Nyáron kell-e tanulni?

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Feltétlenül legyen ritmusa a nyári napoknak, mert csak a jól tagolt ritmusú nap pihentet.

Régi, sokszorosan beigazolódott tapasztalat, hogy a szünetben „szünetelő” gyermek látszólag úgy kerül vissza szeptemberben az iskolába, mintha mindent elfelejtett volna, ám tudása hamar feleleveníthető újra, ráadásul vidám, jókedvű, kipihent gyermekként tölti az őszi hónapokat az iskolapadban, míg a szünetben tanulnivalóval nyaggatott társa szeptemberben még jól teljesít, ám sokkal hamarabb kifárad, mint a többiek, akiken csak decemberre mutatkoznak a fáradtság jelei. Egyszóval sem házi feladatot, sem semmiféle egyéb leckét, feladatot ne adjunk a gyereknek a szünidőre. Tanuláspszichológiai tény – bár mindmáig nem igazán akarjuk tudomásul venni –, hogy az igazán fontos dolgokat akkor tanuljuk meg, amikor nem csináljuk őket, illetve alvás közben. Mégpedig nem a mélyalvás, hanem az álmodás fázisában dolgozzuk fel, építjük be, rendezzük személyiségünk részévé a tanultakat – nyilatkozta Vekerdy Tamás pszichológus az Új Köznevelés című pedagógiai folyóiratnak.

Olvasni kell?

Amikor arról kérdezte a periodika szerzője a szakembert, hogy kötelező olvasmányt javasol-e feladni nyári olvasnivalóként, így válaszolt: „Arany János mondta idős korában, amikor megtudta, hogy a Toldi kötelező olvasmány lesz, hogy »Úristen, ezentúl magyar ember nem fogja élvezettel olvasni!«. De tréfán kívül, a kötelező olvasmányokat már előbb, akár a szülővel együtt érdemes elolvasni, nem pedig muszáj-jelleggel. A „kötelező” ugyanis mindig ellenállást, elutasítást szül. Az viszont igenis nagyon fontos, hogy a szülő minél többet olvasson fel a gyermekének, jóval többet, mint év közben! Erre a nyár lazább ritmusa kiválóan alkalmas: a kinti hőség elől hűs, besötétített szobába menekülve a téli estékhez hasonló intim hangulat teremthető meg. A felolvasásélmény ugyanis nagyon fontos: tápláló, feldolgozó élményt ad, szemben a tévével vagy a számítógép monitorával. Azok ugyanis leállítják nemcsak a mozgást – ami szintén nagy baj örökmozgó gyerekeink számára –, hanem a belső képteremtést is! A pszichológia elaborációnak, feldolgozásnak hívja a belső képalkotást, melyben feldolgozzuk félelmeinket, szorongásainkat, düheinket, vágyainkat, tapasztalatainkat. A képernyő külső képe leállítja a belső képalkotást. A gyerek tehát testileg-lelkileg „blokkolt” állapotban van, nincs mozgás, duzzad az aktivitás, nincs feldolgozás – s mindez előbb-utóbb agresszióban robban” – emelte ki a szakember.

Oldottan és lazán pihenni

A nyári szünidőben két dologra figyeljünk. Egyrészt oldottan, lazán pihenjünk! Engedjünk például a reggeli heverészés csábításának, ha úgy kívánja a gyerek. No, és nem kell a tanév közbenihez hasonló szoros beosztással, például percre szabályos étkezési renddel élni. Menjünk kirándulni, biciklizni, tervezzünk az eddigi napirendtől eltérő programokat! Másrészt viszont – még ha ez első hallásra ellentmondásnak tűnik is! – feltétlenül legyen ritmusa a nyári napoknak, mert csak a jól tagolt ritmusú nap pihentet. Az elfolyó napok egymásutánja egyáltalán nem pihentető, sőt, nagyon is fárasztó.

- folyoiratok.ofi.hu -