Az Indiai-óceán édenkertje

Mauritius - Buddhista szentélyek, keresztény templomok, kínai pagodák, francia erődök: ez Mauritius.

A kalandos kedvű portugál hajósok az Indiai-óceánt járva egy csodálatos vulkanikus eredetű szigetre bukkantak a XVI. század elején. Akkor még nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget, elsősorban politikai száműzötteket telepítettek ide. Szerencsétlenek álmukban sem gondolták, hogy ez a hely ahol ők kényszerűségből tartózkodtak, egyszer a világ turizmusának kedvelt célpontja lesz. A sziget, mely Orániai Móric holland hercegről kapta nevét, ma Mauritius néven a csodát keresők egyik zarándokhelye. A vakítóan sütő nap, a trópusi őserdők, a valószínűtlenül kék óceán, a hófehér föveny, a zöldellő pálmák láttán Mark Twain író szavait jutottak eszembe: „A jó Isten a paradicsomot Mauritiusról mintázta”. A hihetetlen természeti szépségekkel megáldott aprócska földdarabon, amelynek területe csupán kétharmada Luxemburgénak, békességben élnek, a világ, különböző tájairól idesereglett emberek. Otthonra találtak itt indiaiak, afrikaiak, kínaiak, kreolok, s a holland, francia gyarmatosítók leszármazottai is. S természetesen ennek megfelelően, megtalálhatóak itt, a buddhista szentélyek, keresztény templomok, kínai pagodák, francia erődök.

A gasztronómia egyvelegei

Port Louis kikötő főváros, minden kirándulót elbűvöl sokszínűségével, modern épületeivel, a mecseteivel, templomaival. A citadella közelében az éttermekből ínycsiklandozó illatok áradtak, engedve a csábításnak mi is megtapasztalhattuk Mauritius különleges konyhaművészetét. Gasztronómiájuk különös egyvelege az arab, indiai, fekete afrikai, európai ízeknek. Mindehhez méltó hátteréül szolgál a fenséges természet, amely szinte maga is érintetlen szépségben pompázik. Ezt a tényt támasztja alá, a helyi piac hatalmas egzotikus gyümölcs-, zöldség, és fűszerkínálata.

Ezüstös csillogás

Másnap kirándulásra indultunk a sziget belsejébe, utunk a hegyvidék sűrű zöldjébe visz minket a tengerpart kékje után. A Trou aux Cerfs kialudt vulkánjának kráteréből csodálatos panoráma nyílik a környék vidékére. A magas hegyekről vízesések zuhannak alá, köztük a Tamarind-vízesés, ahol két lépcsőben 295 méter magasról zubog lefelé az ezüstösen csillogó vízfüggöny. S valóban a paradicsomban érezheti itt az ember magát, amint megmártózik alatta kiszélesedő folyammederben miközben a vízcseppek hullanak rá. Ebben a környezetben különleges állatvilág él, melyeket a nemzeti parkokban természetes élőhelyükön láthatjuk. Alig néhány méterre a vízeséstől struccok kecsesen szaladgálnak, a fák között orrszarvúak kocognak a kíváncsi tekintet elől. A lombok között majmok ugrálnak, a vízparton krokodilok, és teknősök süt­kéreznek. Itt fészkel még a kestrel madár is, amit a kihalás veszélye fenyeget.

Korallok színei

Mauritius lenyűgöző vízi élővilágát felfedezhetjük, ha búvárruhát öltünk és lemerülünk. Akik e képességgel nem rendelkeznek, azok is megcsodálhatják a víz alatti világot 35 méter mélyen egy tengeralattjáró fedélzetéről. A természetfilmekben már sokszor láttuk a korallok színes képződményeit, és az ott kergetőző – a szivárvány minden színében pompázó – halakat.

Ha kigyönyörködtük magunkat az óceán eme víz alatti csodájában, és ha van bátorságunk, akkor, szörfdeszkán is meglovagolhatjuk a végeláthatatlanul hullámzó Óceánt.

Dodókultusz

Feltűnt, hogy a kihalt nagytestű Dodó madárnak nagy kultusza van, mely szinte mindenütt felbukkan. Pólókon, bögréken, plüssállat formában. Nekem a Dodó étterem portálja tetszett, oda külön elzarándokoltam lefotózni. A dodó az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált. Keveset tudunk róla, annyi bizonyos, hogy a Mauritius szigetének őserdeiben található életmódot folytattak, ahol különféle növényi termésekkel, illetve kisebb gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Kihalásukat a telepesek által behozott disznók, kutyák, macskák és patkányok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait.

HBN–Becsi Etelka