A süllyedés csak az első trauma volt néhány Titanic-túlélőnek - 5 sztori, amit Hollywood kicsit elferdített

Az igaz történeten alapuló filmek néha tele vannak hiteltelen infókkal. Nem elég, hogy átsiklanak a kényelmetlenebb részletek fölött, vagy rosszul ábrázolnak valódi embereket, de sokszor olyan happy endet szúrnak be a történet végére, ami valamelyest elkendőzi a valóságban megtörtént szörnyű igazságot. Lehet, hogy a filmben ábrázolt sztori a legboldogabb pontján ér véget, de az alanyoknak ezután nem ritkán sokkal szomorúbb sors jutott. A Cracked összeállítása.

5. Az Én, Pán Péter című filmben látható családnak boldogtalan, és gyakran rövid élete volt.

Az Én, Pán Péter J.M. Barrie életéről szól (akit Johnny Depp alakít), valamint a Davies családdal kialakított kapcsolatáról; Daviesék inspirálták őt abban, hogy megírja Pán Péter történetét. Az édesanya film vége felé elhalálozik, az öt gyereket pedig Barrie veszi gyámság alá, így a néző könnyen azt hiheti, hogy innentől varázslatos és zökkenőmentes élet vár rájuk.

A fiúk élete viszont inkább volt fájdalmas, mint varázslatos. Többüknek is problémás volt a kapcsolata az atyáskodó Barrie-vel, a sajtó pedig kegyetlenül üldözte őket; minden lépésükről beszámoltak, és mindannyiukat Pán Péternek hívták annak ellenére, hogy valójában csak egyikük neve volt Peter. És a szalagcímek sem mindig voltak pozitívak.

A fiúk közül kettő fiatalon hunyt el elkeserítő körülmények között. George az első világháborúban vesztette életét 21 évesen, Michael pedig 20 éves korában vízbe fulladt, amikor az egyeteme medencéjében úszott egy barátjával. Sokan hiszik, hogy az utóbbi haláleset valójában öngyilkosság volt, lévén Michael még úszni sem tudott.

Nem meglepő, hogy Petert az gyötörte leginkább, hogy túl gyakran hozták kapcsolatba Pán Péterrel. Ez az összehasonlítás idős koráig elkísérte, és végül egy vonat elé vetette magát Londonban. A szalagcímek akkor - ugyancsak nem meglepően - így szóltak: "Pán Péter öngyilkos lett".

4. Eliot Ness élete teljesen szétesett, miután legyőzte Al Caponét (főleg az alkohol miatt).

Az Aki legyőzte Al Caponét egy bűnügyi dráma Eliot Nessről (akit Kevin Costner alakít) és szuperrendőrökből álló csapatáról, akik szembeszállnak Al Caponéval az alkoholtilalom ideje alatt. A film végén egy újságíró megkérdezte Nesst, mit kezd majd magával, ha vége a tilalomnak. Ness azt válaszolta: "Azt hiszem, iszom majd egy italt."

Ness pedig tartotta a szavát: a szeszcsempészek fölött aratott diadal után pár évvel masszív alkoholista lett belőle. Nem volt tőle szokatlan, hogy egy este alatt 20 italt is elfogyasztott. Egy ilyen este után cserbenhagyásos balesetbe keveredett, ami alaposan megtépázta renoméját, és még kényelmes közbiztonsági állását is elveszítette.

Alkoholizmusa tönkretette sármját és a családját is. Élete hátralévő részét pocakosan és nincstelenül töltötte, mígnem az ötvenes éveiben meghalt szívinfarktusban. Halálát többnyire figyelmen kívül hagyták; sok újság még gyászjelentést sem közölt róla.

3. A Gladiátor főgonoszából gyakorlatilag isten lett.

A Gladiátorban látható Commodus római császár (Joaquin Phoenix) először végez saját édesapjával, miután meghallja, hogy egy tanácsadó azt mondja neki, hogy a fia alkalmatlan az uralkodásra. Aztán halálra ítéli a kitűnő tábornokot, Maximust (Russell Crowe), aki a tervek szerint leváltotta volna őt. Ezen felül megöleti Maximus egész családját is. Maximus végül megmenekül a kivégzés elől, de rabszolgatartók kezei közé esik, akik gladiátorharcokra kényszerítik őt. Végül szembeszáll Commodusszal a végső leszámolásban, és győztesen kerül ki a csatából, még ha az életét is adja érte. Sikeresen hal meg, úgy, hogy népe szerette, míg Commodust a sárban fekve éri a film vége.

Maximus valójában nem létezett, úgyhogy ezeket a fiktív gyilkosságokat nem lehet az ő számlájára írni. Ennek ellenére rendkívül arrogáns alak volt, aki emberek és állatok féktelen lemészárlásáért volt felelős, valamint Róma kincstárát is teljesen kiürítette. Halála után viszont mégis istenítették.

A szenátust arra kényszerítették, hogy hivatalosan is ismerje el Commodust, mint isten. Annak ellenére, hogy szidalmazták és elfelejtették volna, számos kitüntetést vágtak hozzá. Arcképe érméket díszített, születésnapja pedig ünneppé vált, illetve posztumusz megkapta a megtisztelő Herculaneus Commodianus nevet is. Mindez Severus császárnak volt köszönhető, aki szoros kapcsolatban állt Commodus családjával, és helyre szerette volna állítani egykori barátja hírnevét.

2. Az Erin Brockovich, zűrös természetben látható város helyzete a film után csak rosszabb lett.

A film címszereplője az ismert történet szerint sikeresen veszi fel a harcot a Pacific Gas & Electric vállalattal, amely a kaliforniai Hinkley városát szennyezi egy chromium-6 nevű veszélyes vegyszerrel. Az eltaposott városlakókat nagy pénzügyi jóvátételhez, az őt alakító színésznőt, Julia Robertset pedig Oscar-díjhoz juttatja.

Ennek ellenére Hinkley egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt a film cselekményét követő években: a chromium-6-szennyezés ekkor valójában még kiterjedtebb volt, mint a jogi eljárás idején. Brockovich nemrég arról elmélkedett, hogy az általa kieszközölt változást semmissé tették a hatalom emberei, és hogy azok a problémák, amelyekre 20 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet, még mindig léteznek.

Hinkley manapság gyakorlatilag szellemváros. Az emberek és a vállalkozások tömegesen hagyják el a területet, a Pacific Gas & Electric pedig sorban vásárolja meg a helyi ingatlanokat, hogy megelőzzék a jogtalan területfoglalásokat.

1. Néhány túlélő számára a Titanic elsüllyedése csak a kezdet volt.

Napokkal azután, hogy a Titanic-katasztrófa túlélői partot értek volna, a szenátus elé vitték őket, ahol komoly meghallgatások sorozatán kellett részt venniük. Azt szerették volna megtudni tőlük, hogy történt pontosan a baleset. Az eljárás sok túlélőnek okozott traumát, mivel újra fel kellett idézniük a szörnyű eseményeket.

És ők még olcsón megúszták. Hat kínai túlélőt az érkezésükkor bezártak, majd deportálták őket, illetve az USA-ba utazás lehetőségét is megvonták tőlük az 1882-ben érvényben léptetett, kínaiak ellen szóló beutazási tilalom miatt. Soha többé nem hallottak felőlük.

Sok férfi túlélőt szégyenítettek meg, mivel a közvélemény szerint nekik át kellett volna adniuk a helyet a nőknek és a gyerekeknek a mentőcsónakokban. A népharag egyik legnagyobb áldozata egy Masabumi Hosono nevű férfi volt, aki elveszítette állását, miután visszatért Japánba. Kegyvesztettként élte tovább élete hátralévő részét: az újságokban és az iskolai tankönyvekben is gyávaként bélyegezték meg őt. Normál esetben ennél jóval súlyosabb bűnt kellene elkövetni egy ehhez hasonló gyűlölethullámhoz.

A White Star Line hajótársaságot végül nem tették felelőssé a tragédiáért. A túlélők - akik közül sokan maradandó sérüléseket szenvedtek, nagyfokú traumán estek át, valamint elveszítették szeretteiket és értékeiket - csoportos keresetet nyújtottak be a társaság ellen, mintegy 16 millió dollárnyi kártérítést követelve. A White Star végül ennek töredékét, 664 ezer dollárt fizette ki számukra.

Forrás: Cracked

[related-post post_id="4097484"]

[related-post post_id="4097111"]