Mekkora is a szívünk?

Három nap. Sok vagy kevés? Rengetegnek tűnhet a rabnak, aki évek óta várja szabadulása napját, a várandós anyukának, akinek ennyi van hátra a szülés kiírt időpontjáig. Tamás Nándor írása.

Nyúlfarknyi idő, ha ennyit jósolnak az orvosok a halálos betegnek, ha csak ennyi adatik meg egy csecsemőnek az életre.

A futballban sem mindig egyértelmű, mire elég három nap. A magyar labdarúgó-válogatott csütörtökön este az Eb-selejtezősorozat egyik presztízsmeccsén – a másikat majd szeptember 9-én rendezik meg Budapesten – akár simának is mondható vereséget szenvedett Szlovákiában. Sokan a lefújás után azon a véleményen voltak, hogy a vasárnapi, a vb-ezüstérmes horvátokkal vívott összecsapás után számunkra szerte is foszlanak majd a részvételről szőtt álmok. A többség borítékolta a vereséget Modricéktól, hiszen a két mérkőzés között eltelt három nap alatt nem lehet csodát tenni.

Szögezzük le, hogy a horvátok elleni siker magját képező akarat és megfelelő hozzáállás Nagyszombatban sem volt számon kérhető a magyar futballistákon, de a jó teljesítmény igen, így a szintén szürke szlovák együttes legyőzte Marco Rossi csapatát. Akkor Rossi kezdőcsapata elhibázottnak bizonyult, ennek következtében még egy rontás már nem fért bele három napon belül.

A vasárnapi 2–1-es sikert a megfelelő összeállítás, a jól megválasztott és betartott taktika, valamint a gyepre kitett hatalmas szív idézhette elő. A három nap alatt csak egy valami nem változott: a magyar szurkolók példátlan támogatása.

Most ismét van némi hurráoptimizmus a válogatott körül, de a következő meccsek döntik majd el, hol is van a helyünk. S hogy mekkora a szívünk.

- Tamás Nándor -

[related-post post_id="4182451"]

[related-post post_id="4182142"]

[related-post post_id="4182068"]