Boncol, szervez, korcsolyázik

Püspökladány - Salzburgban él, az Amerikai Egyesült Államokba készül, a Debreceni Egyetem is mentorálja.

– Szervezem az agykutatás hetét a Debreceni Egyetem közreműködésével. Ez a megyeszékhelyen lesz március 11–17-e között. Tagja vagyok az osztrák idegtudományi társaságnak. És voltam már az Amerikai Egyesült Államokban az ottani egyetemek által szervezett tudományos kutatási kurzusokon – sorolja a tudomány területén elért eddigi eredményeit Szert Szintia, aki még csupán 16 éves. A Salzburgban élő diáklány édesanyjával Püspökladányba tér haza a téli és nyári szünetben, de olykor – ha a tudomány „szólítja” – máskor is hazajön a Sárrét menti városba, innen jár be a Debreceni Egyetemre, ahol már nemcsak bepillanthat az agykutatásba, hanem segítő tanárai révén részt is vehet abban.

Tanulás: magyar, angol, német

– Korai gyermekkoromat Püspökladányban töltöttem, majd háromévesen Budapesten angol nyelvű óvodába íratott be édesanyám, és még abban az évben megtanultam angolul. Fiatalkorom bármely időszakára gondolok is vissza, az emberek gyógyítása mindig érdekelt. Emlékszem, háromévesen orvosi táskával szaladgáltam a szobámban, és a babákat vizsgálgattam – idézi fel a számára régmúltat Szintia, majd az iskoláiról beszél.

Soha nem jártam magyar iskolába, csak levizsgáztam az első két évfolyam irodalom és nyelvtan tárgyaiból, 6 évesen kezdtem a brit nemzetközi iskolát, utána két év múlva átmentem egy amerikaiba, ahol szintén angol nyelven folyt az oktatás.”

11 éves voltam, amikor egy gyors döntés eredményeként kiköltöztünk Salzburgba, éppen a tanév megkezdése után néhány héttel. Ott német nyelvű intézménybe kerültem úgy, hogy egyáltalán nem beszéltem a nyelvet. Mondták a tanáraim, ebből bukás lesz, mert a félévi vizsgákig a németet képtelenség megtanulni olyan szintre, hogy le tudjam tenni a vizsgáimat. Sikerült levizsgáznom! 2,5 hónapnyi némettanulás után! Azóta természetesen anyanyelvi szinten beszélem a németet is. Nem maradtam azonban a német iskolában, mert összehasonlítva a korábbi amerikai iskolai tapasztalatommal, a német oktatási forma egyáltalán nem fekszik nekem. Kötött, kevésbé kreatív. Az amerikai változatosabb, magasabb szintű. Egy éve váltottam, először a salzburgi amerikai iskolában tanultam egy évig, és az egész iskolában nekem lett a legmagasabb átlagom, nagy meglepetésemre. Októberben beiratkoztam egy online amerikai iskolába, és annak a „tehetséges akadémia” részében tanulok, és immár így végzem a tanulmányaimat. A helyi iskolában nem tudtam volna minden tantárgyat ilyen magas szinten tanulni, ezért váltottam online-ra. 2021-ben érettségizem, majd célom, hogy bejussak egy jó nevű amerikai egyetemre. Oda nincs felvételi, a tanulmányi eredményt, illetve a középiskola alatt végzett tevékenységet veszik figyelembe.

Patkányok helyett embert

Azokban a bizonyos „tevékenységekben” azonban egyáltalán nincs hiány Szintiánál. Az emberi test anatómiája, az orvoslás iránti érdeklődése semmit sem lankadt évei előrehaladtával. Sőt, ahogyan nyílt ki előtte a világ, úgy tárultak fel előtte a lehetőségek. Tökéletes magyar, angol és német nyelvtudását felhasználva maga kereste és találta meg a lehetőségeket érdeklődése kielégítésére, tenni akarása beteljesítéséhez.

– 13 évesen jelentkeztem egy amerikai egyesült államokbeli anatómiai programra a Georgetown Egyetemre. Elfogadták a jelentkezésem, egyedül utaztam ki a háromhetes kurzusra Washingtonba, de a keleti part több egyetemére is elvittek bennünket. Emlékszem rá, mekkora örömmel telefonáltam haza anyának, hogy nem a kiírás szerint zajlik a kurzus. Itt nem patkányokat boncolunk, hanem az egyetemen embereket. Az agykutatás mellett itt kezdett el érdekelni a patológia, szűkítve, a kriminálpatológia. Tavaly nyáron a Brown Egyetem pszichológiai kurzusán vettem részt, most nyáron pedig a Chicagói Egyetem idegtudományi képzésén. Itt is birkaagyakat boncoltunk, emberi agyakat is néztünk, de sajnos azokat nem boncolhattuk. Mikor hazajöttem, keresni kezdtem, hol folytathatom a nekem különösen érdekes és a jövőm számára fontos kutatásokat. Ugyanis orvos, azon belül agykutató, patológus vagy gyermekorvos szeretnék lenni. Így jutottam el a Debreceni Egyetemhez, amely ráadásul közel is van családom lakóhelyéhez, Püspökladányhoz. Itt is van olyan szakterület, ami engem érdekel. Bemutatkozó levelemre elfogadóak voltak, és már részt is vettem egy kéthetes, gerincvelő-kutatással foglalkozó gyakorlaton. Két egyetemi oktatóval, dr. Szücs Péterrel és dr. Sivadó Miklóssal mint mentoraimmal tartom a kapcsolatot. Ennek eredménye, hogy én szervezhetem meg az agykutatás hete kreatív workshop programot a téma iránt érdeklődő középiskolásoknak. Már hat professzor elvállalta, hogy előadást tart. Természetesen Ausztriában is igyekeztem érdeklődési területemnek megfelelő segítőkre találni. Ennek eredménye, hogy egyetlen középiskolásként tagja lehetek az idegtudományi társaságnak. Salzburgban is részt vehetek a helyi orvosi egyetem kutató programjában.

Korcsolya, de nem versenyre

Szintiát megkérdeztük, mit csinál akkor, amikor nem az emberi idegpályák rejtelmeivel foglalatoskodik, nem előadásokat szervez, vagy éppen nem holttestek boncolásán működik közre. Mondta, nagyon sokat olvas, persze mi másról, mint boncolásokról, azok eredményeiről. Újabban azonban egy teljesen más jellegű tevékenység kerítette bűvkörébe.

– Korcsolyázom! – ér fülig a szája, és csillog a szeme. – Hetente többször járok korizni, műkorcsolyaedzésekre. De versenyezni, azt nem! Csupán önmagam örömére. Ha majd az Egyesült Államokban járok egyetemre, ott is szeretném folytatni a korcsolyázást. Persze van példaképem is a korcsolyázásban. Egy kanadai versenyző, Jeremy Ten, aki hazája bajnokságában második helyezést ért el. Egy kirándulás alkalmával pedig már személyesen is sikerült találkoznom vele. Lakóhelyemet, Salzburgot nagyon szeretem, szép a város, gyönyörű a fekvése, és lehet kirándulni a hegyekben. De számomra Magyarország „fővárosa” mindig is Püspökladány marad.

- Kovács Zsolt -

[related-post post_id="4037613"]