David Engels: a hanyatló Nyugat-Európa példát vehetne a V4-ekről

David Engels neves belga történész, egyetemi professzor a V4NA hírügynökségnek adott exkluzív interjúban pozitív, követendő példaként említi a visegrádi országokat a hanyatló Nyugat-Európával és a szétesőben lévő Európai Unióval szemben.

David Engels belga történész, egyetemi professzor 1979. augusztus 27-én született Verviers-ben, Belgiumban. 1997 és 2002 között történelmet, filozófiát és közgazdaságtant hallgatott a Rajnai-Vesztfáliai Műszaki Egyetemen Aachenben. 2005-ben ledoktorált, majd az Aacheni Egyetem Ókortörténeti Tanszék vezetőjének asszisztenseként kapott munkát. 2008-ban kinevezték a Brüsszeli Szabadegyetem (ULB) Római Történelem Tanszék vezetőjének.

2009-től a Latomus kiadó szerkesztőjeként is dolgozott, ahol később főszerkesztő, majd 2012 és 2017 között főigazgató volt. Részt vett számos kutatási projektben és mellette 2007-től folyamatosan publikált, műveiben elsősorban az Európai Unió és a késő Római Köztársaság közötti párhuzamra koncentrált.

A nyugat-európai társadalmak fejlődésének szakértőjeként személyesen tapasztalta meg a multikulturalizmus, a globalizmus és az egyetemesség ideológiájának a hazájára gyakorolt közvetlen következményeit.

2018-ban Brüsszelből a lengyelországi Poznańba költözött családjával, az Instytut Zachodni állami kutatóintézetben dolgozik kutatóprofesszorként. Több műve is megjelent, közülük a legismertebb „A birodalommá válás útján” című kötet, melyet 2013-ban írt. A kötet Franciaországban és Németországban is eladási rekordokat döntött, a német sajtó 2014 szeptemberében a hónap legjobb könyvének választotta.

Történész szemmel Nyugat-Európát hanyatló területnek látja. A V4NA Hírügynökségnek arról beszélt, hogy gyakran nagyon nehéz a „hanyatlás” fogalmát meghatározni, mivel ehhez a kifejezéshez automatikusan társul egy mellékjelentés, amely nem minden esetben tárgyilagos.

„Mindazonáltal az összehasonlító történelem lehetővé teszi – méghozzá meglehetősen pártatlan módon – hogy beazonosítsuk az egyes nagy civilizációk fejlődésének utolsó szakaszát, amelyet olyan tényezők jellemeznek, mint például a születések számának csökkenése, a népesség elszegényedése, a hagyományos vallások és értékek hanyatlása, a tömeges bevándorlás, a politikai radikalizálódás, az identitás elvesztése, a gazdaság térnyerése a politikával szemben, a bűnözés növekedése vagy a természeti erőforrások túlzott mértékű kiaknázása” – fogalmazott a történész.

„Ha ennek a jelenségnek a létezését tagadjuk, bizonygatva, hogy minden rendben van és a végtelen haladást éltetjük, abban a hitben, hogy a Nyugat kivétel az alól a szabály alól, amely szerint minden nagy civilizáció el fog bukni egy nap, tulajdonképpen nem más, mint a naivitás és a valótlanság, más szóval a hanyatlás tünete” – vélekedett.

David Engels szerint

„nyugatinak” lenni nem feltétlenül a földrajzi értelemben vett jelentésre vonatkozik, sokkal inkább egy kulturális identitáshoz való tartozást jelképezi,

amely természetesen Európából származik, de manapság már kiterjed Amerikára, Ausztráliára, sőt, még Oroszországra is.

Úgy vélte, ezt az identitást meghatározza egy hármas összetett történelmi örökség: a görög-római örökség, a zsidó-keresztény hatás valamint a kelta, germán és szláv népek hagyományai. Másrészt van egy bizonyos pszichológiai hozzáállás is, mely szerint

a nyugati ember mindig gyorsabb, magasabb és erősebb szeretne lenni, mint a többiek; egy olyan mentalitásról van szó, amely alapjában véve megkülönböztet bennünket más nagy civilizációktól.

„Amit általánosan »európai értékeknek« nevezünk, azok nagyon rövid múltra visszatekintő (és rendkívül problematikus) racionalista kiegészítései egy sokkal összetettebb és gazdagabb kulturális valóságnak” – mondta Engels, hozzátéve, hogy számára szigorúbb értelemben Nyugat-Európa egyértelműen a régi vasfüggönytől nyugatra fekvő országokat jelenti, amelyeket manapság a leginkább sújt a mostanában jellemző civilizációs válság, míg a közép-, kelet- és délkelet-európai országok továbbra is elhatárolódnak tőle – legalábbis egyelőre, amint az a visegrádi országok esetében is tapasztalható.

A visegrádi országokkal kapcsolatban elmondta, hogy számára rendkívül érdekes, ahogyan egy egyfajta alternatív Európai Unió létrehozására törekednek, amely nem csak olyan pusztán gazdasági és adminisztratív megfontolásokon alapszik, mint ami az Európai Közösség államait jellemezte, hanem

itt az az azonosságtudat is jelen van, amit az európai intézmények mindig is próbáltak elkerülni.

„Remélhetőleg ez a csoport, melyet egyrészt az egyre inkább elnyomó Európai Unió, másrészt a »politikailag korrekt« szellemiséget védelmező, arrogáns politikát folytató szomszédos országok fenyegetnek, ellen tud állni ennek a nyomásnak azáltal, hogy erős intézmények létrehozásával megerősítik a köztük lévő együttműködést és sikerül meggyőzni állampolgáraikat a helyzet sürgősségéről. Tudniillik,

ellenben azzal, amit a legtöbb nyugati média szeretne a célközönségével elhitetni, a V4-ek több szinten is sokkal kevésbé tekintélyelvűek, mint a nyugat-európai államok,

ahol a hatalom minden ágazatát – a végrehajtói hatalmat, a médiát, az igazságszolgáltatást és a jogalkotást – szinte teljes egészében az úgynevezett »egységes gondolkodás« uralja. Míg az aktuális elit réteg elnyomó uralma miatt nyugaton jelenleg nem valószínű a radikális és tartós politikai irány megváltoztatása, addig a keleti országokat szabad véleménynyilvánítás és demokratikus politika jellemzi” – hangsúlyozta David Engels.

Kiemelte: „Közép-Európa fél évszázadon át mesterséges stagnálásban, egyfajta időbuborékban élt, távol egy egész sorozatnyi olyan, a nyugati államokat sújtó káros fejleménytől, mint például a tömeges bevándorlás, a hedonizmus, az identitás elvesztése vagy a képviseleti demokrácia kudarca”.

Beszélt arról is, hogy

sokáig egy olyan belga kisvárosban lakott, ahol a városközpont szinte teljes egészében eliszlámosodott, szó szerint szétesett az infrastruktúrája, a munkanélküliségi ráta pedig olyan méreteket öltött, mint Görögországban vagy Spanyolországban.

„A megmaradt belga állampolgárságú lakosok elmenekültek a környező falvakba, a (szocialista) városvezetés pedig mindent megtesz az »együttélés« és (a polgármester szavait idézem) »a polgárháború elkerülése érdekében«. Ez kétségtelenül megerősítette a hitemet abban, hogy igenis létező jelenségről van szó, majd

Európa-szerte történő utazásaim során azt tapasztaltam, hogy az előbb említett belga kisváros esete korántsem egyedülálló.

Legyen szó akár Párizsról, Brüsszelről, London külvárosáról, Amszterdamról vagy Berlinről, de felsorolhatnánk a legtöbb közepes méretű nyugat-európai várost is, mindenhol ugyanaz fogad: szegénység, bűnözés, tömeges bevándorlás, iszlamizáció, a politikai kontroll elvesztése. Sajnos nagyon úgy fest, hogy civilizációnk nem jó értelemben vett radikális átalakuláson fog keresztülmenni a közeljövőben, és ez félelemmel tölt el” – fogalmazott David Engels.

Lengyelországba költözésével kapcsolatban Engels kifejtette, e lépésének több oka is volt.

Egyrészt adódott egy rendkívül ígéretes szakmai lehetőség a poznańi Instytut Zachodni állami kutatóintézetben, amely lehetővé tette, hogy kizárólag az Európában jelenleg zajló identitásválság kutatásával és elemzésével foglalkozhasson. Másrészt,

amikor azt látta, hogy az együttélés egyre nagyobb akadályokba ütközik Nyugat-Európában, ahol a zavargások egyre gyakoribbak, elsődleges feladatának azt tekintette, hogy megvédje a családját ettől a folyamattól,

ugyanakkor szerette volna meghagyni annak a lehetőségét, hogy folytathassa az aktív kampányolást az írásain, előadásain, tanfolyamain keresztül.

„Lengyelország minden tekintetben ideális helynek bizonyult, hiszen a kulturális gyökereit megőrző, gazdaságilag virágzó állam, Európában az egyik legalacsonyabb bűnözési rátával. Konzervatív politika jellemzi, ám mégis nyitott az európai egyesülés gondolatára (annak ellenére, hogy erősen kritizálja az Európai Unió jelenlegi irányát)” – indokolta a helyszínválasztását a történész, aki a „Renovatio Europae” című művében közös irányelveket említ Európa hanyatlásának megakadályozására.

„Az általam megvédeni kívánt európai ideál nem az Európai Unió és annak testetlen, univerzális világnézete, hanem egy új politikai elképzelés, amelyet »hesperializmusnak« neveztem el. Ez a megközelítés mind az évezredes kulturális identitásunk iránti szeretetre, mind az abból fakadó valódi közös európai érdekek védelmére irányuló szándékra épül, mint például a külső határok védelme, az együttműködés a bűnözés elleni küzdelemben, közös tudományos munka, a kontinentális jelentőségű infrastruktúra fejlesztése, a stratégiai forrásokhoz való hozzáférés, a külpolitikáról való egyeztetés” – mondta David Engels, aki úgy látja,

az Európai Unió tulajdonképpen ennek épp az ellenkezőjét teszi: megszünteti a közös kulturális identitást, miközben elárulja Európa népeinek valódi közös érdekeit.

„Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen reformterv megvalósítása a jelenlegi helyzetben messze nem egyértelmű, ám Európa politikai és társadalmi stabilitása hamar meginoghat, ha nem cselekszünk, ezért fontos, hogy megteremtsük a feltételeket a reformtervek megvalósításához” – tette hozzá.

Engels szerint különbséget kell tenni Európa és az Európai Unió között.

„Egyre többen kritizálják az európai projekt jelenlegi irányvonalát, mely a centralizmus, a multikulturalizmus és a társadalmi kizsákmányolás felé halad. Vigyáznunk kell azonban, nehogy kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyereket és visszatérjünk a nemzetállam anakronisztikus idealizálásához, amely kizárólag a 19. században elért sikerén alapszik, amikor Európa gyarmati, katonai és technológiai fölénye olyan feltételeket teremtett, melyek nagyon eltérnek a napjainkban jelenlévő feltételektől” – mondta.

Emlékeztetett:

manapság Európának minimális összetartó erőt kell vállalnia ahhoz, hogy szembeszálljon Kínával és az iszlamizmus veszélyével, valamint felvegye a harcot az Afrikából származó migrációs hullámmal.

„Minimális belső konzultáció és összefogás nélkül a legtöbb európai állam hamar Kína, Oroszország vagy az Egyesült Államok bábjává válhat és könnyen a világ nagyhatalmainak ellentétes érdekek által vezérelt csataterén találhatja magát” – mutatott rá David Engels.

A történész szerint csak egy módja van annak, hogy elkerüljük azt, hogy néhány évtized leforgása alatt egy olyan Európában találjuk magunkat, melynek a lakossága Allahban hisz, Közép-Afrikára jellemző nyomorban él és kínai vállalatok, valamint hontalan globalista elit uralja, ez pedig nem más, mint az egyesülés. „Össze kell fognunk, hogy visszanyerjük büszkeségünket és újra naggyá tegyük közös civilizációnkat” – hangsúlyozta.