Rendezői kérések közt levitált a színész

Debrecen – Négy éve szakadtan, egy forint nélkül álltam a cannes-i tengerparton, és zenéltem a barátaimmal, tavaly pedig szmokingban feszengtem, limuzinnal vittek. Előbbi kényelmesebb volt, irtózom a csillogástól – emlékezett vissza Jéger Zsombor, a Jupiter holdja című film főszereplője.

Reggel elmentem a forgatásra, ha ott volt a daru, akkor tudtam, ma is lesz repülés.”

Negyvenöt méter magasban

Mundruczó Kornél alkotását a 70. Cannes-i Fesztivál Arany Pálma díjára jelölték, a közönség állva tapsolt a bemutató után. S bár a sajtó megörökítette felvételek tanúsága szerint a debreceni származású, egykori adys diák, Jéger Zsombor meghatottan, örömmel élte meg a sikeres estét, a film keddi közönségtalálkozóján, az Apolló moziban úgy nyilatkozott: nem kívánta ezt az eseményt, az efféle rivaldafényt, izgult előtte. Kollégája, Nagy Zsolt – e filmben is játszik, s korábban a Szabadesés főszereplőjeként járt a francia városban rendezett szemlén – nyugtatta meg azzal, hogy Zsombor a forgatáson a tőle telhető legjobban teljesített, sok energia befektetésével elvégezte ezt a munkát, tehát tiszta lelkiismerettel, emelt fővel fogadja el az ünneplést.

A megérdemli szót nem kérdőjelezi meg az, aki látta a filmet. Mégis egyre halványuló, túl enyhe kifejezésnek tűnik annak fényében, amit a forgatásról mesélt az akkoriban végzős színművészetis fiatal. Egy haslövéseket túlélő, az apjától már a határon elszakadó, menekült szír ifjú bőrébe bújni, hányatott sorsát, félelmeit megmutatni – lelkileg súlyosan terhelő feladat. Zsombor mégis a fizikai megpróbáltatásokat emelte ki. A történet szerint ugyanis a határátlépéskor szerzett lőtt sebekkel együtt új képességre is szert tett a főszereplő, Aryan Dash­ni: lebegni tud. A rendező azonban nem a számítástechnikára és a green boxra bízta a főváros felett levitálás látványát, hanem emelődarukra, hevederekre, valamint Zsombor tűréshatáraira. Negyvenöt méter magasba is felhúzták a színészt, minden repülésjelenet valós magasságban zajlott. A beszélgetés e pontján Váró Kata Anna színház- és filmkritikusból kibukott: még szerencse, hogy nem vagy tériszonyos. „Sajnos, de.”

Sok fogyás, kevés alvás

Az alkotók a film főszerepére három hónapig keresték a megfelelő személyt a Magyarországra érkező bevándorlók között. Többen azonban a továbbutazás után nem tudtak visszatérni, fel kellett volna adniuk a menekült­státuszukat. Utolsó elkeseredett próbálkozásként még Angela Merkelnek is levelet írtak, egyik kiszemeltjük ügyében, de nemleges választ kaptak. A forgatás előtt néhány nappal egy színházi munka kapcsán került a rendező látóterébe Jéger Zsombor.

– Kipróbáltak. Találkoztam a dr. Sternt játszó színésszel. Merab Ninidzét csupa szív embernek ismertem meg. Szívesen voltam a közelében. Aztán elvittek egy kaszkadőrcsapathoz, egyikükhöz rögzítve egy darutelepen megnézték, hogy bírom-e a magasságot. Majd belecsöppentem ebbe a filmbe, jártam menekültek között, tanultam a szír szokásokról. Borzasztó volt ezt a sorsot eljátszani. Kornél arra kért, hogy ne nagyon egyek húst, a forgatás három hónapja alatt sokat fogytam, keveset aludtam – mondta.

Azt sosem lehet tudni…

Kezdetben nehezen viselte, hogy sosem tudta, mire számíthat holnap. Rendezői szándék volt amögött, hogy csekély részleteket árult el a munkafolyamat következő lépéseiről, és az adott napi felvételeket sem kívánta megmutatni a játszónak, aki addig kamerákhoz alig szokott, leginkább színpadi múltja volt. „Felfogtam, hogy az életben is ez van, mindennap lehetnek meglepetések, és sodródtam ezzel a filmmel, ahogyan a főszereplő sodródott Európában.”

Elhangzott, hatalmas a feszültség egy ilyen forgatáson, a pályakezdő színész fejében gyakran megfordult, hogy a készenlétbe állított technika napi bérlése 20 millió forint, s ha hibázik, az alkotók idejével játszik. A rendező azonban leginkább a végeredményre koncentrált, s tőle megszokott módon egyedi megoldásokat eszközölt. A fejébe vette például, hogy az általános néhány másodperces snittek (vágástól vágásig tartó rész) helyett, hosszú 1–1,5 perceseket kívánt rögzíteni. Emiatt a legtöbb jelenet harmadszorra sikerült hibátlanra, és gyakorta fölvettek egy negyedik biztonsági anyagot is. Az említett filmfesztiválra jelöltek között ez volt az egyetlen, amelyet nem digitális technikával rögzítettek, hanem filmre. Az is egyedi, hogy a repülésjeleneteket valóban magasba emelkedve vették föl.

A sziget

Nem csak a lebegés s annak rögzítéstechnikája született a helyszínen. Zsombor úgy nyilatkozott, rengeteget változtattak menet közben a forgatókönyvön, állandó improvizáció volt a folyamat. A számos lehetetlennek tűnő, félelmetes helyzet megélése ellenére a főszereplő hálás ezért a munkáért, a sok tapasztalásért, igazán izgalmasnak tartotta. „Kornél egy sziget, nem nagyon akar megfelelni senkinek. Olyan alkotó, akinek van egy kép a fejében, van egy álma, és addig megy utána, míg meg nem valósítja. Fontos volt neki a csapatmunka. Szerettem a hozzáállásában, hogy képes volt elengedni minden mást, csak hogy kipróbálhasson új dolgokat.”

- Megyesi-Horváth Borbála -