Hazugságaink hálójában

Hazudni veszélyesebb, vagy mindig igazat mondani? És melyik a kegyetlenebb? A barátaink feltehetnének nekünk valóban kényelmetlen kérdéseket? Minden, amit teszünk, amiről döntünk, vállalható a szeretteink körében? A Játékszín keserédes komédiája, a Teljesen idegenek című Paolo Genovese-darab e kérdésekre épül. A színmű a Nagyerdei Szabadtéri Játékok programjai között június 22-én és 23-án látható.

Az első kérdésre is csak látszólag tűnik egyszerűnek válasz, mert ha mélyebbre ásunk, rögtön kiderül, egy kicsit mindenki hazudik mindenkinek.

A történet szerint hét jóbarát összeül egy vacsoraasztalnál, három házaspár és egy egyedülálló férfi, majd hirtelen ötlettől vezérelve új játékot találnak ki: mindenki tegye ki a mobilját az asztalra, és ha hívják, beszéljen kihangosítva, az sms-eket, üzeneteket pedig olvassa fel. Merthogy nyilvánvalóan senki nem titkol semmit, legalábbis a legjobb barátai előtt nem. A társaság pszichológus tagja veti fel ugyanis, hogy a telefonunk lassan olyan, mint életünk fekete doboza, tökéletes lenyomat arról, kik és mik vagyunk, lehet, hogy többet árul el rólunk, mint amit magunknak vagy a barátainknak bevallunk. Ki szabódva, ki bátran teszi az asztalra a telefonját, és ezzel kinyílik Pandora szelencéje, elszabadul a pokol, lehullanak a rég viselt álarcok, s önkéntelenül is felmerül a kérdés: ismerem egyáltalán a körülöttem lévő embereket? Tudom, hogy valójában milyen a házastársam, a partnerem?

Magunkról tanulunk

Ha ebben a helyzetben a Teljesen idegenek megmaradna a kapásból beugró ötletnél, vagyis, hogy valakit felhív, másnak ír a szeretője, akkor egy sablonos, sztereotípiákkal teleszórt vígjáték maradna. De a szerző okos szituációkat, izgalmas karaktereket teremtve jóval tovább megy ennél: olykor megható, valóban szép jeleneteket kreál apró, mindennapi gyarlóságainkról. Igen, kiderülnek a szeretői viszonyok, de közben számos oldalról látjuk szerelmi vagy párkapcsolatainkat, hogy hogyan bánunk a másikkal, saját magunkkal, hogy hány ponton inoghat meg a mégoly egymásnak való emberek viszonya is, akik nem a szerelmük első öt évét élik.

Apró titkok, nagy sértések

A darab finoman vezet rá arra, hogy nemcsak a valóban szégyenletes dolgainkat restelljük és titkoljuk, hanem az apró kényelmetlenségeinket is, amelyeket kis erőfeszítéssel (a későbbi sértések és bántásokat elkerülve) játszi könnyedséggel közölhetnénk a másikkal. Például, hogy az egyik barátot kizárjuk az esti szokásos a fociból, vagy valaki pszichológushoz jár. A Teljesen idegenek finom iróniával és humorral mesél arról, hogy hányszor választjuk a kényelmes megoldást, csak mert valami szembemegy a társadalmi elvárásokkal, és hogy mit bír ki egy régóta tartó kapcsolat, ha a biztonsággal elkerült témák valamelyike újra felszínre tör.

Az őszinteség nem jelenti azt, hogy ne kellene végiggondolnunk, kivel, mikor, mennyit és hogyan osztunk meg az érzéseinkből és a gondolatainkból. Bár ilyen vonatkozásban hagy kérdéseket bennünk Genovese, azzal kapcsolatban nem, hogy bizalmi, meghitt kapcsolataink őrzik meg boldogságunkat, s hogy érdemes fáradozni az intimitás megőrzésén.

Kritikusai szerint az ötletgazdagság, a jól megírt darab és a kiváló színészi játék teszi egyszerre humorossá és elgondolkodtatóvá a Játékszín előadását. A szerepekben Martinovics Dorinát, Kolovratnik Krisztiánt, Lévay Viktóriát, Debreczeny Csabát, Erdélyi Tímeát, Makranczi Zalánt és Nagy Sándort láthatja a közönség.