2019.12.02. 20:31
Vélemények szorításában
Vajon a saját döntéseim is vannak olyan jók, mint másoké? – hangzik a napjainkban egyre gyakoribb kérdés.
Fotó: Illusztráció / Shutterstock
A vélemény egy személynek a saját nézőpontjából kiinduló elgondolása a dolgokról. Ebből következik a tény, hogy mind a magunk és mind mások véleménye is szubjektív. Ha pedig ezt a láncot visszük tovább, kijelenthetjük, hogy nem minden esetben igaz, amit állítanak.
Meglehetősen sok fiatal van, akik túlságosan is komolyan veszik mások véleményét. Mindenki átéli az „új környezet, új emberek” elsőnek ijesztőnek tűnő élményét. Viszont a 20 év alattiakat éri a legtöbb ilyen impulzus viszonylag rövid idő leforgása alatt. Annyira tartanak az „idegenek” véleményétől és a magánytól, hogy az elfogadásért cserébe hajlandóak lemondani saját álláspontjaikról, döntéseikről, és inkább csak követik a mások által diktált tempót és sémát. És itt indul el a lavina.
A túlaggódás miatt egyre gátlásosabbak lesznek, hisz a boldogság a kapcsolatokban és az önszeretetben rejlik. A döntésképtelenség aránya növekszik, az önmagukról kialakított kép pedig egyre csúnyább lesz, ahogy a szilánkosra tört tükörbe néznek.
Ez az egész már az őskorban is létezett. Ha valaki miatt nincs vacsora, mert elszalasztotta a zsákmányt vadászat közben, nem biztos, hogy sokáig maradt a törzs tagja. Ezt pedig csak súlyosbította a már unásig ismételt, de mégsem elégszer emlegetett közösségi oldalak miatt felvett maszk. Ezt a nehézséget FOPO-nak (Fear of other people’s opinions), tehát Mások véleményétől való félelemnek nevezzük.
Ez egy releváns probléma az ifjak körében, de mint minden akadály, ez is legyőzhető. Bármennyire is sablonosan hangzik, nagyon fontos, hogy elhiggyék magukról és a gondolataikról, hogy számítanak. Ha más kritikát fogalmaz meg velük szemben, előfordulhat, hogy ő maga is ugyanolyan bizonytalan önmagában.
Tehát a legfontosabb, hogy találjuk meg az arany középutat, legyünk egy picit önzőek ezen tekintetben, hisz ahogy Hátszegi Eszter pszichológus mondja: „Minél inkább vagyunk önmagunk, annál boldogabbak vagyunk.”
Kunkli Boglárka 10.c
Debreceni Ady Endre Gimnázium
A cikk forrásai:
