Zákinthosz és a hamisítatlan görög életérzés

Zákinthosz - Tavernák, bárok, olajfák, tenger és napsütés várja a szigetre érkezőket.

A tavalyi buszos utazásunk emlékének hatására (még mindig önkéntelenül összerándul a gyomrunk, ha buszt látunk), idén úgy döntöttünk, repülővel utazunk az álom és boldogság szigeteként definiált görög szigetre, Zákinthoszra. Természetesen tízezer méter magasan is előjönnek mindenféle fóbiák és némi halálfélelem, de cserébe mindez alig tart két óra hosszáig. Debrecenben charterjáratra pattantunk ugyanis, s kisvártatva légi járművünk futóműve már a görög reptér aszfaltján suhant az álomnyaralás kapujába. Nem maradhatott el így a taps sem az utazóközönségtől, én pesszimista lévén azért megvártam, míg a lábam is földet ért.

Mindenhol megszólítanak

Egyenesen Tsilivibe vettük az irányt, és a szálláshelyünk elfoglalása után már azon kaptuk magunkat, hogy a parton heverészünk. A település két kilométer hosszú strandja kellemes első benyomást tett, a nagy hullámokkal tarkított tenger pedig csábítóan hívogatott. Megérkezésünkig azon aggódtunk, hogy esős idő vár ránk, de szerencsénk volt, így egy hétig élvezhettük a „görög” nap melegségét.

A nyüzsgő Tsilivi mindent kínál, amire csak egy turista vágyhat: tenger, olajfák, tavernák, bárok, üzletek sokasága, hamisítatlan görög hangulat, hatalmas (giccsbe hajló) szuvenírválaszték, és nem utolsósorban életvidám emberek. A görögök olyan kedvesek és közvetlenek, hogy az utca túloldaláról is megkérdezik, „how are you”, első találkozáskor is barátként ölelnek át, ha pedig megtudják, hogy magyar vagy, egészen biztosan van egy magyar emberrel megesett sztorijuk.

Legalább alapszinten beszélnek angolul, de ha mégsem tudnánk magunkat megértetni, jöhet a jól bevált kézzel-lábbal mutogatás. Nem meglepő talán, hogy magyarul is tudnak néhány szót, így illik nekünk is egy-két alapkifejezést görögül elsajátítani. Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor egy étteremben görögül megdicsértem az ételt, majd megkérdezte a pincér elismerően, hogy görög vagyok-e. Hogy ennek volt-e köszönhető, hogy a vacsora zárásaként ingyen kaptunk egy-egy felest, vagy egyébként is járt volna, azt azóta is jótékony homály fedi.

Veszélyes, keskeny utak

A görögök közlekedése meglehetősen hektikus, a szűk utcákon bukósisak nélkül repesztenek a motoron, és úton-útfélen ledudálják a másikat. Mint kiderült: nem egymás anyukáját szidják, szimplán így köszönnek egymásnak. Mindenesetre szerintem jobb rájuk bízni a vezetést, de természetesen, aki szeretne, bérelhet autót, motort vagy biciklit is. Habár Tsilivit csendesebb településként jellemezték, esténként igazán felpezsdült az élet – a felfokozott hangulathoz hozzátett a foci-vb és a rengeteg angol turista is.

Nem túl drága

Az árakat tekintve, a görögök nincsenek nagyon elszállva, körülbelül másfélszeres szorzóra számítsunk. A csapvíz nem iható, így be kell kalkulálni a víz árát is, de ehhez is jó áron (1,5 liter mintegy 50 centért) hozzájuthatunk, sőt nagyobb kiszerelésben is megvásárolhatjuk.

Egy-egy éttermi fogás átlagosan 10 euróra tehető, a sör 3 eurónál kezdődik, persze a szupermarketben ez is olcsóbban megvehető. Tudatosan odafigyelve akár spórolni is lehet, de az se aggódjon, aki attól fél, hogy nem tudja elkölteni a pénzét. Érdemes még itthon valutát váltani, Görögországban ugyanis kevesebb helyen használhatjuk a bankkártyát. Az esetben pedig, ha ott akarunk pénzt felvenni ATM-ből, számítsunk jókora többletköltségre.

Járjuk be a szigetet!

Ha már a szigeten járunk, mindenképpen nézzük meg a nevezetességeket is, akár egyénileg, akár szervezett kirándulás keretében.

Mi egy hajókirándulásra és egy buszos szigettúrára fizettünk be. Ezek során megcsodálhattuk a Zákinthosz jelképének választott Navagio-öblöt lentről és fentről is; kóstolhattunk finomabbnál finomabb borokat; megismerhettük az olívabogyókból készült helyi termékeket; gyönyörködhettünk a Bochali-kilátónál elénk táruló panorámában; hallhattuk a kabócák már-már fülsüketítő énekét. Teknőslesre is be lehet fizetni, melyen üvegfenekű hajóból lehet fürkészni a Caretta caretta teknősöket. Vagy a szerencsések, mint én, a „sima” hajókiránduláson is észrevehetnek egyet.

VK