2017.08.14. 08:45
Párhuzamosok, párhuzamosak
Debrecen - L<em>óverseny, pia, nők, ulti stb., mind jobbára a férfiember szórakozásának tartalmas formái A kiválasztásuk ugyan vitatható, de tartalmuk, érdekességük kétségkívül van. Illetve, ami engem illet, inkább csak volt.</em> T. szűcs József írása.
Debrecen - Lóverseny, pia, nők, ulti stb., mind jobbára a férfiember szórakozásának tartalmas formái A kiválasztásuk ugyan vitatható, de tartalmuk, érdekességük kétségkívül van. Illetve, ami engem illet, inkább csak volt. T. szűcs József írása.
Merthogy pár évtized után az ember belátja, hogy egyikben sincs túl sok szerencséje. Így aztán bölcsen felhagy szép sorban szinte minddel. De az elmét, már ami például nálam maradt belőle, továbbra is löketni kell némi adrenalinnal. Én fizikai világunk, az univerzum, s az azt alkotó furcsa részecskék titkaiból szemezgetek kikapcsolódásként. Igaz, nagyjából egy kukkot értek ezen ismeretekből. Viszont gyors, szinte azonnali sikerélményt hozhatnak. Hisz van abban valami megnyugtató érzés, amikor sötétség gyúl a hétköznapi ember fejében. Annak okán, hogy bizonyos témákban azonnal egy szintre kerülhet Nobel-díjas vagy várományos tudósokkal. Akik persze nem azért kapták a legmagasabb tudományos elmerést, amit még maguk sem tudnak. Ám például a sötét energiáról, régi mértékegységgel, nagyjából egy fél gépelt oldallal képesek többet elmondani, mint az, aki abban a pillanatban hallotta először a kifejezést. Holott ez a valami az ismert világegyetem uszkve hetven százalékát alkotja. Mégis, csupán kikövetkeztettük, hogy ilyesminek léteznie kell. S valószínű ellentettjéről, az úgynevezett sötét anyagról sincs sokkal több ismeretünk.
Összességében ismerni véljük a világegyetem négy százalékát. Mindössze ennyi az, amelyet látunk, észlelnek távcsöveink, érzékelünk, s részei vagyunk. Feltéve, hogy nem megyünk kísérleteinkben az anyagok ördögien kicsi részleteinek világába, a kvantumfizika terrénumáig. Amelyet művelői ugyan elfogadnak, ám ettől még számunkra képtelennek tűnő eredményeket hoztak kísérleteik. Például azt, hogy ugyanazon részecske egyszerre két különböző helyen lehet. Mi több, csak attól és akkor léteznek, ha éppen megfigyelik őket a kísérletek során. S ez nem egy másik világ fizikája, hanem ismert, akár mindennapi dolgaink legapróbb összetevőinek viselkedése. Mindez még a nehéz felfogásúnak nem mondható Einsteinek is sok volt. Azzal kommentálta, hogy ha hátat fordít a Holdnak, attól az még a helyén marad. Pedig amennyiben égi kísérőnket kvantum szinten vizsgálhatnák meg, akkor...
Akkor még nem említettük a párhuzamos univerzumok, így a kvantum multiverzum létének feltételezését. Amely szerint irdatlan számú világegyetem létezik, s egyik változata szerint mindegyikben ott van a Földünk. S ott vagyunk mi is. Csak éppen abban életünk minden választási helyzetében a másik alternatívát választottuk. Nem azt, amelyiket valós életünkben. Így valamelyik világban minden potenciális élethelyzetünk, s annak további „fej vagy írás” leágazásai megtörténnek velünk. Mind a hét milliárdunkkal.
Nekem szimpatikus teória. Mert ha így van, talán joggal reménykedem abban, hogy az egyik univerzumban csak akad valaki a hétmilliárdból, aki egészen idáig eljutott szerény soraim elolvasásában. Pedig a mi valós világunkban ugyanő bele sem kezdett...