Amiről nem biztos, hogy tudtál: 6 őrült érdekesség a világtörténelemből

Még a történelem legnagyobb eseményei mögött is találni egy aprócska, szokatlan rezzenést, egy előre be nem tervezett pillanatot, ami aztán valahogy rendre feledésbe merül a súlyos évtizedek és évszázadok alatt. A Cracked összeállítása most segít újra a felszínre hozni ezeket a történéseket.

6. A második világháborúban brit matrózok a saját tengeralattjárójukra vittek egy rénszarvast, pusztán udvariasságból

A nemzetközi diplomácia veszélyes terület, ahol a legkisebb megcsúszás is végzetes lehet. Így amikor a legerősebb szövetségesed ajándékot ajánl fel neked barátsága jeléül, azt a körülményektől függetlenül érdemes elfogadni. Még akkor is, ha az egy rénszarvas. És te pedig tengeralattjáróban vagy.

A második világháború korai szakaszában a HMS Trident nevű brit tengeralattjáró épp az északi sarkkörön csatázott a németekkel. Ezt igencsak nagyra értékelte a helyben állomásozó szovjet haditengerészet, amelynek a háború kezdete óta semmilyen erősítése nem volt. Egyik nap egy szovjet admirális épp a Trident kapitányával beszélgetett, akinek felesége az otthoni hótakarítás miatt panaszkodott. Az admirális erre rávágta, hogy egy rénszarvasra lenne szüksége. Mindketten elnevették magukat, de az admirális aztán tényleg beállított egy ajándék rénszarvassal. A britek udvariasan elfogadták az állatot, de fogalmuk sem volt róla, hogy mit kezdjenek vele, így elkezdték a torpedólyukon keresztül benyomni ajándékukat a tengeralattjáróba.

A Pollyanna nevű kis szarvas a Trident legénységével élt a következő hat hétben, ezalatt mohát és sűrített tejet evett, a felszínre emelkedésnél pedig előszeretettel lökte arrébb a matrózokat, hogy minél hamarabb friss levegőhöz jusson. Ennek ellenére a legénység nagyon megszerette az állatot, a kapitány pedig még azt is megengedte neki, hogy saját ágya alatt aludjon.

Végül, annak ellenére, hogy Pollyanna még a tengeralattjáró térképét is megkóstolta, a Trident biztonságban visszaért Angliába. Sajnos a sűrített tej és a testmozgás hiánya megtette a hatását: az állat annyira megnőtt, hogy segítség nélkül nem fért ki azon a lyukon, amelyen keresztül bejutott, így egy matróznak egy seprű és egy hajtókar segítségével kellett őt kitolnia a szabadba. Pollyanna ezután leszerelt a haditengerészettől, és a londoni állatkertbe költözött, ahol élete végéig traktálta háborús történeteivel a többi lakót.

5. A berlini fal leomlásának legfurább mellékhatása: drasztikusan megugrott a banán iránti kereslet

Évtizedeken át tartó elszigeteltség után német családok generációi egyesültek újra, amikor leomlott a berlini fal. Amikor a keletnémetek ellátogattak az ország nyugati - egyszerre ismerős és idegen - területeire, mindössze egy kérdésük volt: "hol vannak a banánok?"

Az közismert tény, hogy a kommunizmusban nem volt túl megszokott a luxustermékek tömegkereskedelme. Az egyetlen banánforrásuk Vietnam volt, de az onnan érkező szállítmány jelentősen megbarnult és kiszáradt, mire az NDK-ba ért.

De amikor lehullott a vasfüggöny, a lelkes keletnémet látogatók gyorsan rájöttek, hogy a fű és a banán is zöldebb a másik oldalon. Éveken át tartó jelenség volt akkoriban, hogy az egykori keletnémetek tömegesen állnak sorba a vegyeskereskedések előtt, csak hogy banánhoz jussanak. Minél kevésbé volt érett a gyümölcs, annál jobban vitték, a zöld banánok ilyesfajta népszerűsége pedig igencsak szokatlan volt a nyugatnémeteknek.

Még a "sárga őrület" elmúlása után is azzal vicceltek a németek, hogy a keletnémetek valójában nem a demokráciáért, hanem a banánok miatt lázadtak fel, "banánforradalomnak" nevezve a német újraegyesülést. A jelenségre még egy német mondás is született. Amikor valahol nagy a sor, gyakran így viccelődnek: "Mi van, itt banánokat osztogatnak?" Ki mondta, hogy a németeknek nincs humorérzékük?

4. Két ellentétes oldalon álló haditengerészeti parancsnok a barátságot választotta az első világháború helyett

A Nyasa-tavon (ma: Malawi-tó), mivel a németek által felügyelt Tanzánia és a brit Malawi határán feküdt, mindkét ország haditengerészeti jelenlétére szükség volt. Ez az unalmasnak hangzó meló a brit Edmund Rhoades parancsnoknak és a német Berndt kapitánynak jutott, akik egy évtizeden keresztül járőröztek a tavon. Ezen idő alatt jó barátok lettek, és sok éjszakát iszogattak át.

De amikor Anglia hadat üzent Németországnak 1914 augusztusában, a két ivócimbora hamar egy óriási konfliktus két oldalán találta magát. Rhoades volt az első, aki megkapta a híreket, és nem túl becsületesen lesből indított támadást régi barátja ellen. A HMS Gwendolen fedélzetéről tüzet nyitott Berndt SS Hermann von Wissmann nevű hajójára, ami akkor épp a kikötőben vesztegelt javításra várva. Egyetlen sortűz semlegesítette a hajót, Berndt pedig mentőcsónakba ugrott, és a támadó Gwendolenhez evezett, majd azt kiáltotta: "az istenit, Rhoades, részeg vagy?"

Rhoades erre felhívta ellenfelét a hajójára, hogy elmagyarázza a helyzetet. Ahelyett, hogy véres ütközetbe kezdtek volna, Rhodes rájött, hogy egy gyors, csendes támadás megoldhatná a helyzetet, és hamar véget vetne a háború rájuk eső részének. A két fél egyezséget kötött: eszerint Rhoades "elkobozza" Berndt fegyvereit, és Berndt pedig belemegy ebbe az egész elfogósdiba. Így a háború kitörése után néhány órával a Nyasa-tavon befejeződött a harc, a két kapitány pedig visszatért kényelmes rutinjához.

3. Az első ember az űrben a frászt hozta néhány farmerra

1961-ben Jurij Gagarin kozmonauta bemászott a Vosztok-1 kapszulába, és meglátogatta a világűrt, elsőként az emberek közül. És amikor visszatért, belőle lett néhány ijedt farmer első UFO-észlelése.

Mivel nem volt biztos, hogy Gagarin egyáltalán visszatér, és a számítógépek, melyek kilőtték őt az űrbe, gyengébbek voltak, mint egy Game Boy Color, a kozmonauta előzetesen belőtt landolási területe gyakorlatilag egész Északnyugat-Európa volt. Ráadásul Gagarinnak ejtőernyővel kellett kiugrania a szerkezetből, miután belépett a Föld légkörébe.

Ereszkedés közben a kapszula elkezdett pörögni, és Gagarin majdnem eszméletét vesztette a katapultálás előtt. Ezután egy Szaratov nevű falu környékén ejtőernyőzött le a földre, de a település lakosainak fogalma sem volt arról, hogy országuk embert küldött az űrbe. Az első két ember, aki meglátta az igencsak dezorientált űrhajóst, egy Anna Taktarova nevű farmer és unokája, Rita volt. A nő a krumplitermesztéssel volt elfoglalva, amikor Gagarin a narancssárga űrruhájában és az arcát teljesen elfedő sisakban odasétált. A két hölgy erre kissé bepánikolt, de Gagarin megnyugtatta őket, hogy ő valójában szovjet, és most érkezett az űrből.

2. Egy francia falu véletlenül meggyászolt egy első világháborús latrinát

George S. Patton tábornok Franciaországban szolgált az első világháború alatt, és bevetette az akkor még erősen újdonságnak számító tankokat is. Patton nagyon értett hozzájuk. Annyira, hogy felkérték arra, hogy indítson saját tankiskolát egy Bourg nevű falu mellett.

Pattont egyszer meglátogatta a falucska polgármestere, aki azt szerette volna tudni, a tábornok mely katonája halt meg nemrég. A kérdés meglepte Pattont, mivel ez az időszak olyan ritka alkalom volt az életében, amikor épp senki nem vesztette életét körülötte. Amikor Patton a katona nevéről érdeklődött, a polgármester azt mondta neki, kövesse őt egy friss sírhoz, amelyet a város határában ástak meg. Viszont amikor Patton megvizsgálta a helyet, rájött, hogy az valójában csak egy lezárt latrina volt.

De mégis hogy téveszthettek össze Bourg lakói egy vécét egy sírhellyel? Mint kiderült, teljesen logikusan. A katona, aki lefedte a lyukat, két darab pálcára erősített figyelmeztetőtáblával látta el a területet, a jelzés pedig leginkább egy temetőkben megszokott keresztre hasonlított. Patton pedig soha nem szólt a falusiaknak, hogy lényegében egy vécét gyászolnak.

A sztorinak azonban itt nincs vége: 1944-ben, amikor Patton visszatért Franciaországba, a konvoja újra elhaladt Bourg mellett, a helyiek pedig diadalmenetet rendeztek neki, melyben vasvillák, kaszák és gereblyék is előkerültek. A latrina jelzése pedig még mindig érintetlen volt, a lakók továbbra is gondozták a helyet.

1. XVI. Lajost azért fogták el, mert valaki felismerte őt a pénzen látható arcképéről

Egy ország uralkodójának lenni igen nehéz feladat, főleg akkor, ha alattvalóid annyira utálnak, hogy még a guillotine-t is feltalálják, csak hogy kipróbálják rajtad. XVI. Lajos francia király esetében ez volt a helyzet, így valahogy ki kellett osonnia saját országából, ez viszont nem olyan könnyű, ha az arcképe ott virít az emberek tárcájában.

Amikor a francia forradalom a király ellen fordult, Lajos és felesége, Marie Antoinette egy másik, vidéki palotába akart menekülni. A tékozló pár mindezt észrevétlenül akarta megtenni, így Marie orosz kormányzóhölgynek, a király pedig az ő alázatos szolgájának tettette magát, a hercegek meg lánynak öltöztek be. Elvégre nehéz megőrizni a méltóságod, amikor az életedért menekülsz.

De a király és a királynő annyira alkalmatlan tervezőnek bizonyult, hogy éppen csak kiértek a városból, máris riadót fújtak ellenük. Viszont fenntartották zseniális álcájukat, és biztosak voltak abban, hogy nem fogja kiszúrni őket a köznép. De egy postamesternek még a hadseregből ismerős volt a királynő, és hogy megerősítse gyanúját, előhúzott egy ötvenest: így akart megbizonyosodni arról, hogy azon a nő mellett lévő fura ábrázatú szolga szerepel.

A férfi figyelmeztette a helyi hatóságokat, akik végül megállították a királyi pár fogatát. De még ekkor sem voltak teljesen biztosak abban, hogy kik is ülnek benne, így egy palota körül élő öregembert hoztak a helyszínre, aki a legenda szerint ránézett a szolgálónak öltözött királyra, és lábai akaratlanul is meghajlottak előtte. Ez elég bizonyíték volt a hatóságok számára, így letartóztatták a királyi családot.

Forrás: Cracked

[related-post post_id="4159482"]

[related-post post_id="4132832"]