.

Jól értem, hogy ennek a cintányér-effektusnak köszönhető, hogy egy-egy kormányváltás szinte mindig vezetőváltást hoz magával?

Tarjányi Péter: Igen. Ismerek olyan külföldi rendőri vezetőket, akik tizenévek óta pozícióban vannak. Mindenhol zajlanak politikai harcok a városvezetésben, de szakmai ügyekbe nem folynak bele.

Lát különbséget a 90-es évek és a ma rendőri generációja között?

Tarjányi Péter: A mostaniak idomultak az elődeikhez. Rendszeresen találkozom a volt kollégáimmal, és gyakori az önkritika. A statisztikai szemléletet viszont komoly bajnak tartom, mert rosszak az alapjai. A hiba abból fakad, hogy az ismertté vált bűncselekményeket összegzik, a rendőrség pedig az érdekei szerint kozmetikázza a számokat azzal, hogy egy-egy bűncselekményt hányszor és milyen formákban jelenít meg a statisztikákban. Eközben 2004 óta nem készült látenciavizsgálat.

Azt mondta, hogy a szilveszter éjszakáján Kölnben történtek esetében rendészeti válságról, s nem a dzsihád új formájáról beszélhetünk. Miért gondolják az emberek mégis az ellenkezőjét?

Tarjányi Péter: A legnagyobb gond az, hogy a migráns kérdés keveredik a terrorizmussal – idehaza és Európában is. Emellett az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy minden mindennel összefügg. Ha az első világháború idejére visszamegyünk a Közel-Kelet kapcsán, azt látjuk, hogy az akkori vezetők nem vették figyelembe az etnikai, vallási, nyelvi határokat.

Fotó: Molnár Péter

Később is az számított, hogy hol vannak az olajmezők, s merre mennek a vezetékek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az arab világban bekövetkezett népességrobbanást. Csak Egyiptomban az elmúlt 30 évben a lakosság száma 30 millióról 90 millióra nőtt, vagy hogy az oktatás olyan fiatalokat termel ki, akik nem tudnak elhelyezkedni. Tudomásul kell venni – lassan megérkezve napjainkhoz –, hogy biztonságpolitikai szempontból nincs légüres tér: az Egyesült Államok kivonult a Közel-Keletről, a helyére benyomult az Iszlám Állam, illetve Oroszország és Törökország birodalmi léptékben gondolkodik. Putyin Oroszországról beszél, de a Szovjetunióról álmodik, olyan képességgel, amely a Föld bármelyik pontján be tud avatkozni, ha az érdeke úgy kívánja. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Szíria az első világháború végéig az Oszmán Birodalom része volt. Kudarcot vallott a francia egyházpolitika is azzal, hogy évtizedekkel ezelőtt eldöntötték, az állam nem finanszírozza mecsetek építését. Lett rá jelentkező: miután Szaúd-Arábia vagy Katar támogatni kezdte az építésüket, illetve a vallási oktatást, megerősödtek a szélsőséges irányzatok az országban. A Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében gyilkoló Kouachi-testvérek is autófeltörőként kezdték, a jobb élet reményében fordultak a szélsőségesség felé. Mert akit dzsihadistának nevelnek, az sztár lesz! Egy fiatalnak, aki addig vesztesként élte az életét, néhány perce egy szintre kerül például Hollande elnökkel, elvégre a tévében neki üzennek. Ezek csontvázszerűen dőltek ki a szekrényből tavaly, egyenesen Európára.

Tényleg olyan veszélyesek a migránsok, mint amennyire a hazai politika sugallja?

Tarjányi Péter: Elsődleges veszélyforrásnak azokat a terroristákat látom, akik már régóta Európában élnek, ők másod-vagy harmadgenerációs bevándorlók. Köztük több ezer szélsőséges van. Szintén komoly kockázati tényezőt jelentenek az Európában élő szélsőséges, térítő imámok. A harmadik szint a veszteseké, ide integrálódhatnak a bevándorlók, ha majd rájönnek, hogy Európában sincs kolbászból a kerítés.

A média működését figyelve az látszik, hogy hol Szíriáról, hol Ukrajnáról kell beszélni. Nyilván nem véletlen az összefüggés.

Tarjányi Péter: Az ukrán helyzet Európa másik nagy problémája. Putyin nehéz helyzetben van az európai és amerikai embargó miatt. Szergej Lavrov külügyminiszter többször elmondta, hogy Oroszország képes megoldani a menekültválságot. Ne gondolja azt senki, hogy az oroszok nem tudják: ha az Aszadhoz hű szír hadseregnek segítenek, azzal menekülthullámokat indíthatnak el. A szír-török határról hét-kilenc nap alatt az EU-ba lehet érni. Ezzel a tárgyalóasztalhoz lehet terelni Európát. Ez világítja meg, hogy az ukrán kérdés és a menekültválság történései nem egymástól független folyamatok. Szerintem idén több menekült érkezik majd, mint tavaly. Európa félrekezelte a problémát azzal, hogy pénzzel próbálta Törökországot megvásárolni. Ankara is tudja, hogy mindig emelheti a tétet, amire van is okuk: a Szuhoj repülőgép lelövése miatt például az orosz turistákra nem számíthatnak. Ez óriási bevétel kiesés. A határai védelméért persze Görögország is kérne: azt, hogy engedjék el az adósságai egy részét, más kérdés, hogy nekik nincs hozzá erejük. Amíg ezek az országok és az embercsempészek „akciófilmje” – képletesen szólva – sok tízezer kockával előrébb tart, addig Európa csak az események után kullog.

Tavaly napvilágra kerültek olyan kormányzati forgatókönyvek, amelyek szerint Kárpátaljáról nagyobb számban érkezhetnek magyar nemzetiségű menekültek, ha Ukrajnában bevezetik a hadiállapotot. Mennyire lehetnek ezek reálisak?

Tarjányi Péter: Nem reális jelenleg. Kelet-Ukrajnában gerillaháború zajlik, Oroszországnak pedig az az érdeke, hogy a Közel-Keleten teremtsen olyan helyzetet, amely felett Európa és az Egyesült Államok becsukja a szemét, s vége legyen az embargónak. Utána jöhet el az ukrán rendezés ideje. Úgy gondolom, Moszkva nem akarja elfoglalni Ukrajnát – nem mintha nem tudná ezt megtenni –, nem szeretnének háborúba bocsátkozni a NATO-val, amire ellenkező esetben számíthatnának. A balti államok pedig azért félnek, mert a NATO-nak nem olyan a hadereje, mint 1989 előtt. Ha Oroszország elindulna, joggal tarthatnának attól, hogy elesnek. De ez nem reális forgatókönyv.

- Szabó Zsolt László -

- Ratalics László -

Névjegy

Tarjányi Péter biztonságpolitikai, rendőrségi szakértő