A kisközség iskolapadjából a vegyészmérnöki pályáig

Kétezernél is kevesebb lelket számlál a Hajdú-Bihar megyei Álmosd, ahol Ari Sándor tíz évvel ezelőtt, négyévesen focizni kezdett. A fiatalember ma már végzős általános iskolás diákként tervezi jövőjét Debrecenben, köszönhetően a Tanítsunk Magyarországért Programnak. Sanyi a kezdeményezés nélkül talán máig nem jutott volna el Budapestre, nem ül villamosra, nem éli át azt az élményt, amikor felgördülnek a színház függönyei. A tanév végéhez közeledve ő és édesanyja is megosztotta benyomásait, élményeit és tapasztalatait azzal a programmal kapcsolatban, mely az elmúlt esztendőkben egyetemi hallgatók segítségével nyitotta ki a világot előtte és sok hozzá hasonló fiatal és családja előtt.

Ari Sándor immár két éve, a kezdetek óta részt vesz a mentorprogramban. Mentora már az első találkozáskor felmérte, hogy mi szeretne lenni Sanyi, ha nagy lesz, merre menne tovább iskola után. Voltak kirándulni, színházban A Pál utcai fiúk előadáson, később az online időszak alatt a Padlást is megnézték együtt. Voltak Budapesten az állatkertben és vidámparkban, ekkor ültek először villamoson is. Jártak Debrecenben is. Néztek filmet együtt, csináltak kókuszgolyót, sütöttek pizzát közösen. Önismereti kérdőívekkel készültek a pályaválasztásra, ezeket online is folytatták a távmentorálás alatt. Töltöttek ki teszteket, korábbi felvételi feladatlapokat. Nagyon sokat foglalkoztak a felvételikkel, a mentora minden adminisztrációban, választásban, megyei iskolák gyűjtésében és véleményezésében segítette.

Örömmel, reménnyel

Visszagondolva a két évvel ezelőtti eseményekre Ari Sándorné, Sanyi édesanyja elmondta, hogy nem tudta, mire számíthat, amikor bekerültek a mentorprogramba. Látva azonban, hogy kisfia mennyi tudással, új ismerettel, motivációval és örömteli élménnyel gazdagodott, kellemesen csalódott a Tanítsunk Magyarországért Programban. – A gyermekem sok olyan helyre eljutott, ahová a program nélkül aligha lett volna lehetősége, emellett az általános iskolai tanulmányaiban és a továbbtanulásban egyaránt sok segítséget kaptunk. Örömmel töltött el, hogy játszanak, beszélgetnek vele, hiszen ez minden anyai szívet meggyönyörködtet – fogalmazott az édesanya. A büszke anyuka végül elmondta azt is, hogy fia mindig nyitott szemléletű, pozitív gondolkodású fiú volt, befogadó szemlélettel állt a világ dolgai előtt a program kezdete óta, ami optimizmusában és akaraterejében is megerősítette az elmúlt években.

Sanyi először arról számolt be, hogy legkedvesebb közösségi, kulturális élményei közé tartozik a színházlátogatás, a bowlingozás és a közös főzések, emellett beszélt arról is, hogy sok segítséget kapott általános iskolai tanulmányaival kapcsolatban, valamint a továbbtanulásban is. Sándor a mentorprogramnak köszönhetően felkészült a középiskolai felvételi vizsgára, így be is jutott a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikumába, s végül hosszú távú terveiről is beszélt: mentora biztatására célként tűzte ki maga elé, hogy az álmosdi Bocskai István Általános Iskolából kilépve a szakmai és érettségi vizsga után meg sem áll majd a vegyészmérnöki diplomáig. – Csak jót tudok mondani a programról és a mentoromról is, hiszen célokat és sikert kaptam – összegzett a remélhetően fényes jövőt építő álmosdi kamasz fiú.

Kapni jó, de adni még jobb

A Tanítsunk Magyarországért Program 2018-ban jött létre az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Klebelsberg Központ együttműködésében. A kezdeményezés célkitűzése egyrészt az, hogy a mentorálásba bevont általános iskolások olyan készségeket, képességeket és társadalmi mintákat sajátíthatnak el a részvétel által, melyek hosszú távon segíthetik tanulmányaik sikeres befejezését és munkaerőpiaci elhelyezkedésüket. A program másik fontos célkitűzése a közösségépítés, a fiatalok felelősségvállalásának elmélyítése. A kezdeményezést az a felismerés alapozta meg, hogy jó érzés továbbadni mindazt, amit tudunk és látni, hogy ennek mások is hasznát veszik.