Nemzeti jelképeink: erő, hűség, remény

Debrecen - A magyar címer több elemből áll, amelyek önálló fejlődési utat jártak be.

Nemzeti ünnepeink közül különösen március 15-én nemzeti büszkeségünk, öntudatunk megnyilvánulásaként piros-fehér-zöld színekben pompáznak az utcák, kokárdát tűzünk. 2014-ben a magyar Országgyűlés határozatban nyilvánította március 16-át a magyar címer és zászló napjává. Ennek ellenére mégis kevesen ismerik jelképeink valós történetét, fejlődését, pedig a magyar címer, zászló és kokárda története nagyon érdekes.

A magyar címer

Az Alaptörvény szerint „Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.” A leírásból is látszik, hogy a címer több elemből áll, amelyek önálló fejlődési utat jártak be.

Kettőskereszt és hármashalom

Lengyel források szerint a pápa Szent István királynak keresztet adományozott. A 12. század végén vélhetően bizánci hatásra került be az Árpád-ház szimbolikájába a kettőskereszt, mint uralkodó jelvény, ami először III. Béla király érmén 1190 körül, majd II. András egyes pénzein tűnt fel. IV. Béla már aranybulláján (arany pecsétjén) is használta. Innentől kezdve a jelkép használata más címerelemekkel kombinálva folyamatos volt.

„A korona és a kereszt legyen a pecsét ereje” fogalmazódott meg (latinul) V. István pecsétjének köriratában, utalva a címer felségjelvény voltára. A kettőskereszt talapzataként jelent meg a hármashalom a 13. század végén. A korona tövénél lévő nyílt korona ábrázolása már II. András egyes pénzein megjelent. A 17. század végén egy portugál szerzetes a hármashalmot az ország három nagy hegyével azonosította, amihez a 18. században társult – és azóta is jelen van a köztudatban – a Tátra-Fátra-Mátra hegyek szimbolikája.

Árpádsávok vagy folyók?

A köznyelvben „Árpádsávok”-ként definiált címerelem valójában egy vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező. Szabály szerint sáv(ok)ról akkor beszélünk, ha a vágások száma: páros.

Amennyiben számuk páratlan, akkor a pajzs: vágásos. Ez a címerelem először 1202-ben jelent meg II. András aranybulláján, amikor a vágásokban még oroszlánok is láthatóak, amelyek azonban később eltűntek az ábrázolásokból. Az évszázadok során a vágások száma is gyakran változott (páros és páratlan is előfordult, valamint a kezdőszín is változott). Még ma is él a köztudatban, hogy a vágások az ország nagy folyóit jelképezik.

Ez először Kassa város 1502. évi adománylevelében jelenik meg: amikor is az országcímer négy ezüst sávját a Dunával, Tiszával, Drávával, Szávával azonosítják. Mindez bekerült Werbőczy István Hármaskönyvébe is, ami széles körben elterjedve elmélyítette ezt a mesterséges társítást a köztudatban.

Amint láttuk a kettőskereszt és vágások uralkodói címerekként jelentek meg, a Zürichi címertekercsen Magyarország (Ungern) felirat áll a király címere mellett. A 14. század végére azonban már kialakult az „országcímer” fogalma is: Erzsébet királyné végrendeletében – közelebbit nem említve – már „Magyarország címer”-éről szól. A vágásos és kettőskeresztes címer együtt egy pajzsban – koronával fedve – először I. Ulászló pénzein jelenik meg. A címer fölé a 14. század óta helyeztek először nyílt, majd később zárt koronát, amit később felváltott a magyar Szent Korona ábrázolás. A vágásos-kettőskeresztes címert – fölötte koronával – nevezzük magyar kiscímernek.

Kossuth, Rákosi, Kádár

1849-ben a Habsburgok trónfosztása után a címerről lekerült a korona (sőt, még a kettőskereszt tövénél lévőt is eltávolították). Ezt az alakváltozatot nevezik Kossuth-címernek, ami hivatalosan 1918/1919-ben, 1946–1949 között és az 1956-os forradalom során volt hivatalos használatban. A Rákosi-korszakban szovjet mintára tervezett – minden történeti alapot nélkülöző – államcímer készült, amit 1957-ben az úgynevezett Kádár-címer váltott fel, ami szintén szovjet stílusú volt, a „nemzeti” vonásokat a pajzsban megjelenő piros-fehér-zöld színek szimbolizálták. A rendszerváltozást követő címervita során több változat is szóba került, ám végül a kiscímer vált újra államcímerré.

Szálkai Tamás

[related-post post_id="3797710"]

[related-post post_id="3797696"]