Boszorkánysírt találtak Hajdúböszörményben

Hajdúböszörmény - A lelet vizsgálata közelebb vihet bennünket hazánk történetének megismeréséhez.

Hajdúböszörmény területén arccal lefelé eltemetett boszorkány maradványaira bukkantak a közelmúltban. A Hajdúsági Múzeum régészét, dr. Bálint Mariannát a Napló arról kérdezte, kik voltak az Árpád-kor boszorkányai, illetve milyen veszteséggel járhat, ha építkezési szándékunkat nem jelentjük a múzeum felé. – A temetkezési szokások generációkon keresztül változatlanok voltak, egy adott népesség vallási hiedelmeire, a túlvilágról alkotott elképzeléseire ezekből lehet a legtöbb dolgot megtudni. Az környék lakóinak elmondása szerint évekkel ezelőtt a szennyvízcsatorna fektetése közben több alkalommal is emberi csontok kerültek elő. Ekkor már látható volt a rendellenes testhelyzetben elhelyezett holttest, mely fölött átvitték a vezetéket. Ezt követően több kábelt és vezetéket is átvezettek a temetőn, de ekkor sem érkezett jelzés a csontokról a múzeum felé.

A korábbi közműépítési munkák nagyon sok pótolhatatlan, és a böszörményiek kutatása szempontjából jelentős régészeti forrást semmisítettek meg. A szakember szerint amikor a markológép átgázol egy ilyen temetkezési helyen, ahhoz hasonlítható, mintha a Képes Krónikából kiszakítottunk volna egy oldalt. Az már sajnos sosem derül ki, milyen sírok voltak a Perczel Mór utcában, és mit tudtunk volna meg belőlük.

Hiedelem, hogy csak nők voltak a boszorkányok

A böszörmények kutatása szempontjából is nélkülözhetetlennek tartja a napokban megtalált boszorkánysír vizsgálatát dr. Bálint Marianna.

Akinek nincs múltja, annak nem lesz jövője"

– hangsúlyozta. – Történeti forrásokból tudjuk róluk, hogy a böszörmények a honfoglalókkal együtt érkeztek a Kárpát-medencébe. Mohamedán vallásúak voltak, elsősorban kereskedelemmel és pénzváltással foglalkoztak. A történetírás úgy tudja, hogy ez a település, amely Hajdúböszörmény északi határában található, ez volt a böszörmények egyik észak-alföldi központja.

A társadalom kirekesztettjei

– Abban a korban is előfordulhatott, hogy valaki a kezén vagy a lábán hat ujjal, illetve fogakkal született. De lehetett más olyan testi jellegzetessége, ami miatt a társadalom kiközösítette őt – állítja a szakember. – Akkoriban ezt nem igazán tudták másképp megfogalmazni, egyszerűbb volt boszorkányként megbélyegezni őket. A másik magyarázat, hogy jobban ismerték a gyógynövényeket, és valamilyen szinten értettek a különböző betegségek gyógyításához, amivel szintén kitűntek a társadalomból. Az is előfordulhat, hogy ezt a tudást nem mindig a jó cél érdekében használták fel, és nem gyógyításra. A mostani boszorkánysír esetében az antropológiai vizsgálat végén derül majd ki, hogy milyen nemű volt az elhunyt, de egyáltalán nem biztos, hogy nő. Az, hogy a múltban a boszorkányként titulált emberek mind nők voltak, csupán köztünk élő sztereotípia, amitől nem tudunk elvonatkoztatni – tudtuk meg a Hajdúsági Múzeum régészétől.

SZD